Gyerekmentes napok

Annyi tervünk van a hétre, hogy mire visszahozzuk a gyereket teljesen fáradtak leszünk. Vasárnap kismanót mamáéknál hagytuk terv szerint egy hétre, hogy végre találjunk mellé valakit, és dolgainkkal is haladjunk jobban. A pihenés ezen a héten valójában csak egy utópiának tűnik, persze ott van a vágyott dolgok közt, de nagyon valószínűtlen megvalósulása, mert: bébiszitter nénink felmondott, és nem azért mert a gyerekünk kikészítette volna, vagy mert nem fizettük rendesen, hanem családi okokból. Elköltöznek nyárra és áprilistól már nem vállalja manót. Újabb nénikeresésbe kezdtünk, ezúttal kicsit nehezebben megy mint januárban, mert nincs annyi időnk. Pótnagymama kerestetik jeligével tettünk fel hirdetést, mert ismerősön keresztül senki sem került; így aztán képzelhetitek, hogy teljesen idegen embereket keresünk fel telefonon elmagyarázott címeiken, elmondjuk ugyanazt a dumát többször, és persze valahogy egyik sem a tökéletes, de valamelyikkel ki kell egyeznünk, mert nénire márpedig szükség van. Tehát ez a héten a fő tevékenység: nénikeresés. És persze a nagytakarítás, ablakpucolás, és fodrász, és kozmetikus, és kocsmázás, és filmnézés, és könyvolvasás, és csak kettesben levés, stb. Soroljam még? Szerintetek mennyit fogunk megvalósítani ebből az 5 gyerekmentes napunkon, miközben persze napi 8-9-et még dolgozunk is? De elég ha egy hetet hiányzik nekünk, nem akarjuk több időre elhagyni. Most is pont olyan rossz volt elválni tőle, mint februárban, pedig nem az első alkalom. Minden alkalommal ilyen torokszorító, sz..r érzés lesz elhagyni őt napokra?