Egy kis pótnyaralás

Talán kijelenthetem, hogy a nyári élmények csúcsa a múltheti vidámparkozásunk volt. Kedden este érkeztünl Pestre sógorékhoz, kersztfiúnkhoz. Repülővel utaztunk, mert Sára már (vagy még) akkora, hogy az autózást hosszútávon nem bírja. A repülés simán ment, nem volt késés, minden időben és jól történt. Sára türelmes volt, a reptéren a félórás várást is kibírta, közben totyogott a kezünket fogva (mert már lépeget ha a két kezét fogjuk fentről), megnézték apával a repülőgépet és szétnéztek a reptéren. Na meg persze "szóbaállt" emberekkel, vigyorgott nekik, integetett és főleg nagyokat bólógatott - ezt mi csápolásnak nevezzük, és magát a műveletet, amit idegenekkel végez: kokettálásnak. Legalább öt kisgyerek volt még a repülőn, tehát nem nagy szám gyerekkel utazni, egy bevállalós anyuka két gyerekkel utazott, egy Sáránál kisebbel és egy 4 éves forma fiúcskával.
Az első est unokatesóékkal inkább csak olyan bemelegítős volt, bámultuk a kölköket. Végkövetkeztetés: Sára jobban eszik, mégis Gergő a nagyobb (másfél kilóval), Sára agyra gyúr (tud ezt azt mutogatni, érteni, stb.), Gergő fizikumra gyúr: saját lábon támaszték nélkül egyedül megy, mászik fel-le, kutakodik, szerel, pedig 3 héttel kisebb Sacónál. Egyik tipikus lány: vékonyabb, hosszabb, pisolygós szépenülős, megfigyelős (vajon melyik?:), másik tipikus fiú: kemény vasgyúró, zömök, felfedező, állandóan mozgásban lévő.
Szerdán a Városligetben játszótereztünk, miután megmutattuk a kölköknek a Hősök terét, mert át kellett kerekezni rajta babakocsival, hogy a szépművészeti múzeumban használhassuk a mosdót. A padon elfogyasztott babaebéd után a Vidámparkban voltunk zárásig. Mi felnőttek élveztük, valszín a gyerekek kevésbé, de nem volt nyüri, etettünk lépcsőn ülve, aludtak keveset a babakocsiban, mászkáltak kavicson, betonon, aszfalton, anyáék meg visítoztak, röhörésztek, sápítoztak a szereken. Mindent kipróbáltunk, ahova felnőtt felülhetett: hullámvasút, pörgetők, forgatók, leejtők, rángatók, kisautó, hajókázás, elvarázsolt kastély, stb. A vidámpark kicsit lepukkant állapotban van, pókhálók, kopott-koszos játékok, de még így is élmény, ha nem minden héten járunk oda. Van külön egy gyerekpark, ahol csak gyerekeknek való játékok vannak, de a mi gyerekeink még ehhez is kicsik, csak hintáztak. És elterveztük, hogy majd ha nagyobbak lesznek elhozzuk még őket a vidámparkban. Mindenképpen mi nagyok élveztük, leszámítva az utolsó szerkentyüt, amin Apa gyomra felfordult, és kábult volt utána. Én csak azt éreztem, hogy minden erőm elhagyot estére, és valószínűleg másnap lesznek rajtam kék-zöld foltok.
A csütörtöki nap a játszóterezésé volt. Nem olyan játszóterek vannak ám ott, mint itthon. Bekerített, kutyakaki mentes övezet a lakótelepi játszótér, amit reggelente takarítanak. Vannak meg nem csorbított padok és meg nem csorbított játékok kicsiknek (hinta, rugós lovagoltatók, csúszda) és nagyobbaknak: megmászható pókháló, csúszda, körbepörgő szék, hinták, mászókák, stb., gumipadló, finom, szemétmentes homok, amibe még falavelek se keverednek. Cigicsikkeket találunk elvétve, de csak azért, mert a kamaszok használják a padokat és fedett vagy fedetlen asztalokat, és hát a felnőttéválás folyamata... A szülők ha cigizni akarnak, kimennek a játszótér valamelyik kapuja elé. A folyóvízes csapokat (ezen a játszótéren kettő volt) már nem is említem.
A további élmények már inkább az otthonjátszáshoz és a soppinghoz kapcsolódnak. Sárának bevásároltunk őszre (cipő, sapi, harisnya, zoknik, kapucnis felső), és sok ruhafélét örökölt az unokatesójától: sapeszt, bodyt, nadrágokat, amiből kisG már kiszélesedett. Utolsó nap feltankoltunk árleszállított gyerekkönyvekből, mert Bp.-n akár 50 százalékos kedvezmény is van könyvekre, és mindig van valami akció a könyvesboltokban. A négy nap nagy izgalmai közé tartozott a közös gyerekfürdetés, a 6 ember egy asztalnál étkezés ("négy felnőtt etet két etetőszékben ülő gyereket egy asztalnál" című próbálkozás), és a közös játék, ami általában azt jelentette, hogy szanaszétszórt játékok közt ül Sára valamivel a kezében, kisGergő áll mellette, topog jobbra-balra, néha ő is leült, mászkáltak körbe a lakásba, és ha egyik elindult valamerre, vagy valami új játék irányába, akkor a másik követte.
Egyértelműen többet kommunikáltak egymással mint 10 hónaposan, amikor utoljára találkoztak. Még beszélgettek is, gagyogtak egymásnak, amit gondolom csak ők értettek.
A hazafele út szombaton egy kicsit zűrösebb volt, mert miután becsekkoltunk, és már a papírjainkat is ellenőrizték, vagyis elméletileg kiléptünk az országból, kiderült, hogy két órát késik a gépünk. Adtak kajajegyeket, amire lehetett ételt és italt venni, de egy órát kellett sorbanállni, hogy hozzájussunk. Legalább normális kaja volt: Sára gyümölcssalátát evett, mi szendvicset és salátát.
A két óra várakozással nem volt gond, Sára megint barátkozott, persze hagytuk, hogy mászkáljon összevissza, lefogni nem lehetett. Mindenkivel kokettált. Aztán a gépen már nem bírta: nyürizett, feszedezett az ölömben, tömtük bele a kekszet és narancslevet, hogy valamivel lekössük a figyelmét. Elaludni nem akart, nézett ki az ablakon, egy nénivel tapsikoltak. Sötétben érkeztünk meg és az autóban hazafele sem aludt el. Kibírta még az esti fürdetést és vacsorát, majd a szokásos időben, este 10-kor elaludt.
A pesti út alatt két nap is kimaradt a délutáni alvás, de ez nem okozott itthon gondot. Vasárnap ugyanabban az órában aludt délután mint előtte. Még az sem volt gond, hogy Pesten felejtettük az altató-éneklő játékot, amivel elszokott aludni. Kicsit féltem főleg a nappali elalvástól, hogy lesz majd, de úgy látszik Sárának tényleg nincs függősége: sem kedvenc játék, sem cumi, sem az újjszopizás. Pesten aludt velünk a nagyágyban, de az unokatestvére kiságyában is, tehát ez sem zavarta, nincs kedvenc ágynemű, vagy zene amire elalszik. És ez olyan jó! Olyan igazi nagylányos. :)