Archív 2009 október

Unalmas pénzügy
# 2009-10-30 15:24 péntek

Sára a héten kétszer is megjárta magát hivatalos ügyekben. Szerdán és pénteken a várost és a pénzügyet jártuk, hogy papírokat intézzünk, futunk a pénzünk után egy jó ideje. Pontosabban azért ami jár nekünk normálisan, csak előbb be kell szerezni egy halom igazolást innen-onnan, és mindezt egy 2-3 hónapos gyerekkel. Az államtól járó pénzek megszerzésének kálváriáját most nem mesélem, aki ebben az országban él, az tudja, hogy mit jelent ha nem te tartozol az államnak, hanem ő neked. A bürokrácia a csillagos eget verdesi. Ha te elmaradsz egy adóbefizetéssel egy napot is, már bűntetnek, ellenőröket küldenek a cégedre, feketelistás leszel, stb. De ha neadjisten neked járna a gyermeknevelési pénz, akkor lótsz-futsz papírokért, hogy bizonyítsd be, hogy te megérdemled. Jelzem: augusztus elején szültem, most október vége, és legjobb esetben is csak novemberben kapunk pénzt, mert hát legalább 3 hónap míg a dossziénkat elbírálják. Aztán ha éppen nincs pénzed pelenkára vagy kajára a gyereknek, hát az nem számít. 4 hónapig ki kell bírni. És még szüljél gyereket! Az állam így bátorít! Persze támogatnak, csak előbb járd meg a bürokrácia poklát. Szóval Sára annyira élvezte a pénzügyön való sorbanállást, ablaktól ablakig való küldözgetést, sok néni érthetetlen tekintetét, hogy belealudt. Mindkétszer.


7vége
# 2009-10-25 20:00 vasárnap

Hű...na jó rég nem jelentkeztem. De a héten nem történt semmi különös, igazán nyugodt hetünk volt. Habár ha jobban belegondolok...a hétvége jó volt, valószínű a kellemes időjárással függ össze. Pénteken délután feljött Kati és bébiszitterkedett, amíg én megfürödtem. Utána Gergő elvitt minket a várba, és amíg dolgozott, mi hárman csajokul sétáltunk az utóőszi kellemesen meleg időben. Sára Katin volt a kenguruban, nyugodtan szunyókált. Aztán engedtünk a bennünk bújkáló kisördögnek, és elmentünk kajálni a KFC-be. Minden lelkiismereti duma ellenére, hogy így meg úgy a gyorskajáldás táplálkozás...nekem nagyon jól esett! Igen, finom volt és imádom a gyorskajáldás kaját, főleg a sültkrumplit! Na végre kimondtam hangosan, kövezzetek meg. Persze ez nem jelenti azt, hogy gyakran ott eszünk. Sőt, nagyon ritkán. Mert egészségtelen, mert drága, mert stb. De már hónapok óta kivántam ezt a fajta kaját, még terhes voltam, amikor rámjött. Most megengedtük magunknak, pontosabban csak én, mert Gergő inkább a kínai mellett döntött, de én bezabáltam egy csirke+krumpli+üccsi menüt. És valószínű sült hagymakarikát is ettem volna, ha lenne a KFC-ben olyan, mert az a másik kedvencem. De az ritkaságszámba megy, még a Mekiben sincs. Szombaton magyarországi rokonok voltak nálunk látogatóba, újabb lehetőség, hogy büszkélkedjünk Sárababánkkal. Büszkélkedtünk is, de dicsérték is! Szép és nagy és aranyos. Dagadt a máj. Délután egy gyorsvásárlás után elmentünk egy igazi családi sétára. Apucival együtt három óra hosszat bandukoltunk a Maros partján és a Weekenden, szinte szabad szemmel látni lehetett, ahogy a D-vitamint szívja be Sára teste. Gyönyörű idő volt, október végén rövidújjúban... Este halat ettünk volna, ha nem lettünk volna annyira éhesek, hogy ne legyen türelmünk kiszedni egy csomó szálkát abból a halból, amit a gyártó Hering filének címkézett meg, de hadd el filé! A fél kilóból tíz deka csak csont volt! Mivel vasárnap is napos idő volt, sétaköreinket ma is megtettük. Még kicsit melózni is elkísértük apút, Vásárhely egyik rózsadombján is megjártuk magunkat. A városon kívül terül el egy szép dombon, ahonnan látni lehet egész Vásárhelyt. De úgy döntöttünk inkább nem költözünk ki a városból egy medencés, kacsalábon forgó magánvillábaházba. Csak mert messze van mindentől...


Idegenek a lakásban
# 2009-10-20 12:31 kedd

Múlt csütörtökön nagy felfordulás volt kis lakásunkban. Kimosattuk a fűtőtesteket, észbe kaptunk mi is, most, hogy beindították a távfűtést. Két idegen bácsi is ott lófrált a lakásunkban egész délután, de Sárát nem különösebben zavarta egyikőjük sem. Még a nagypapás, néha Sárához gügyögő elég ijesztő pocakos figura sem, akinek nem volt alkoholgőztől mentes a lehelete. Szóval anya vagy Xénia öléből bámulta az idegeneket, aki miatt este aztán anyáék takarítottak, súroltak, töröltek, de végül is visszaállt a rend. Szokja a baba is a felfordulást, lássa milyen a valódi élet, ami néha ilyen kellemetlen dolgokból is áll, mint sárcseppeket súrolni a fehér falról. És ha még azt is hozzátesszük, hogy a fűtőtestek most sem működnek tökéletesen... még jó, hogy Sára nem fog fel sokmindent egyelőre, nem ette a frász, hogy sok pénzt kiadtunk a semmiért. Szerintem azon sem filozófált, hogy miért kell iszákosnak lennie minden mesterembernek. Na jó, a kilencven százalékuknak!


A rossz idő hatása
# 2009-10-20 12:18 kedd

A hétvégénk érdekes volt. Három napig vendégünk volt Xénia. Voltunk sétálni Sárástól, még az egyik napról a másikra érkezett hideg sem riasztott el. Bebújtattuk a leányzót a prémes, vastag kezes-lábasba, kötöttsapka a fejre, és dacoltunk a széllel is. Shoppingoltunk is egy kicsit, szétnéztünk turkikban és hobbiboltban. Péntek este kártyaparti volt nálunk. Sárával csak egy ideig vettünk részt benne, éppen addig, amíg annyira nyűgölt, hogy el kellett altatni. Vele együtt én is elaludtam, így kimaradtam a nagy visztpartiból. Akkor ébredtem fel, amikor már éppen távozóban voltak a vendégek. Szombaton römiztünk, de csak a kiscsalád és Xénia. Persze ez is csak addig tartott, amíg Sára hagyta. Aztán jött a lefekvés. Vasárnap Xénia hazautazott, így véget ért a dupla pesztrálkodás Princessza felett. De ez a 3 nap is elég volt ahhoz, hogy megszokja egy nyekkentésre rögtön ölbe kerül . Vasárnap óta szomorú őszi idő van, ami valószínűleg álmosítja Manókát, mert a vasárnap és a hétfő 80 százalékát alvással töltötte. Hamarabb sötétedik, ezért az este is hamarabb jön el, hamarabb fürdetünk és hamarabb altatunk. És reménykedünk, hátha lesz még pár kellemesebb esőmentes napsütéses őszútó nap, amikor sétálhatunk még nagyot, és napozhatunk is, hogy kellő képpen búcsuztathassuk a nyarat/őszt. Persze sétálni télen is kell, még ha hideg van is, hadd szokja a lurkó a mindenféle időjárást. Valójában ilyen időben nekem nincs kedvem kimozdulni, sok culát magunkra szedni.

Shopping, autózás, miegymás
# 2009-10-16 10:57 péntek

Vasárnap pizzasütés volt. Előbb elmentünk bevásárolni, természetesen jó cókmókosan gyermekestől, ahogy szoktunk. Ilyenkor Sárababa a kagylójában fekszik, amit rárakunk vagy belerakunk a nagy bevásárlókocsiba, és végigkerekezünk az üzleten. Anya és apa futkározik a polcok között és beledobigálja a kosárba ami kell. Ha Sára elkezd nyöszörögni, akkor gyorsítunk a tempón, hogy ne kelljen irulni-pirulni az emberek előtt: ekkorka gyereket elcipeltünk vásárolni, és szegény mennyire nem bírja, ejnye-bejnye rossz szülők, kínozzák az apróságot. Ha csend van, akkor persze mosolyogva bámulják a kisdedet: milyen édesen alszik, milyen ügyes ki család, még bevásárolni is elhozzák, és hogy hallgat a baba. Jó esetben Sára végig alszik. De általában a kasszánál való sorbanállást nem bírja, ott kiakad a türelmet mérő tű, és rázendít. Ilyenkor megoszlik a munka: anyánál a gyerek (ölben általában elhallgat), apa gyorsan pakol, és száguldunk kifele. Ha az autóban folytatja a nyürrögést, azt már csak mi halljuk. Szerencsére a sok fekvőrendőr, a pompás állapotban lévő útjaink gondoskodnak arról, hogy amíg az autó mozgásban van, Sáraleány elhallgasson, bámulja a változó terepet. Nagyon bírja ez efféle ringatást. De ha véletlenül megállunk a pirosat jelző lámpánál, akkor elindul a nyürrögés, csak amíg újra elindulunk. Ha elég sokáig tart a rázkódás, még a szemeit is becsukja, akár el is alszik. Szóval szeret autózni. Ugyanez a helyzet a babakocsizással is. Nincs gond, amíg mozgásban vagyunk, de amint anya kicsit megpihenne, netalán olvasna egy padon amíg a lurkó alszik... no azt már nem! Nyekergés gomb bekapcsol, és tovább kell sétálni, hogy ringatózzon a gyerkőc. És ez a valódi ringatózás! Csoda, hogy nem kap agyrázkódást a gyermek: a járdák általában sokkal rosszabb állapotban vannak, mint az utak, nincs feljáró a kerekeseknek, nem beszélve a sok piskótakövezett szakaszról. Szóval a babakocsi annyira rázkódik, hogy nemcsak elaltatja a gyereket a mozgás, hanem fel is ébreszti, ezért séta közben nem tud túl mélyen aludni a baba. Egy biztos: Vásárhely nem egy babakocsibarát város.


Életünk első esküvője
# 2009-10-13 16:04 kedd

Emlékszik már valaki mikor vett részt először életében esküvőn? Gondolom legtöbben nem. Én azt hiszem 6 éves voltam amikor a keresztszüleim, Júlia és Misi összeházasodtak. Nem hinném, hogy előtte lagziztam volna. Sára már két hónaposan résztvett egy igazi esküvőn, igaz csak a templomi szertartáson volt jelen . Nagyon ügyesen végighallgatta a papbácsit, közben még a templomkertben is sétáltatta Gergő, mert szombaton (még) szép idő volt. Ne csak cseppfolyos formában jusson D-vitaminhoz a kiscsaj. A záró imádságnál még a két kis kezét is összefogta. Sáránk legalább olyan szép volt mint a menyasszony, anya próbálta az alkalomnak megfelelően felöltöztetni, tehát ruhácskában volt, és még szexi zöld harisnya is volt a lábán, amiben nagyon szeretett szabadon rugdalózni. Még egyszer köszönjük a harisnyát Jutkának és Pityúnak, és a farmer zsebes ruhát Xéniának.


Prünyella
# 2009-10-13 15:46 kedd

Ez a név úgy ragadt rá a Drágaságunkra, hogy mostanában sokat nyürizik, nyekereg, sírdogál. Ez a prünyizés. Ez nem az az igazi sírás, nem is visibálás, és nem ordítás, hanem csak amolyan hiszti-piszti.


Három pasi nem ér fel egy cicivel
# 2009-10-13 15:24 kedd

Ez még a szuris napon történt. Az úgy volt..., hogy csütörtök este 9-től leánybúcsuztató buliban volt jelenésem. Délután megsült a szilváspite, amivel a csajoknak akartam kedveskedni, aztán estére hazajött a pesztrajelölt: apa. Kicsivel 8 után elindultunk hárman a kis Ka-val, ahogy szoktunk: jó sok cók-mók, apa leviszi gyereket a kagylójával, és beülteti az autóba; anya összeszedi a gyerekkel járó cuccokat, meg még a sajátját is, zárja az ajtót, és lerepül az első emeletről, gyorsan be a kocsiba a baba mellé, és már indulhatunk is. Elfurikáztunk a varrónőhöz, hogy elvegyek pár felhajtott nadrágot, aztán megálltunk egy üzletnél, hogy Gergő megvegye az esti vacsorához valót. A terv ugyanis az volt, hogy míg én bulizom, Gergő Sárára vigyáz, és Álmos átmegy hozzánk spagettit készíteni. Valahogy Tamás is bejött a képbe, szóval önfeledten búcsuztathattam volna Zsuzsát, tudva, hogy három megtermett férfi felügyel a gyerekre, akit most először hagytam otthon egész estére. Az éhség miatti visibálást a hűtőben hagyott anyatej kellett volna csillapítsa, amit cumiból ivott volna meg Sárababa. Azért van ez a sok volna, mert az este nem éppen terv szerint sült el. A nyürizés már az üzletnél elkezdődött, amíg vártuk vissza apát. Utána én kiszálltam a meglepi buli helyszínén, vagyis Juditnál, és kiscsaládom hazament. Az autóban végig sírt Sáraleány, a tömbház körül tette vele a köröket Gergő, de a nyűgös kedv megmaradt. Közben a másik két pasi is megérkezett, készült a vacsora, de Sára - akkor már - ordítását nem tudták semmivel csillapítani. Apa nem hívott fel, mert a megegyezés úgy volt, hogy csak akkor hív haza, ha már nagyon nem bír a gyerekkel. Utolsó mencsvár az etetés volt. És itt jött a meglepetés. Álmos minden kedves tejelőkészítő művelete ellenére sem akarta elfogadni a cumit a kiscsaj. Pár cseppet sikerült belefröcskölni a szájába, de nem akart enni. És továbbra is ordított eszeveszetten, akárki is próbálta vigasztalni. Azt gondoltuk, hogy nem alszik el könnyen, de azt, hogy még ölben is ordítson egész este....Ekkor adta fel a harcot a három testőr. 11:45-kor felhívott Gergő. A háttérben hallottam Sára üvöltését. Éppen csak letettem a fenekem a Jazz foteljében. Persze nem mondta Gergő, hogy gyere haza, csak elmagyarázta, hogy nem akar enni cumiból. De persze a háttérzaj megtette a hatását, több nem is kellett. Rohantam taxiért és száguldottam haza, mint a szélvész. Otthon várt három kétségbeesett pasi és egy éhes száj. Persze amint megkapta a cicirészét elhallgatott Sára, és rövid időn belül el is aludt. Na szóval így jár aki kéthónapos baba mellett még bulizni is akar... De az a pár óra is megérte, amíg odavoltam, mert jól sikerült meglepetésparti volt. Sajnálom, hogy Álmos és Tamás kicsit kiábrándult a babázásból, de most legalább látták/hallották, hogy mi a real life!


Két hónapos Sára
# 2009-10-12 11:10 hétfő

Jaj, nagyon levagyok maradva a beszámolókkal, mert gyorsabban történnek a dolgok, mint hogy időm engedné, hogy megírjam. Ma délelőtt Sárababa elaludt 11-kor, és gondoltam billentyűzetet ragadok. De amire ettem valamit és letusoltam, Sára befejezte a szunyát, ugyhogy most itt az ölömben, és együtt pötyögünk, mert nem akart szépen csendben elszórakozni az ágyon.

Arról még nem meséltem, hogy múlt hétvégén Sára újra otthon ünnepelt. Hogy mit? Hát a második hónapos születésnapját. Az elsőn is otthon volt, és úgy alakult, hogy október 4. is otthon ért bennünket. Mindkét mamáékat meglátogattuk, és még dédiéknél is voltunk. Apa közben dolgozott, mert a céges papírokat otthon kellett hagyni, ezért is mentünk haza egyrészt. Jól telt a hétvége, Sára jól viselkedett, és ami anyáéknek is nagyon jó volt: az autóban oda és visszaúton sokat beszélgettek mindenféléről, kihasználva a két és fél órás kocsikázást.

Anya első szilváspitéje
# 2009-10-08 17:36 csütörtök

Vigasztalásképpen az injekciózásra szilvás lepényt süttem. Gondolom inkább nekünk vigasztalás, de az illatától valószínű Sára is elbódult. Igen, igen, tudom, tudom. ÉN, igen Réka sütött. Úgy ahogy kell: tojás, liszt, sütőpor, tepsi, volt ott minden amire ilyenkor azt mondjuk, hogy tésztasütés. Én, az antikonyhatündér a Hírlapból megszerzett recept alapján nekiálltam a dolognak. A konyha nem robbant fel, a süti nem égett oda, és a lányom is végignézhette, hogyan készül a házisütemény. Reméljük gyomorrontást sem kapunk tőle. Valójában annak örülök, hogy látta az anyját kötényben és fakanállal a kezében lisztet méricskélni, stb.; így talán kialakul benne egy helyes kép az anyáról, szerepek, stb. Az egész folyamatban részt vett valójában: tegnap a piacon megvásároltuk a szilvát és még amit kellett, és ma megsüttük a lepényt. Ha nagyon figyelt tanulhatott. Vagy még nagyon korai erről beszélni?


A szuriról
# 2009-10-08 17:21 csütörtök

Sárával ma először mentünk a családorvoshoz, eddig mindig ő jött hozzánk. Ideje volt az első oltásnak. Pontosabban a harmadiknak, mert kettőt már a kórházban, megszületése után beadtak neki. Az ügy annyira nyugodtan lefolyt, mint amennyire idegesen álltunk hozzá, főleg apa: jaj, megszúrják a gyermeket! Olyan oltást kaptunk, amit kötelező beadni minden babának és az állambácsi finanszírozza. Segít nem elkapni a szamárköhögést, diftériát, meg miegymásrt, csupa olyan betegséget amibe pár évtizede sok kisbaba belehalt. Sára jól viselte. Persze miért is ne viselte volna jól, amikor ez volt az első találkozása a tűvel, és magával a helyzettel, eddig nem tudta, hogy mi az. Valószínű arra nem emlékszik amit kétnaposan kapott. Most hogy megismerte, majd meglátjuk hogyan áll a dologhoz következő alkalommal. Ugyanis még van egy pár oltás amit be kell kapjon. A legközelebbit egy hónap múlva, hepatitis B ellen. Nagyon ügyes volt ma, csak akkor kezdett sírni amikor lefogtuk a kis lábát, hogy megszúrják a combját. Persze amíg bement az anyag szegény ordított, de utána az ölömben hamar megvigasztalódott. Apa közben figyelemelterelésen volt a doktornénivel, mert ő nagyon izgulós: azt mondta bent sem akar lenni míg szúrják Sárát, de aztán végül bent volt, csak nem nézte a műveletet. Az injekciót egy aszisztensnő adta be, aki utána gyorsan ki is ment a szobából, nehogy következőkor Sára ordítson ha csak meglátja. De szerintem ő még olyan kicsi, hogy rá nem fog emlékezni, még nem is látja élesen az arcokat, és beszélni nem beszélt hozzá. Mármint az aszisztensnő Sárához .


Alvástéma
# 2009-10-08 16:58 csütörtök

Úgy tűnik tévedtem, amikor azt írtam, hogy csoda volt, hogy Sára átaludta az éjszakát. Ha minden csoda három napig tart, akkor ez nem az volt, mert egyre gyakoribbak azok az éjszakák, amikor Kismanó elalszik 10/11/12-kor és reggeli 5/6-ig huzza. A kis rekorderünk már megdöntötte a héthetesek nem alvási idejének rekordját, amikor 14 órát ébren volt végig. Megdőlt a legkésőbben elalvó kisbaba rekordja is: éjjeli 1 óra. Felhívom a figyelmet, hogy ez az esti elalvás! Tehát nem aludt mondjuk 8-tól, majd evett és visszaaludt, hanem úgy esett neki jól, hogy altattassa magát este három órán keresztül. Aztán ma éjjel megdöntötte a leghosszabban átaludt éjszaka rekordját is: 22-től reggel 6:30-ig. Ez éppen 8 és fél óra evés és megébredés nélkül. Hogy csinálja?! Meglepetésekben gazdagodunk. Ugyancsak alvás téma: Sára a saját ágyában alszik! Na nem elalszik, csak ott alszik. De ez is több mint semmi. Sokáig azt hittem, hogy ez nem fog megtörténni soha, mert eddig amiután elaludt beleraktuk az ágyába, de rögtön ébredt meg, mintha ezernyi kis szeg szúrta volna a fenekét, nyűgölt, sírt míg kivettük. Ezt egy este akár háromszor is megcsináltuk, és akkor persze velem aludt a nagy ágyban. De úgy látszik kicsi lányunk ügyesedik, és tud a saját ágyában is aludni. Lehet megsajnált minket: ha már annyi pénzt kiadtunk kiságyra, akkor használjuk is. Csak így tovább kicsi lány!


Sára éjszakai élete
# 2009-10-05 14:56 hétfő

Majd elfelejtettem elmesélni, hogy Sára már házibuliban is volt. Ez inkább olyan üldögélős-társasjátékos buli volt, csak Katie Meluat hallgattunk, és Sára menüje csak a tej volt - buliban ez kevésbé népszerű ugyebár - de akkor is! Elmondhatja majd, hogy első házibuliján 7 hetesen vett részt. Gyopinál és Tamásnál voltunk, akik nem messze laknak tőlünk. Gyalogszerrel mentünk át, persze Sára cipeltette magát a hordozóban.. Jól érezte magát, mert sok ember vette körül, foglalkoztak vele, simogatták, ringatták, beszéltek hozzá, egyszóval: ő volt a társaság - ha nem is a világ - közepe, legalábbis egy darabig. Aztán a külön neki fenntartott hálószobában anya megetette és elaltatta. Még akkor sem ébredt fel, amikor éjjel 3-kor felöltöztettük és hazacipeltük. Pironkodtunk kicsit, hogy egy 7 hetes gyerkőcöt éjjel 3-kor hordozunk gyalog hűvös időben... de hadd szokja a night life-ot.

Megtörtént a csoda!
# 2009-10-02 12:46 péntek

Sára ma átaludta az éjszakát! Tudom, hogy ez ebben a korban csak véletlen lehet, de mi szülőkül akkor is értékeltük, hogy este 11-től reggel 6-ig aludt evés nélkül, nem forgolódott éjjel és nem is nyekergett, még taknyos sem volt. Az utóbbi hetek legnagyobb babaproblémája a szortyogó orr volt, ami miatt Prünytyőke nehezen szuszogott, éjjel forgolódott, és a reggeli szopizás is nehezen ment: ilyen kisembernek nehéz összehozni a belégzés-szívás-nyelés-kilégzés négyes kombinációt, főleg ha piszukaka van az orrban. A doktornő szerint számíthatunk rá, hogy akár egyéves koráig is a takonnyal fogunk küszködni . De van már orrszívó-porszívónk, ami első hallásra durva dolognak tűnhet, de nem az, és nagyon hasznos. Van egy kis műanyag csőszerkezet, amit rá kell helyezni a porszívó nyakára, majd bekapcsolja az ember a porszívót minimális szívóerővel, és kihúzatja a piszkot a baba orrából. Persze az akció előtt jó ha csepegtetünk az orrba, hogy feloldódjon és könnyebben kijöjjön ami nem oda való. Az éjjel esett is, és borus szomorú idő van ma, lehet ezért is volt olyan nyugodt-alvós éjszakánk, és a nyugalom még most is tart, mert Princessza napközben is jól alszik. Ha így folytatja, lehet hamarosan áttérünk a napi hatszori kajálásra, mert egyelőre tartjuk a hét evési alkalmat. A lényeg: ÁTALUDTA AZ ÉJSZAKÁT.


Mese a jövevény érkezéséről
# 2009-10-01 16:38 csütörtök

Egy kis élménybeszámoló következik arról, hogyan is érkezett meg hozzánk Minimanó. Valahogy a 9 hónap vége fele úgy éreztem ez a Prücsök hamarabb ki fog jönni a kelletténél. Nem fizikai jelei voltak, csak valami legbelülről jövő megérzés, mai napig sem tudom mi. És hát nem így lett?! A születés előtti 4 nap következik.

Pénteken megvolt a nagy bevásárlás: babaágy, babakocsi, pelus, stb., minden ami kell. Szombaton megérkezett a pelenkázó komód, és még elég nagy felfordulás volt, mert az előszoba szekrényt is akkor szerelte fel apa és István, a különbejáratú asztalosunk. Kevés időnkben összeraktuk a babaágyat és a pelenkázót, és már rohantunk is lagziba. Mert úgy-e nagy bevállalósan saccolt születési időpont előtt két héttel anyának még lagzizhatnékja volt . Felvettem egyetlen terhesen is szalonképes ruhámat, és azt az egyetlen szandált ami jó volt még rám (az utolsó 3 hónapot abban jártam ki), és elruccantunk a Predeal vendéglőbe Emőke és Lóri esküvőjére. Jól viselte magát a pocak, 6 órát bírtunk ki a buliban, táncoltam is kicsit, és még külön bánásmódban is részesültem: egy pincérhölgy gondoskodott rólam - kaptam marcipán virágot, ami nem mindenkinek járt a tortaszeletéhez, a vacsit is kihozták csak nekem hamarabb, és becsomagolták, hogy hazamehessünk, mert már fáradt voltam. Gergő is nagyon vigyázott rám, jegelte a székre kinyújtott vaskos lábaimat. A vasárnap rendezkedéssel telt, próbáltuk berendezni a még mindig inkább raktárként funkcionáló gyerekszobát. Hétfő pihenési nap volt. Este még egy kis kocsmázás is belefért. Kicsiptem magam, és nagyon bátran legyalogoltunk a G-be. Almalé, miegymás lötty elfogyasztása után még haza is sétáltunk. Volt pár fura szúrás az alhasamba, amit addig még sose éreztem. De különösebben nem ijedtem meg. Tudtam, hogy a terhesség vége fele mindenre lehet számítani. Az éjszaka úgy telt mint a többi, vagyis aludtam rendesen, semmi különös nem történt. És akkor eljött a kedd reggel! 12 nappal a kiírt időpont előtt beindultak a dolgok. A reggeli tusolás után elment a víz. Pontosabban elindult, mert azt tudni kell ám, hogy ez nem csak úgy egyszerre elfogy, hanem órákon keresztül tud csordogálni. Akkor autóba pattantunk és be a kórházba. Fura volt, mert semmit nem éreztem, nem fájt semmi, nem nyomott semmi, nem húzódott semmi. Ez kicsit ijesztő volt. Déli egykor már hálólingben voltam a szülészeten. Már megvizsgáltak és biztos volt, hogy eljött a nagy idő. Arra gondoltam, hogy majd másnap reggel talán kipottyan. De Sára nem húzta addig. 2-kor beindultak fájdalmak, kibírhatóak. 5-kor beindultak a kibírhatatlanok is. És 19.55-kor megszületett Sárababa. Lila volt, hajas, 3400 gramm, 54 centi és kislány. Kicsit sírt, egyet tüsszentett, és minden rendben volt vele. Okozott egy kis bonyodalmat, hogy anyja neve nem egyezett a gyerkőc nevével, de miért olyan evidens az, hogy egyforma kell legyen a vezetéknevünk?

Ha valaki azt mondja akkor reggel tízkor, hogy este tízkor már a babámat szoptatom - azt mondtam volna az lehetetlen. De íme, 12 óra leforgása alatt minden lejárt. Köszönöm a leányzónak, hogy nem kínozott meg nagyon. Ja, és a 12 nappal hamarabbi jövetel eddig még nem okozott semmi problémát. Sőt: ha arra gondolok, hogy akkor még ennél is nagyobb lett volna... De biztosan jelent valamit. Itt a vége fuss el véle...