hétfő, március 15

Vissza a régi kerékvágásba

...több szempontból is.
Sára újra alszik éjjel rendesen, hajnalban ébred, eszik és visszaalszik. Nappal már nem nyűgös, sokat mosolyog, elvan egyedül is a játékaival, néha kiabál/mondikál (de még hogy!). Sőt, most már minden nap alszik kb. 2 órát délben vagy délután.
Néhány kiruccanás, vendéglátás után újra itthon, és beindultak régi programjaink.
Múlt héten otthon voltunk Ágómamánál két és fél napot. Sára most először dédimamáékra volt bízva mindkét nap, 2-2 és fél órát, amíg anya elintézte a pénzügyes/munkaügyes dolgait. Nagyon ügyes kislány volt, első nap kereste anyát, sírt, de elaludt déditata ölében, majd sírás nélkül ébredt. Második nap már nem is sírt, elaludt dédimama ölében, majd Eszter is pesztrálta, és vígan mosolygott amikor anya megérkezett. Ebédelt Manóka és jót szundított.
Az utánajárásnak meglett az eredménye, végre elintéztük a papírmunkát, beindult a pluszgyermeknevelési folyosítása is!
Katimamáékkal jöttünk vissza Vásárhelyre, akik velünk voltak hétvégén. Nagyon izgalmas bevásárláson voltunk vasárnap, legalábbis Sárának az volt, mert ölben és nyakban ülve élvezte végig az egészet, nagyokat sikongva, nevetgélve, sokmindent megtapotahtatott és megrázhatott.
Ma reggel megint voltunk babafoglalkozáson, miután a múlt héten elalvás miatt kihagytuk... Nyürizés nélkül nem bírta ki az egy órát, hasonfekve óriásiakat ásítozott, inkább csak nézelődött. Ilyen baba ő, inkább nézelődik, mint aktivál. Megnéz minden babát, és minden anyukát, a játékokkal játszik ha odaadom, de másképp nem nagyon érdeklődik irántuk, leginkább figyel. A foglalkozásvezető szerint majd belejön ő is a mozgásba, és megfigyelése alapján Sára mászni fog, kimarad nála a kúszás, mert már most nagyon magasra emeli a törzsét, kinyomja magát, a fejét rángatja, hintáztatja magát, csak éppen nem halad, mert a fenekét még nem tudja felemelni. Tanultunk egy gyakorlatot is, amivel könnyebben beindul a mászás. A lábát is (egyszerre csak egyiket) oda kell nyomni a feneke alá a földhöz szorítva úgy, hogy a bokája érje a talajt, ez készteti őt arra, hogy lökje magát.
Holnap oltásra megyünk Sárával, szerdán pedig nagy élményben lesz részünk: babapancsi programra megyünk egy alapítványhoz, ahol uszkáltatom majd őt egy kis medencében. Nagyon kiváncsi vagyok fogja-e szeretni, mert itthon nagyon élvezi a fürdést. Már amikor visszük a fürdőszobába és megközelíti a kádat rúg-kapál és kacarászik. Majd beszámolok.

Nincsenek megjegyzések: