Játszunk

Miután a meregető kanalat kivette a fiókból és a biliből meregette a semmit (szerencsére), mert még nem bilizik, eldöntöttük, hogy veszünk neki egy szett játék konyhaedényt. Úgy tűnik Sára megérett a szerepjátékokra, ezzel a kis készlettel 10 percekig elvan akár egyedül is. Kiveszi a kosárból a műanyag edényeket, leültet engem a földre, ő is leül, mondja, hogy játszi. És akkor főzünk levest, sütünk husit, töltünk ki teát a kannából a csészébe, kavargatjuk (ennek ő nagy mestere), aztán megisszuk. Nagyon figyeli minden mozdulatomat, és próbál utánozni. Kedvence amikor valamit meg kell kavarni és a csészéből ivás, valamint a mergetőkanállal való bánás. Aztán amikor elege van az illedelmeskedésből, meregetőkanállal eszik a levesesfazékból. Gondolom jó szakácsné módjára megkóstolja.
A tegnap elcsent egy kiflivéget a konyhaasztalról, bevitte a szobába, beletette a fazékba, aztán a játékvillával szurkálta, majd megette. Ma este a játékevőeszközökkel érkezett vacsorázni.
Tegnap felültettük a tehénkét az asztalra és ő magától tette a kiflit a plüsstehénke szájához, eszi, eszi, pápá.
Mi ez ha nem szerepjáték?
Van egy képes kis könyvünk, minden oldalon tárgyak, alattuk a neveik. Gyakran elmondjuk mit látunk a képeken. Két oldalon 8 jármű. Ülünk az asztalnál, evés, könyv sehol. Halljuk kintről egy mentő szirénáját. Ninó, sziréna, igen a mentőautó szirénázik mondom én, és még hozzá teszem: a tűzoltó autó is szirénázik. Mire Sára: - repülő, motor... Nekem leesik: hát persze! ezek mind ott vannak a könyvben azon az oldalon - egy repülő, egy motorbicikli - a járművek. Honnan jutott eszébe? Egyre bizonyosabb a nem túl szép de igaz hasonlat: ebben a korban a gyerek agya olyan mint egy szivacs.