szerda, április 28

Komédia

Kedden Csillával és Emesével megnéztünk egy előadást, kimenőesten volt Anyáci.
Azt hiszem amióta Sára megszületett többet járok előadásokra mint előtte. Tegnap a Stúdió Színházban Eisemann Mihály és Szilágyi László Én és a kisöcsém című zenés vígjátékát néztük meg. Az előadás rendezője Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója, előadói pedig a Művészeti Egyetem elsőéves mesterképzős hallgatói (pótolva néhány másod és harmadéves egyetemista szinissel). Ajánlom mindenkinek aki egy kis lájtos, nevetgélős szórakozásra vágyik, fülbemászó dallamokkal, amiket aztán még pár napig dúdolhat mosogatás vagy éppen peluscsere közben. Ugy-e mindenki ismeri a következő sorokat: "Én és a kisöcsém fütyülünk a nőkre az idén...", vagy "Egy kicsit angyal legyen, egy kicsit démon..."?
A zene vidám, könnyen emészthető, a poénok egyszerűek és ettől nagyszerűek (aki él-hal a Jávor Pál-Karády Katalin korszakért az ki ne hagyja). A játékba mindent beleadnak a fiatalok, talán néhol túlságosan is erőltetett a vicc vagy a mozgás, felfedezünk 21. századi beköpéseket vagy gesztusokat, de még belefér a klasszikusnak értelmezett darabok gyűjteményébe, és én bevallom: néha jólesik a lekemnek egy kis klasszikus, egyszerű, nem túl filozófikus, nem posztmodern, nem avantgárd, nem elvont szinházelőadás, ahol ki lehet kapcsolni, nem kell forogjon az ész kereke.
A tehnika ördöge néha viccelődött, a mikrofonok hol ki hol bekapcsoltak, de ez csak egy kis üröm az örömben.
Egy kis ízelítő:



Több info itt .

Nincsenek megjegyzések: