Kicsit jobb, de kicsit rosszabb

Még nem jött ki a gyerekvédelem a saller miatt, tehát vagy jogos volt a pofon, vagy nem csekkolják a blogomat.
A hangulatom kicsit jobb már mint a legutolsó bejegyzésemkor, amivel a családomra jól ráijesztettem. Anyukám azzal hívott fel:" jaj mi történik, mi van a gyerekkel, olvasom a panaszáradatot, és azt mondtam, hát ha még Réka is panaszkodik - amit amúgy nem nagyon tesz - akkor tényleg nagy baj lehet". Anyósék is felajánlották, hogy elviszik pár hétre Sárát, csak szóljunk, jönnek bármikor. Úgy tűnik SOS jelzést adtam le.
Mára a helyzet annyiban javult, hogy a nagy nincs úgy rászállva a kicsire, nem is veszekszem vele annyit. Ebben két dolog segít: rájöttem, hogy néha tényleg magasabbra kapom fel a vizet mint kéne (bolhából elefántot, de gondolom a körülmények nagyítják a problémát), a másik meg, hogy Apa gyakrabban viszi el magával Sárát ügyet intézni, melóhelyre, stb., így van pár könnyebb órám.
A betegállomány viszont bővült. Sára már köhincsél is, az orra konstans folyik, Apa is lerobbant, és azt hiszem Matyi is eddig bírta az ellenállást: ma hőemelkedése volt, nyűgös volt, csak ölben lett volna állandóan, és mintha az orra is kezdene bedugulni. Ha holnapra rosszabbodik az állapota elviszem dokihoz.