hétfő, június 7

Itthonról jelentkezünk

...és nem otthonról. Már egyszer írtam erről a problematikáról, hogy akkor nekünk most hol is van az otthon vagy itthon, vagy mi van?
Múlt héten eljöttünk Mvh.-ről, egy kicsit voltunk Baróti mamáéknál, most pedig Sztgy.-i mamánál vagyunk. A terv az, hogy itt leszünk egy hetet, majd Baróton is egyet. Apa nem lehet velünk sajnos, valakinek dolgozni is kell a családban, ezért ő vasárnap hazautazott, mi Sárával pedig vakációzunk. Merthogy ez valóban az: mama főz, Sárázik, így Anyáci kicsit felszabadul és pihenget. Nem mintha az otthoni életem olyan nagyon nehéz lenne, persze néha fárasztó, de aki anyuka az tudja mit érzek most. Főleg az érti, akinek a párján kívül nincs segítsége a mindennapi teendőkben a babával, háztartással. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a mi Apánk ebből a szempontból (és sok másikból is) egy aranyember, de ez most más. Na jó, hát Ágómamának is segítek, egy kis mosogatás, bevásárlás, rendrakás belefér, takarítással készült mama mielőtt jöttünk volna. Nekem csak a Sárázás marad a délelőttökre, délután lepasszolom mamának, amúgy is ritkán lehet vele. Sok tervünk van a hétre, elsősorban sétafikálások: dédiékhez, barátnőkhöz, rokonságlátogatás, de ezeket majd nyugisan letudjuk, van egy hetünk rá. A nagy izgalmak azután jönnek: pontosabban unokatesóék jönnek, és ez jár nagy izgalmakkal! Igazi családi összejövetel elébe nézünk baróti mamáéknál, végre összeereszthetjük a lúrkókat, szilveszterkor találkoztak legutoljára és először. A jövendőbeli keresztfiamat végre meggyámbászhatom:), a kis pesti vagányt:), aki már tud rúdtáncolni. Ha nem hiszitek katt ide.

Nincsenek megjegyzések: