otthon újra. Kérdezhetnétek, hogy akkor ez most melyik otthon (vagy itthon), merthogy nekünk legalább három is van belőle: Marosvásárhely (ezek után csak Mvh), Barót és Sepsiszentgyörgy (ezek után csak Sztgy), de a legigazibb mégis talán a Mvh. Eltüntünk tíz napra, főleg én és a Manó, mert húsvétra hazautazott (akkor most melyik haza??) a kiscsalád teljes testületileg, de utána még mi, a lányok, maradtunk öt napocskát Ágomamánál. Aztán a hétvégén Baróton voltunk. Izgalmas és beteljesülésekben gazdag tíz nap volt. A legfontosabb, hogy most már mindenki meggyógyult, senki sem köhög vagy lázas, stb. a családból. Manóka kelése is elmúlt.
A család apraja nagyját megismerhette Sára ezalatt a tíz nap alatt: voltunk rokon- és családbarátlátogatáson, voltak nálunk radinások - család és barátok- , sok-sok ismerős is megkukkinthatta Sárát amint Sztgy city utcáin sétáltunk. Dédimamáék is bébiszitterkedtek, de a nagy áttörés, ami még nem volt: szombaton míg anyáék lagziba ropták (volna, ha apa szeretne táncolni, így inkább csak ettek-ittak), addig Sacó Bodamamáékra volt bízva, és nagyon jó munkát végeztek, mert a leányzó nem nyekergett, nem pityergett, szépen sétált, evett és vendégeket fogadott míg mi odavoltunk.
A nagy kalandok után újra itthon, hétfőn már voltunk babafoglalkozáson, és Sára kibírta elejétől végig nyürizés nélkül, sőt: mindenkinek jó nagyokat mosolygott.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése