szerda, július 31

Kedden kedvem kerekedett...

...kocsikázni. Kocsikázás közben kitörött kocsisom karja. Kérlek Kálmán kérjél kámfort kocsisom karjának kikúrálására!
Jó kis mondóka, és minden szava k-betűs :). Nagymamámtól tanultam nagyon rég...attól a nagyitól, aki egy hónapja 10 napig lakott nálunk és vigyázott Matyikára délelőtt. Két hét múlva pedig szívsebészeti beavatkozáson esett át, kapott egy kis kütyűt ami segít a szívnek működni rendesen, mert nagyon alacsony votl a pulzusa. Az élet kiszámíthatatlan. Azóta nagyi jól van, a "rocknagyi", akire ez a név a Sára keresztelőjén ragadt rá, mert nem hozott magával hálóinget és egy Tina Turneres polót kapott, amiben aludjon :). Jó kis sztorik, mi?
Még annyi minden történt az utóbbi 3 és fél hónapban, amióta nem írtam, és most kedvem kerekedett leírni őket. Úgyhogy talán...lassan...idővel...újraéled ez a blog is, mert hiányzik az, hogy amiket Sacó kiskorából leírtam, azokat most Matyiról is leírjam, pontosabban az újraolvasás lehetőségét megadjam, a nosztalgiázásét. Vagyok én  virtuális térben gyakran, de amióta létezik ez a facebook nevű csoda, azóta a legtöbb kapcsolattartásra szánt időt ott vesztegetem, de komolyan azt gondolom, hogy praktikus és hasznos felület, ha arra használjuk amire ki volt találva: kapcsolatot tartani emberekkel, megbeszélni röviden és hatékonyan dolgokat egyszerre több emberrel, sok mindent meg lehet ott szervezni és értesülni lehet kivel mikor mi történik.
Azért a régebbi blogos lét is hiányzik. Ma például a régen olvasott blogokon futottam végig, amiket hónapok óta hanyagolok. Megnyugtató volt látni, hogy más két gyerekes anyuka is abbahagyta az írogatást (van akinek a harmadik is megszületett azóta :), vagy csak nagyon ritkán jelentkezik, mert mindenkivel elszaladt az élet. De jól esett rég nem látott világjáró barátnőmet olvasni...
Kalandra és írásra fel. Hiányoztok ti is, akik néha hozzászóltok az írásokhoz, s tudom, hogy követtek, van egy láthatatlan kapcsolat köztünk.
Lesz itt minden - idővel- : tíz éves érettségi találkozóm, szuper májusi szülinapom, kalákázás, tengeri nyaralás, kalandok nagymamáéknál, négy esküvő ahol voltunk az idén - nem unatkozunk. Ez az év különösen mozgalmas számunkra, és sokkal másabb mint az eddigi családos évek, kicsit hiányzik az az aránylag "nyugodt élet", amit éltünk a blog megkezdése óta. Eddig is történtek dolgok, voltak nagyobb projektek (például 3 év alatt két költözés), de most rengeteg projekt van, ami idén kezdődött: először is újra a munkásosztály tagja lettem, ami maga után vonja azt a sok mindennapi szervezkedést, hogy ki viszi melyik gyereket hova, ki hogy jut el munkába, majd haza, mit eszünk, háztartásra mikor jut idő, stb. Aztán: több mint fél éve létezik a VÉDEM, a Marosvásárhelyi Édesanyák Egyesülete, aminek - többekkel - alapítója és elnöke vagyok, ezzel persze az is együtt jár, hogy rengeteg új embert ismertem meg, új anyukákkal, családokkal tartom a kapcsolatot. Az ovis szülői közösség is sok új ismerőst és elfoglaltságot biztosít, például "kitaláltuk", hogy létre kéne hozni waldorf osztályokat, hogy a gyerekeinknek legyen folytatás, tehát waldorf iskolát csinálunk Marosvásárhelyen, ami nem egy kis és könnyű projekt. És amit a haverokkal legkevésbé érzünk munkának: a Vásárhelyi Forgatag szervezésében is benne vagyunk, mert egy jó projektnek találjuk, amit meg kell tennünk a vásárhelyi magyar közösségért, magunkért, stb. Pályázatírásban is kipróbáltuk magunkat az idén, na meg az apró cseprő gondok, például gyerekfelügyelet megoldása (4 hónapja keresünk valakit Matyi mellé). S mindezek mellett az eddigiek: nagycsaládi programok, régi barátokkal kapcsolattartás. Ami pedig állandóan a fejünk felett lebeg: a Matyi keresztelője, amit ideje lenne most már megszervezni. De eddig sehogy sem alakultak úgy a dolgok, hogy a a családból mindenki ott lehessen aki számít, így inkább halogattuk.
Majd lassan szépen sorban ezeket kifejtegetem...

3 megjegyzés:

Gyopi írta...

Isten hozott újra közöttünk!

Esztianyu írta...

Nagyra nőjjön Sáratündér! Isten éltesse sokáig!

Réka írta...

köszönjük szépen!