Rövid beszámoló a hétvégéről

Szombaton ismét a Somostetőn lófráltunk. Előkerült a kézzel is tolható békás tricikli amitől Sára nagyon izgalomba jött. Nem is nagyon akart sétálni, sem az aszfalt, sem az avar nem érdekelte, őt tolni kellett a triciklijén. Sőt, amikor kitettük az erdőbe, még zavarba is jött a lába alatt recsegő levelektől-faágaktól, egyedül tapodtat sem mozdult, csak ha anya fogta a kezét. Pedig mi csak a természetet akartuk egy kicsit megismertetni vele, de úgy látszik erre még enm vevő. Gyönyörű idő volt. A hinta, lipinka, stb. nem érdekelték. Más gyerekek kis lábbalhajtós motrai annál inkább. Eldöntöttük, hogy veszünk neki egyet. Mi nem vittünk labdát, de lépten-nyomon találtunk egyet, azokat rugdosta, és csak kóválygott körbe, tekerte a köröket. Egy kis csúzdázásra tudtuk rávenni. Előtte egy kicsit sétáltunk az Orvosi Egyetem parkjában, ahol a Somival ellentétben 5 emberrel találkoztunk, míg fent a "placcon" hemzsegtek szülők és gyerekek, flekkenezni vágyók, és macskasétáltatók. Le is szűrtük az okulnivalót: ha Sárát a szabadtéri játékok nem érdeklik, csak gyalogolni meg biciklizni akar, akkor vannak csendesebb helyek és parkok is mint a Somi. Főként hétvégén, az első igazi tavaszi hétvégén. A nyári hétvégékén még tömöttebb a hely, de mit csinálj ha ez Vásárhely egyetlen valamire való játszótere, ahol a környezet is jó (erdő veszi körül), a játékszerek is biztonságosak (nem csupavas) és van belőlük bőven, van gumiszőnyeg és nincs kutyakaki meg szemét (na jó, elvétve ez is akad). De legalább például a piacról kijövő mindenféle emberek nem a hintákon ülve ebédelnek, bontanak és hagynak ott dinnyehéjat, és nincs homokozó tele cigarettacsikkel, a fűvet lenyirják, és csak téli időszakban kell kibírni a sarat. Volt még egy alkalom amikor az itteni játszóterek állapotán háborogva írtam bejegyzést, azt hiszem idén nyáron sem változik a helyzet.
Vasárnap délelőtt családostól mentünk ki az ócskapiacra, és az első 5 perc után azt mondtuk, hogy soha többet gyerekkel. Szegény a babakocsiban kókadozott és szívta a port. Hol is volt az eszünk... Egy Kusturica film kutya f...a ahhoz képest ami ott lezajlik. Rég nem voltunk, azóta kinőtte magát a piac, több az árus, több az ember, nagyobb a por, a szemét, a gyúródás, mint amire emlékeztünk. A sztori már ott elbukott, hogy a piactól 15 perc gyaloglásra tudtunk csak parkolni. Rendőrök irányítják a forgalmat. Aztán amikor beértünk a sűrűjébe csak csigatempóban tudtunk haladni, amire megtaláltuk amit kerestünk, már nem volt türelmünk nézelődni, válogatni, aztán meg persze az alkudozás. Élménynek negatív volt. Mi Sárával otthagytuk Apát, igyekeztünk szabadulni a tömegből, majd egy utcasarkon napoztunk kicsit, amíg Apa szerzett magának egy autóra való rádióantennát. Jó hely ez az ócska, ha az ember nagyon nyugodtan megy oda, gyerek nélkül, csak úgy lófrál, nézelődik, hátha megtetszik valami, táska nélkül megy, nehogy a kis fekete suhancok kilopják belőle valamijét, nem néz a lába elé, hogy ne lássa, hány köpetet szedettt fel a cipője talpa, stb.
Az este kellemesebbnek igérkezik, Tündérmanóékhoz megyünk látogatóba.