csütörtök, március 4

Magyarázatkeresés

A gyerekek csak akkor jönnek rá, hogy mennyi áldozatot hoztak szüleik és mennyi kínlódást vittek végbe, amikor már ők is szülők lettek. Erre a következtetésre jutottam, minekutána 4 napja: Sára nyűgös - anya nyűgös, Sára nem alszik - anya nem alszik, Sára hisztis - anya hisztis, Sára nem akar enni - anya nem tud enni, Sára panaszkodik - anya türelmetlen, Sára nyekereg - anya fáradt (álmos, kócos, felmosórongy). Nagyjából ez volt a felállás a héten. Körülbelül úgy mint az első 6 hétben. Azt hittem az az állapot csak egy darabig tart, majd később könnyebb. Á, dehogy, egy nagy lópikulát!
Amikor pedig jönne a felmentősereg anyának, vagyis Kati elvitte egy kicsit Sárát, hogy anya tudjon takarítani (NEM ALUDNI), akkor úgy sírt és nyöszörgött, hogy haza kellett hozza. Nem, nem nő még a foga, vagy ha igen, akkor jó sokáig készülődik! Nem, nem beteg, legalábbis eddig ki kellett volna üssön rajta, ha valami betegség lenne, de láza nincs, kutacsa rendben. Jövő héten megyünk amúgy dokihoz, újabb oltás. Néha még nevetgélős felórái is vannak, például tegnap este, amikor összeraktuk az új játszószőnyeget puzzlefigurákból, és apával játszadoztak rajta. Csak tudnám miért ébred meg egy éjjel hatszor, és miért csak cicivel alszik viszza? Lehet, hogy fogyóban a tejem. Na nem csoda, ha egy éjjel hatszor eszik....nincs is idő újratermelni. Reggeli ébredésnél nem anyának és végképp nem nőnek, hanem fejős tehénnek érzem magam. Durván hangzik, de ha ez van... Simogatás, ölelés, éneklés, tea mind nem használ. Tudom, tudom, a jó öreg módszer: hagyjuk sírni, majd belealszik. Ha tudnátok hányszor elhatároztam már magam... Mindig közbejön valami. Általában az, hogy annyira hullák vagyunk, hogy aludni szeretnénk, így marad a cici. De most nem (csak) az éjszakákról van szó. Nappal se alszik csak fél órákat, más kaja se kell neki, csak tej. Mindez akkor, amikor már olyan jól haladtunk: aludt éjjel max egy felébredéssel, aludt minden nap 2-3-4 órát, megevett mindent amit adtam neki.
Fogjuk rá, hogy rossz hete van, vagy keressem még a magyarázatot?

1 megjegyzés:

Esztianyu írta...

Sziasztok!
Azt hiszem a "Lolával az élet" rovatban olvastam egykor, hogy babáéknál "az a szabály, hogy nincs szabály". Ezt mi is megtapasztaltuk, főleg az első évben, mikor olyan gyakran változott minden. Emlékszem, Eszter karácsony előtt volt hét hónapos, s akkor mi is totál ki voltunk nyúlva.
Később tényleg könnyebb, szerintem is - ez viszont relatív, hogy kinek mi számít nagyobb nehézségnek, s persze a régi jó igazság: minden gyerek más.
Azt viszont még (lassan) két éve sem tudtam megszokni, hogy soha, még félévente sem adatik meg nekem, hogy mondjuk tízig aludjak:)
Azért fel a fejjel:) Puszik a nagylánynak!