Összefüggések 1

Logikája még egy másfél évesnek is van. Nem is kevés, egyre inkább összefüggésekben látja a dolgokat, merem mondani következtet.
Eset egy: felismeri már messziről az autóinkat. Megvan, hogy melyik az anyáé, melyik az apáé, és még melyikkel jár apa. Ha meglátja valamelyiket, már mondja kié a tütü, vagy autó. Ma átjövünk a parkolón, meglátja az autónkat, mutatja: Apá, mondom igen, az apáé az autó. Pár méterrel arrébb rámutat egy ugyanolyan autóra: az is Apá. Hát...mondom igen, pont olyan mint az apáé, de az nem az apáé, csak hasonlít, pont olyan.
Eset kettő: könyvnézegetés. A baba a könyvben gyurmázik. Sára szétnéz a szobában, gondolkodik: majd a polcra mutat és mondja Sája is...gyuma...sája , értsd: Sárának is van gyurmája, ott a polcon.
Honnan jut ez neki eszébe? Nem gyurmázott hetek óta...

Komoly párbeszéd 3

Minden munkanap reggelén a kiscsaládom otthon maradt tagjai felhívnak amikor én már rég bent vagyok melóban, rutin lett, hogy amikor még lustiznak/nyújtózkodnak/vakaróznak az ágyban vagy éppen ettek már és készülnek Anyát fel kell hívni. A szokás igenis nagyon komoly, mert ha véletlenül nem történik meg, akkor Sára fogja a telefont, odaviszi Apának és mondja, hogy Anya.
A rutinbeszélgetések nagyjából így folynak le:
- szia Sára
- szia
- anya
- hogy vagy?
- jó
- jó kislány vagy?
- nem ete (nem eszek)
- reggeliztél?
- iden
- mit reggeliztél?
- ama, banán (akkor is ha még éppen nem evett, de ezt fog enni)
- na egyél ügyesen, van jaurt is, tej
- nem ete
- de egyél valamit mert ha nem éhes maradsz. Fogadj szót Apának. Kicseréltétek a pelust?
- pisi
- légy jó kislány
- jo jo
- mentek Apával Manyinénihez
- néni
- na szia. küldesz puszit Anyának?
- puszi. és cuppant
Nagyjából minden reggel ez hangzik el, a sorrend lehet egy kicsit más.
A múltkor mind otthon vagyunk, tevés-vevés a konyhában, Sára kijön a szobából fülén a telefon:
- hajó..nem ete...jo...jo nem ete! nem ete!
Persze a röhögést magamba folytottam, csak éppen megböktem Gergőt, hogy nézze már meg, hogy diskurál Sacó egyedül a telefonnal. Olyan ennivaló volt!

Komoly párbeszéd 2

Pénteken vacsora közben hívott mama. Kihangosítom, beszélgetnek Sárával, ez volt az első igazán hosszú beszélgetés, amikor figyelt hosszan és telefonba több kérdésre is helyesen válaszolt, nem kellett neki súgjak a válaszoknál, látszott rajta, hogy gondolkodik mit kell válaszolni, igazi elbeszélgetés volt, meg is lepődtem.
- Szia Sára.
- szia (mindig nagyon röviden, gyorsan mondja ki)
- mit csinálsz?
- esze
- mit eszel?
- teej (káposztás buktát evett tejjel)
- voltál Manyi néninél?
- iden
- mit csináltál Manyi néninél?
- inta
- sétáltatok is?
- sétá
- énekelj vaamit mamának.
- elénekli a boci-boci tarkát, úgy az ő nyelvén. (boci boci ta-a, ....füe...fata..., ...meü aani...teje apni)
Mondom neki, hogy búcsuzzon el, mert tesszük le a telefont.
- táj
Küldjél puszit.
- cuppant
Leteszem a telefont:
- mama...ádo...ádota...

Komoly párbeszédek 1

Lefekvés. Villanyt leoltjuk, elkezdem énekelni a tente babát. Mire Sára nagyon tiltakozva: nem nem. Kérdem: akkor mit énekeljek? Válasz: Mici. Vagyis a Micimackót. Az esti repertoár általában a tente baba pár szakasza, az Este van már alkonyul, a Micimackó és az Altató József Attilától. Mostanában ő választ, hogy mit akar hallani. Mindegyikből tudogat már részeket, a Micimackó Sára feldolgozása így hangzik: mici...mackó...semmi...akadt....tenni....elme (elment)... malac....micsi (mit csinál)....senki....haza....hó..... nagyjából ennyit tud belőle. Az Altató első szakaszából minden sor utolsó szavát mondja velem együtt: ...ház.....ég...rét... Életemben nem szerettem verset tanulni, de ezt annyiszor elolvastam, annyira a fülembe mászott, hogy azt hiszem ezt tanultam meg legkönnyebben, anélkül, hogy megakartam volna, és mondtam el életemben legtöbbször könyv nélkü.

Válogasd meg szavaidat!

Judit barátnőm egy hete szült, a héten meglátogattuk a csajokkal a kórházban, Sára sem maradhatott el. Szépen viselkedett a kisbabával, alig ért hozzá, sokat bámulta. Valahogy a lányokkal szóba került az apád szó, mire Sacó: Apád hüe. Mindenkit elfogott a röhögés, kivéve engem, aki csak úgy képedtem, honnan szedi ezt. Kérdem tőle ki mondta ezt neked, válasz: apád... Aztán megismétlem a kérdést, mire mondja: Boti. És én visszaemlékeztem, hogy húsvétkor a locsolók közt volt Apa kollégája is, aki Sárával szokott dumálni, és néha bedob egy-egy ilyen "ó, apád hülye" kifejezést.

Szóval kedves család, kollégák, barátok, közeli és távoli ismerősők: jól válogassátok meg szavaitokat mielőtt kimondjátok, mert a kicsi fülek hallanak és a kicsi ész megjegyez, aztán valamikor csak kijön a kicsi szájon.

Hogy miért nincsenek mostanában friss képek...

Mert a szappantartó fényképezőgépünk töltője eltűnt, és a gép lemerült. Amíg a helyzet meg nem oldódik (előkerül csak úgy a töltő a nagy mindent elnyelő fekete lyukból vagy beszerzünk egy újat), addig képhiány van, illetve néha Apa készít a NAGY és komoly fotómasinájával. De ez ritka alkalom, az munkaeszköz. Na és a picassa-s tárhelyünk is megtelt, új portfólióra lenne szükségünk. Értesüléseim szerint valamicske képek felkerültek facebookra Apa oldalára.

Régi mániám...

Van Sárának pár mániája, amiket most felsorolnék. Imádja a lépcsőket, vele járó lépcsőzést, a küszöböket, oda s vissza járkálni rajtuk, minden felületi magaslatot ahova fel meg le lehet lépni, például járdaszegély. Ja és az ajtók!

Nos a lépcsőkkel igazán a múlt heti majálisozáson járta meg. Bözödön voltunk jó nagy társasággal falusi udvaros háznál, 6 betonlépcsőfok vezetett fel a ház tornácára. Egyszer csak arra kapom fel a fejem, hogy Sára nyivog, fogta a korlátot és lógott rajta, becsúszott a korlát és legalsó lépcsőfok közé. Ejnye-bejnye, na nincs semmi baj, oda kell figyelni, fogni szépen a korlátot és valakinek a kezét ha akarsz lépcsőzni (persze a gyereklépcsőztetés elég hamar megunható foglalatosság felnőtteknek). A következő alkalom nem ennyiből állt. Valakik épp menni készültek haza, haton álltunk a lépcsőn, a kis csajnak valahogy mégis sikerült a lábak között leesni és gurulni 3 lépcsőfokot. Hát bevallom ekkorát még sosem esett. Volt is sírás! Szerencsére vér nem folyt, aránylag jól megúszta csak egy kis horzsolással a fején. Ölbe, mosdatás, takonytörlés, duruzsolás a fülébe, hamar meg is nyugodott. Bekentük a fejét valami géllel, amitől nem kékült be nagyon, hamar meg is gyógyult. Persze a vér mindenkiben megfagyott ott helyben, aki látta a betonon vágódni a leánykát. Az eset után épp beborult: felöltöztettem, hagyta is. Nagyon jó kislány volt a nap hátralévő részében, fél óráig még a lépcsőt is elkerülte, aztán megállt a tetején csak nézett lefele, persze rögtön három felnőtt ugrott oda, hogy fogja ha indulni akar. Amúgy a majális szép volt, kint, napsütés, husika, friss idénysaláta, minden ami vele jár. Sára Bencével játszott, pontosabban még csak egymás mellett játszanak és akkor kerülnek interakcióba, amikor valamelyik a másiktól elvesz valamit. Ez leginkább Bence. Sára inkább csak megy sóvárogva Bence után aki a motorján ül, mondogatja, hogy motor, amolyan lassú víz partot mos módon, hátha egyszer ő is odakapja. Néha meg is kapja, de lábbal hajtani még nem tudja, inkább csak húrcolássza maga után, fel-felül rá.

A másik nagy mánia az ajtók nyitása-csukása. Régebb ha becsukta a hűtő vagy teraszajtót, az nem volt éppen döndülésmentes és mondta is mellé: BUMM! Most már leszoktattuk róla, pár napja egész elfogadhatóan csukosgatta a teraszajtót és mondogatta: Szépen.....szépen....