hétfő, április 4

Gyerekmentes napok

Annyi tervünk van a hétre, hogy mire visszahozzuk a gyereket teljesen fáradtak leszünk. Vasárnap kismanót mamáéknál hagytuk terv szerint egy hétre, hogy végre találjunk mellé valakit, és dolgainkkal is haladjunk jobban. A pihenés ezen a héten valójában csak egy utópiának tűnik, persze ott van a vágyott dolgok közt, de nagyon valószínűtlen megvalósulása, mert: bébiszitter nénink felmondott, és nem azért mert a gyerekünk kikészítette volna, vagy mert nem fizettük rendesen, hanem családi okokból. Elköltöznek nyárra és áprilistól már nem vállalja manót. Újabb nénikeresésbe kezdtünk, ezúttal kicsit nehezebben megy mint januárban, mert nincs annyi időnk. Pótnagymama kerestetik jeligével tettünk fel hirdetést, mert ismerősön keresztül senki sem került; így aztán képzelhetitek, hogy teljesen idegen embereket keresünk fel telefonon elmagyarázott címeiken, elmondjuk ugyanazt a dumát többször, és persze valahogy egyik sem a tökéletes, de valamelyikkel ki kell egyeznünk, mert nénire márpedig szükség van. Tehát ez a héten a fő tevékenység: nénikeresés. És persze a nagytakarítás, ablakpucolás, és fodrász, és kozmetikus, és kocsmázás, és filmnézés, és könyvolvasás, és csak kettesben levés, stb. Soroljam még? Szerintetek mennyit fogunk megvalósítani ebből az 5 gyerekmentes napunkon, miközben persze napi 8-9-et még dolgozunk is? De elég ha egy hetet hiányzik nekünk, nem akarjuk több időre elhagyni. Most is pont olyan rossz volt elválni tőle, mint februárban, pedig nem az első alkalom. Minden alkalommal ilyen torokszorító, sz..r érzés lesz elhagyni őt napokra?

2 megjegyzés:

Molnár Kinga írta...

Próbálkozz bébiszitter tanfolyamon keresztül bébiszittert kapni, úgy legalább valamilyen szintű szakértést is remélhetsz, vagy ha nem, írj a Sapientiás listára. Biztosan kerül egy diák, vagy egy diák édesanyja, nagymamája....

Anyáci írta...

Kösz a tippeket, de azt már nem. Mármint sapis diákot, rengeteg oka van, hogy miért nem: órák, vizsgák, hazautazás, sörözés haverokkal, nyári munka, semmi megbízhatóság hosszútávon, na és még nemis mondtam: egy 20 éves nem hiszem, hogy ért a gyerekekhez úgy mint aki párat már felnevelt. plusz: rosz tapasztalat, fű-fa megkapja a levelet, tesóm olyan lakótársat kapott, aki éjjel kettőkor huszadmagával székelyhimnuszt énekelt egy háromszobás második emeleti lakásban, akár délután 4-kor is elkezdtek inni éa magyar manele zenét hallgatni (értsd: mulatós/diszkóritmusú zene). Tehát mindenképp idősebbet akarunk. Tanfolyamotvégző sztem többet kér mint amit adni tudok: teljes fizetést. Egy munkanélkülinek, betegnyugdíjasnak, stb. ez csak kiegészítés, tehát nem a teljes fizetésem kell odaadjam. Aztán a tanfolyamot végzett fiatalabb gondolom, neki kell a kötött program, semmi plusz óra, egy hétvégei este vagy valami. Tudom nagy az elvárásom, de a pénzemért és bizalmamért nem adhatok lennebb.