Első munkás hét utáni hétvége

Elpanaszoltam már, hogy fura nem a gyerekkel lenni 24-ből 24-et. Ezért már nagyon vártam a hétvégét. Ki is használtuk. Péntek este Mikiék voltak nálunk, szombaton délelőtt "Kölyökbuliban" voltunk az ErdélyFM szervezésében. A legkisebbeknek való autókkal játszott Sára egy darabig, lenyűgözte egy tűzoltókocsi, amibe ki meg be szálhatott a tűzoltóbácsi, a darus kosárba is emberkét lehetett helyezni, azt csvargatni, szirénája is volt. Mondanom sem kell, hogy 20 percet játszott vele, azt viszont mondtam Apának: valami autót kell venni a gyereknek, mert nagyon letudja kötni a dolog. Aztán fűztünk nagyszemű gyöngyökből Sacónak karkötőt, ő tartotta a gyöngyszemet én áthúztam rajta a damilt. Viselni nem akarta, csak addig húzta fel míg megmutogatta nagy sóhajtós hangkisérettel és óriási vigyorral pár embernek, hogy "jaj, de szép karkötőm van", de aztán hamar vegyük le. Életében először vízfesték közelébe is került a manó, az ecsettel maszkatolt, inkább az ecset festékbe való mártogatása-forgatása nyűgözte le és kevésbé az anya rajzai, szóval a papír neki felesleges volt. Az ecset mindkét végét jól szemügyre vette (értsd: megtapogatta és csupa festék lett a keze), én meg örültem, hogy ez a vízfestékes szórakozás nem otthon valamelyik szobában történik, nekem csak annyi feladat jut, hogy a végén a gyerek kezét megmossam, még eltakarítanom sem kell.
A gyerekfoglalkozás Sára által űzött fő tevékenysége az előtérben és folyosón való futkosás volt, megspékelve jó sok lépcsőzéssel, és péksütemény evéssel. Egy idő után már maga ment az asztalhoz, amit alig ért fel, és vette le a 6., majd 7. sajtos rudat is, miután persze otthon reggelizett jól. Evés témában lásd a következő bejegyzést. Szóval miután kirohangászta magát, egyszer hasraesett (mert egy kisfiú hátulról úgy megölelgette-szeretgette, hogy mindketten elestek) és én is belefáradtam az utána való rohangálásba és gyerekricsajba, Apa utánunk jött, ő is felügyelt egy kicsit, aztán leléptünk. Most szunya van.