Mai szöveg Sárától 17

A halandzsa nagyon megy. Egész nap mond, már követni sem bírom, de úgy veszem észre már nem is nagyon igényli, hogy kövessem a mondandóját, ha valamit nagyon nekem akar mondani, akkor felhívja rá a figyelmem. Kitalált és valós történetek valós és kitalált személyekkel keverednek a fejében és meséiben, teljesen szokványos, de nagyon fura történések is. Egy biztos: fantáziája és képzelőereje sziporkázik.
Ami egyszer bekattant az továbbra is marad: a brokkoli következetesen boppoli, habár a pszichológusi és gyerekszakértői tanáccsal ellentétben én a héten megpróbáltam kijavítani, gondoltam már annyira van a beszédfejlődésben, hogy nem torpan meg, ha most az egyszer kijavítom és helyesen mondatom vele ezt a szót. De nem tudtam rávenni, reakció: Nem!! Az boppoli. Jól van na, marad a boppoli.

Lányunk egyre többször jelzi szavakkal ha álmos. Este vacsoránál:
- Apa mond el nekem a kisbalázst, azt amelyiken írja, hogy Al-ta-tó. Én is elmondom neked.
Nem tudom ez szótagolásnak nevezhető-e, de gyakran ha nyomatékosítani akar, akkor szótagokra bontva vontatva mond el egy-egy szót.

Főzök, ő is mímel a konyhában a saját kis edénykéi keverednek az igaziakkal.
- Sütöm a piskóta szagát.
- Sütöd a piskótát?
- Nem!! A piskóta szagát.

Egyik esti, éppen hisztis fogmosásnál Apával:
- Nyisd ki a szád!
- Még nem, hogy tudjak beszélgetni!
Mondom én, hogy reggeltől estig be nem áll a szája.

Apa becipeli az ölében fürcsi után a leányzót, de rendszerint (pontosabban nem éppen a REND szerint) a szobabejáratnál valami játékba botlik, felveszi, arrébb dobja. Mire S.:
- Úr Isten, az a Peti tányérja s te ledobtad!!