péntek, december 28

Mikulásjárás 2012

Miután kidíszítettük a lakást, ablakokra ragasztottunk hóembereket s egyebeket, a bejárati ajtóra például Sára által az oviban szalmából és termésekből készített koszorút akasztottunk, megkezdtük az adventi naptárat, amiből - szabály -, hogy napi egy kiscsokit lehet megenni, átvettük az adventi hangulatot, jöhetett az első decemberi ünnep. A Mikulás gazdag volt. Előbb az oviban jött, de a gyerekek nem találkoztak vele, mert éppen délutáni szunya volt. A terv is ez volt, mert sok gyerek megijed az öregtől ha élőben látja, de volt olyan csoport, ahová kérésre ellátogatott. Nagy csomagot hagyott minden gyereknek, még most is csodálkozom, hogy milyen pénzből annyi mindent, mert nem a legolcsóbb édességfélék voltak, hanem leginkább Kinder, és külön erre nem volt gyűjtés. Persze gyümölcs és édesség volt benne s kekszféle.
Otthon kérdi Apa Sárától, hogy ha az oviban kapott csomagot akkor most mit vár otthon? Mire ő: hát játékot is kell hozzon a Mikulás! Na aztán hozott. Sára megpucolta a saját csizmáját, én a Matyiét, a gyerekszoba ablakába kitettem őket. Apa bundás kenyeret sütött a gyerekeknek/kekkel a konyhában, úgy tűnt a csaj meg is feledkezett az egész Mikulásügyről. Míg nem bemegy a szobába vacsora után s kéri, hogy kapcsoljuk fel a villanyt. Meglátta a lényeget, ami már nem fért fel az ablak belső párkányára, csak az ablak alatti asztalra: egy nagy kastély (inkább vár) formájú sátor. Már régebb vágyott erre, hogy "legyen neki egy háza, ahol főzhet". Úgy el volt foglalva ennek a kibontásával, hogy észre sem vette a többi ajándékot, mert azokat a függöny takarta. Aztán elhúzta a függönyt és nem tudott betelni a sok mindennel. Osztotta, hogy mi az övé, mi a tesóé, amit nem tudott azt kérdezte, hogy kinek a csizmájában volt. A kicsi is átvette az izgatott hangulatot, mászott, masírozott fel-alá, visongott. Kaptak autót, egy-egyet, mert autóból sosem elég, tűzoltó és vontató, zenélő játékot, foglalkoztató füzetet, kis karórát, pecsételő szettet, sok édességet és gyümölcsöt. Persze kisebb szülői tanakodás után mindketten virgácsot is. Leginkább a nagynak járt volna, gyerekhűlyítőnek, azért, hogy hátha a hisztiket visszafogni segítene, hogy né a Mikulás is látta, stb. A kicsi meg a nagy miatt, aki ne érezze azt, hogy csak ő a "rossz gyerek" ebben a családban. Aztán saját maga magyarázta, hogy azért kapta a virgácsot, hogy amikor rossz, akkor csapjunk be a fenekébe :). A szakállas nem felejtette el a felnőtteket se, kisebb apróságokat dugdosott az előszobában felejtette (!) cipőkbe. Apa szerint, ha a Mikulás ennyire gazdag volt, mi lesz karácsonykor...

2 megjegyzés:

Molnár Kinga írta...

Ezek szerint kezd a ti autóállományotok is hasonlítani a miénkre? :)

Anyáci írta...

Még nem éppen, jókora előnyötök van ebben, de gyorsan haladunk az fele.