Őszi eltevések

Na ez nem az én műfajom! De ma mégis nekiláttam lesütni a tegnapelőtt megvásárolt padlizsánt. Akarattal nem írom, hogy vinetét, mert Maroson vineta, Sepsin vinete, így a köztes megoldás a zöldség nem romános neve: padlizsán (a lilla paradicsom túl hosszú kifejezés). Csak két kilót vásároltam, kezdetnek ennyi megteszi, és a fagyasztóba se fér sok. Szóval ÉN és az őszi eltevések! Ha-ha! Jó vicc! Na de most komolyan. Nem szégyellem bevallani, hogy tettünk még el télire padlizsánt, de akkor Apa volt a főszakács, sütötte, pucolta, darálta, én csak asszisztáltam. De most, hogy már kiscsaládunk van, gondoltam nem lehet nagy ördöngősség. Hát kérdések azért születtek. Mikor van kész, meddig kell sütni? Gondolom amíg az első kihasad (mi a virslit is eszerint főzzük: amíg az első kihasad:). Na igen ám, de nálam az első olyan hamar kihasadt, hogy szemmel láthatóan a többi még nyers volt. Rájöttem: túl nagy volt a tűz. S itt jön a második kérdés: milyen hőfokon kell lerben padlizsánt sütni?
Nos mostanra már elkészültek, nem néznek ki rosszul, és még kis fortélyokat is tudok: a levét jobb lefolyatni, mert az keserűvé teszi a kikavart padlizsánt. A zakuszkaeltevéssel és befőzésekkel (ami nem lesz jelentős esemény nálunk, mert nem vagyunk dzsemesek) azért még megvárom a jövő évi és talán azutáni őszt is.