csütörtök, február 16

Apa megint ír

Ezt le kell írnom mert különben elfelejtem, vagy valamelyik gyerek ordítása kiüldözi a fejemből.
Ma este zajlott a szobában, meseolvasás után, villanyoltás előtt:

Sára: Apa hozzál még vizet, ez nem elég!
(Apa fogja az üveget és irány a konyha)
Sára: Hova mész mezítláb? Ez milyen dolog? Azonnal gyere be!

Na, szóval megint kiosztott a nagyobbik kicsi.
Én még nem írtam amióta ilyen SOKAN lettünk, amióta ilyen TELE van a ház. Azért írom nagy betükkel mert időnként tényleg úgy érzem mintha annyi de annyi gyerekünk lenne. Pedig még CSAK kettő van. Azért írom nagybetüvel a csakot mert még egy jó lenne. :)
Leginkább akkor érzem ezt amikor este beesünk az ajtón és akkor fútószalagon nyomjuk:
amig anya vetkőzteti a kölköket én mosom a kádat, fertőtlenítem, engedem a vizet, majd belerakom Matyit, addig anya készíti a vacsit, majd Matyi ki, Sára be, Matyi kajál, Sára fürdik, valaki bemegy Sárához, lemossa, Sára ki, cirkusz, nem akajok semmit százszor, Sára kaja, közben Matyi zendít rá (nem mindig, áldott jó gyermek, még), majd jön a fogmosásos mérkőzés Sárával, a feketék lesznek a fogaid és kiesnek-nem baj legyenek feketék, úgysem mosok fogat,
majd valahogy be az ágyba mindkettőt. igen, valamikor mi is eszünk, mosakodunk és be kell valljam férfiasan, hogy mostanába úgy fektetem le Sárát, hogy már nem is reménykedek abban, hogy ki tudok jönni. Leginkább elalszok és akkor éjjel 2-kor találkozok Rékával a konyhába, aki éppen akkor ébredt fel a Matyi altatásából. Szóval csak reménykedek, hogy majd egyszer lesz hálószobánk, nem kell este altatni, füröszteni, etetni. És mindez nem panasz, tényleg szívesen csinálom, csak kicsit meguntam. asszem. ezért van a harmadik úgy tervezve, hogy ha az első kettő már beköti a cipőjét és megtörli a fenekét. akkor. esetleg.
És feleannyi energiát emésztene fel ez az egész cécó ha a kicsi, induri-pinduri, bájos, csodás és még sorolhatnám hercegnőnk nem lenne ilyen akaratos féle. tudom, hogy kétéves meg lány meg az én gyerekem meg minden, de akkor is. Semmit nem lehet úgy egyből, hogy na akkor gyere, pikk-pakk öltözünk-megyünk, kezet mosunk-eszünk, vetkőzünk-alszunk. Azt hiszem azt gondolja, hogy ha nem futja le a kötelező cirkusz köröket akkor valami nagyon elromlik.
Na, asszem befejezem mert nem panaszkodni készültem oszt most mégis úgy érzem az lett. Kicsilányom, amikor ezeket a sorokat olvasod akkor gyorsan hozzál egy üveg hideg Pilsnert urquell-t és mindent elfelejtek. jó na, lehet kettő kell.

3 megjegyzés:

Anyáci írta...

És erre Vekerdy bácsi azt mondja, hogy jobb egy akaratos gyerek mint egy csendes sarokba meghúzódó alig vesszük észre, hogy van, mert ez legalább akar és valószínűleg az életben is akar majd, míg a másik befeleforduló szorongó, depis, nem tudjuk majd, hogy mi a baja lehet, nehezebben érvényesül és nem tud megszerezni, úgy mint egy akaratos fajta.
Persze Apa sokszor nem ért egyet Vekerdyvel.
ja,és azt a harmadik dolgot még nem tárgyaltuk át teljesen, ezért az infók sem publikusak csak olyan "rumour" szerűek.

Esztianyu írta...

Nagyon ismerős ez az apa-anya talalka éjjel a konyhában:)

Szemese írta...

Há hogyne lenne akajatos az a gyejek... Volt kitől örökölje, ugye Apuci? :))

A lényeg, olyan jól ír ez a fotós, szakmát kellene váltson... Sára meg akkor is a legédibb kiscsaj, akit valaha ismertem :))