csütörtök, március 24

Apa billentyüt ragad

Naszóval. Ott tartottunk, hogy tavasz van és sétálunk a somitetőn és március 13at irunk(lövésem sincs, hogy hol lehet a hosszú i, anyáék alszanak nem ébresztem ezért fel). Azóta volt megint tél, s most úgy tűnik talán kezdünk úgy igazából tavaszodni. Azt hiszem most nekem van több Sacós élményem, velem ébred, reggelizik, játszik, fogatmos, öltözik, pofozkodik. Igenbiza, leirom, hogy ha majd eccer nagy leszel Sára fiam akkor olvasd el, hogy apád szinte megsértődött többször is a csitt-csattok miatt. Valamiért Sára úgy gondolja, hogy én szeretem ha pofoznak miközben teszem tisztába. Na jó, nem fáj, bevallom. Amúgy ma megkaptam első cuppanós puszimat a lányomtól. Itthon ébredés után lustálkodtunk még az ágyban amikor megpusziltam erre ő visszaadta.
Leirom a reggeli rituálét: apa ha lehet akkor Sárával egyszerre szeret ébredni, néha ezt csúf bácsik-nénik meghiusitják. de ha minden rendben megy akkor ébredést követően Sacót átveszem magamhoz s kicsi mesélgetés- hancurozás, osztán apa felkel, igazi rossz szülő mintára odaadja a gyereknek a telefont, elindit rajta egy 8 perc 13 másodperces gyerekdalos fűzért és elmegy kávézni. Utána tusolás, eközben Sacó már vigan tekeri körbe pizsamába, be-benéz a fürdőbe. A reggeli az mindig gondot okoz, soha nem tudom, hogy mit adjak neki, ezért mindig jaurtot kap. Mondjuk azt elnyomtatja néha egy kis szalámival, kenyérrel, sajtal, banánnal, almával, olivabogyóval, vagy mindezzel együtt. Szóval étvágy még mindig okés. A közös fogmosás az kihagyhatatlan része a reggelnek, van, hogy egymásnak súroljuk a cincineket. Majd bepakolunk, apa a kaját, Sára a játékokat s készülünk Ildikómamához. Szerencsénkre Ildikó főz és ad Sárának is mert ha nem akkor ma is gyümölcs nap lett volna. Persze ha tudnánk, hogy étlen marad a gyerek akkor főznénk Nagyobb lelkesedéssel. Ildikót nagyon szeretjük Mi mind. Mondtam is Rékának, hogy olyan nyugodtan hagyom ott reggel/délbe a gyereket, mintha ezer éve ismerném azt a családot és már három gyerekünket felnevelték volna. És látszik Sárán is, hogy szereti ott, amint belépett a kapun Apa el van felejtve, akkor már mama-mama. Be-be. Kertes ház, játszanak az udvaron amióta az idő engedi, érdekes módon ott elalszik. Itthon én nem tudom elaltatni délbe. De ami a lényeg, hogy a kiscsaj sokat ügyesedett az utobbi időben, sok mindent mond, utánoz, énekelget. a cicamicahaj/hová lett a vajt, a hopp juliskát. felismerhetően dudolja és persze próbálja mondani a szavakat. a járása is sokat fejlődött, most már jó sok kék-zöld folt van a térdén. ez azt jelenti, nem? de tényleg, már nem néz a lába elé, elmúlt az az óvatos, totyogó korszak. néha nekilódul s akkor szalad egy sort. Na, itt befejezem mert késő van s reggel ébredni kell. Anyával nemsoká két éves házasok leszünk. Hmmm. Hamar ment.

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

jé, öcsike, te ijjjen szórakoztatóan tucc írni? tedd máskor is!

Anyáci írta...

Alt+J a hosszú í :) Nah végre nem csak rajtam múlik, ha nincs frissítve a blog, és ha a formai követelményeket nem is tartja be, de az írás stílusa lenyűgöző! Plusz: egy újabb szempontból is olvashatjuk maceráinkat.

Trelláék írta...

Büszkék vagyunk Rád!

Trelláék írta...

Büszkék vagyunk Rád!

Alois írta...

Nah, join the club, blogger :D teccik, teccik, jol csinalod, irhatsz maskor is :) (s hogy ne csuggedj a hosszu i miatt, itt hire-hamva sincs ekezeteknek)

Molnár Kinga írta...

Ezt én nagyon élveztem! Díjazom a bejegyzést!!! És várom a további apa-jelentéseket :)

szomszed írta...

Na te, látom, írni is tudsz :P Van két üresedés nálunk, felveszünk :) Sárát meg bónuszként ;)