Örülj, hogy lány. Vagy mégse?

Most már frusztrál. Az elején még magyarázkodtam, most már nem mondok semmit. Sőt, ha kell idegen nyelven hímnembe beszélek Sáráról. Igen, állandóan fiúcskának nézik. Ma egy óra leforgása alatt négy ember fiúzta le, automatikusan! Meg se kérdik fiú vagy lány. Az eladólány a két különböző boltban, a néni, aki csak úgy szóba állt velünk és kisért egy darabon, mert neki is ekkora, DE LÁNY unokája van, egy anyuka, akinek kislánya szemetvetett Sacó lufijára...hát neki adtuk. PEDIG Sárán BARACKSZíNŰ blúz volt, fehér kalap, és PIROS szandál RÓZSASZíN zoknival. Biztos a terepszínű nadrág miatt...
Nehéz elhinni, hogy egy gyerek csak akkor néz ki lánynak ha fülbevalója van. Főleg Sára, akinek eléggé kislányos arca van. (A múltkoriban a szőnyegboltban arról fecsegtek Sárának az eladók, hogy mekkora nagy szoknyavadász lesz ilyen gyönyörű kék szemekkel, szőkén. Hát ilyen duma után mondjam el nekik, hogy de hát lány? Nem én!) Azt hiszem előveszem minden meggyőzőerőmet és rábeszélem Apát tetessünk Sacónak fülcsit. Akármilyen picit, valamit, csak legyen ott a fülébe.