Ügyes

Nagylányunk rengeteget ügyesedett az elmúlt hónapban.
- már ritkábban jön át éjjel közénk, általában átalussza az éjszakákat, nincs se ordítás (egy fél órán keresztül vigasztalhatatlanul, mint múlt nyáron) se sétálás
- már páros lábbal megy felfele a lépcsőn, akár korlát megfogása nélkül is (lefele még mindig egyezik)
- tud orrot fújni! - nemcsak szívni. Két hete tart a taknyolás mindkettőnél, összeszedték gyerek ismerősöktől, de többen voltak náthások mostanában az ismerősök között, tehát valami van a levegőben. Sára még köhögött is, Matyinak volt egy-két napig láza, csak kúpot kapott láz ellen, Sára ibuprofent és valami növényei szirupot a torkára 4 napig, de kb. annyit ért mint döglött lónak a pofon....vagy valahogy így mondják. Szóval most taknyosak, ez a megszokott állapotuk, és már az lenne a fura ha nem lenne minden zsebem és az egész ház tele itt-ott összegyűrt vagy dobozos papírzsepikkel. "Majd elmúlik" hozzáállásunk van egyelőre a dologhoz, mert az első pár nap rosszul érezték magukat (értsd: dupla hisztisek és nyűgösek voltak), de most már helyrebillentek. Matyi még kicsit szörcsög szopizás közben, de már éjszaka tud szuszogni.
- egy hete PELENKAMENTES nappalra! Múlt héten voltam egy beszélgetésen, ahol a pelustémát veséztük ki szülők és pszichológus. Más ilyen korban lévő gyerekeknek is pont ezek a problémáik (nem akar leszokni a gyerek, nem hogy nem szól előre, de még utána se, nem akarja engedni, hogy lemossák, stb.), szóval kicsit megnyugodtam, ugyanakkor a mi helyzetünkre szabottan azt a tanácsot kaptam, hogy próbálkozzunk: vállaljuk be a pisis szőnyeg-pisi ház állapotot egy darabig, mert másképp nem nagyon fog menni. Kényelmes a pelus, megszokta a dunsztot a kiscsaj, és ha már ilyen rég tudja az elméletet (ki mivel hova miért mit kell csinálni, mi lesz a kijött dolgokkal, az oviban hogy csinálják, a nagyok hogy csinálják, stb.), és semmi más módszerrel (akár zsarolással: megkapod a biciklit ha vécébe pisilsz, ijesztgetéssel: ekkora pelus már az üzletben sincs, kész, ez az utolsó doboz) sem ment, akkor itt a nyár, ideje kibújni a dunsztból, és akkor hátha... Meg értelmileg-érzelmileg egy kicsit arra ráhajtani, hogy de milyen jó nélküle, milyen szép tiszta a fenék, kényelmes, szép bugyi (felkelteni becsvágyat), stb. Belevágtunk. Első nap fifti-fifti volt az arány. Először is megtudtuk, hogy nagyjából naponta négyszer pisilik és egyszer kakil, ezért nem érdemes, hogy egész nap rajta lógjon a pelus. A négyből kettő vécébe ment, kettő rend bugyi-nadrág mosás volt. Másnap már csak egyszer mostunk, de akkor kakit is. Harmadnap semmit, viszont a nagy dolgot estig tartogatta, amíg rákerült pelus (éjszakára még kap), és akkor megkönnyebbült. Szerintem nagyon rendben van ez így: néha szól, hogy kell pisilni. Volt hogy szólt és kellett kb két perc míg ráültettem a vécére, de tartotta addig. Az esetek többségében úgy szól, hogy már valami kis csorr elindult, azt megállítja, és mondja, hogy van valami a bugyiban, akkor tartja és rohanunk a vécére :). Persze kétnaponta oda is pisilt, de eddig nem vészes helyekre. Általában reggel száraz a pelus és ültetjük vécére, na meg napközben is ha éppen hagyja akkor néha rátesszük, és legtöbbször produkál. A baj a nagy dologgal van, napokig is tartja, pedig felajánlottuk, hogy kap pelust erre a célra ha csak abba tudja elvégezni, de nem akarta. Persze új bugyikákat is beszereztünk, amiket kér is minden reggel. Tudom ez egy természetes dolog, de én olyan büszke vagyok, hogy végre ennyit elértünk, és valami elindult. A nyarat rászánjuk az ügyre, hátha őszig (oviig, meg a bűvös 3 éves korig - azt írják a szakik eddig a normális leszokni a pelusról) sikerül a szobatisztaságot kipipálni.