Családi hétvégék

A januári hétvégék családi program címszó alatt teltek el nagyrészt, főleg a szombatok. A legutóbbin például sízni voltunk a Bucsinon. Hármasban. Be kell vallanom, sízésre éhezőknek nem a legélvezetesseb egy másfél évessel elindulni a sportot űzni, de azért megérte. Én két éve nem síztem, tehát ezért voltam kiéhezve, amúgy meg a Nagy Franciaországi Sízés előtt kellett volna egy kicsit bemelegíteni. Ha az nem is történt meg, de legalább belekóstoltunk idén először a lesiklásba. Kértünk kölcsön szánkót (mert 5 nagybevásárlót végijárva sem találtunk ideálisat), és ha bár az sem volt gyerekszempontból tökéletes - nem volt háttámlája - azért sokat segített. Vagy anya vagy apa tolta, húzta rajta az előre arccal ülő, hátra arccal ülő, hanyat fekvő, hason fekvő, a szánkót toló Sacót. Csúsztunk is vele párat, aztán üldögéltünk is rajta szezámos halacskákat és banánt majszolva, a láblógatós része volt a legjobb, mert Sára lába nem ért le a szánkóról és miközben evett lógatta a lábait, olyan édes és nagyos volt :). A legbátrabb, gyerekvédőknek nem elmondandó akciónk mindenképpen az volt amikor Sacóval az ölünkben felvonóztunk, majd siklottunk le, botok nélkül persze egy szál csajba kapaszkodva. Na nem kell megijedni, ekézve, lassan, nagy ívekkel jöttünk le vagy én vagy apa. Baleset nem történt, igazából jó kis cardio edzés volt ez a pár lesiklás mindkettőnknek. Sára nem repdesett az örömtől, de tűrte. Megvolt az első sízése! Persze külön is ereszkedtünk párat, de az Alpok lankáit véve etalonnak, ez jóval kevesebb élvezetet nyújtott. Utána megebédeltünk egy takaros kis parajdi vendéglőben, majd hazamentünk az új autónkkal, amire nagyon büszkék vagyunk, mert a csomagtartóba befért csomag, lécek, bakkancsok, és szánkó is!. Az 6 órásra sikeredett kiruccanás után belefért volna a napi programba Sacó késődélutáni alvása, de a fűzött reményeink meghíusultak, 3 óra frisslevegőn levés után sem aludt el. Hiába na, a mi leányunk nem a könnyen kikapcsolható gyerekek közé tartozik...