hétfő, április 8

Mi lesz akkor a gyerekekkel?

Próbáltam előre előkészíteni a válaszaimat, már a következő kérdésre is gondolva, de csak arra válaszoltam amit kérdezett. És valóban úgy van ahogy a nagykönyvek írják, a gyerek csak annyit kérdez amennyit képes feldolgozni.
Az oviról beszélgettünk Sárával, azt mondja ő nem akar ott aludni (na igen, az alvás nem az erőssége a gyerekeimnek), miért nem jöhet el délben, mint a másik csoportból a gyerekek.
- Azért vagy délutánig ott, mert anyának hamarosan dolgozni kell menni, neked ott kell lenned, ott a helyed, nem lesz aki vigyázzon rád, míg dolgozunk. Nincs aki elvegyen, azok után a gyerekek után a nagymamájuk megy, vagy a nem dolgozó anyukájuk. És amúgy ők hazamennek, és otthon alszanak délután.
- De nekem miért nem laknak itt a mamáim? Miért nem költöznek ide?
- Mert Ágó mama még dolgozik, neki ott van a munkahelye, ott laknak a szülei,...
- És baróti mamáék?
- Hát tudod...ez nem olyan könnyű, mert nem nagyon tudják eladni az ottani lakásukat, és nem könnyű átköltözni más városba...
- Akkor dédimama!
- De neki ott van déditata, és ők már megszokták ott, idősek és nehéz ilyenkor elköltözni egy másik városba, ott vannak a szomszédaik, ismerőseik...
- Mi nem vagyunk a dédimamáék ismerősei?
- De igen.
- Akkor olaszteleki dédi!
- Ő is nagyon megszokta otthon, a saját házát, kertjét. És sajnos ő már beteg, nem tud veletek úgy foglalkozni, egy-két napot igen, vagy ha látogatóba megyünk, de nem tudna elvenni az oviból, feljönni az emeletre...
- Ő már öreg?
- Igen.
- Meg fog halni?
- ?? Igen. De nem most, nem tudjuk mikor, addig még sok van.
- És Ágota mama is meg fog halni?
- Igen, majd valamikor.
- És Emőke óvónéni is?
- Igen...
- S akkor mi lesz a gyerekekkel?!
- Hát addig még sok van, ti már nem lesztek ovisok, meg hát majd kapnak egy másik óvónénit...
- De azokkal a gyerekekkel akik majd akkor akarnak mind óvódába járni...

És itt elvesztette a fonalat. Értettem én, hogy mit akar kérdezni, csak nem tudta elmondani rendesen. Aztán hagyta a témát, váltott hamar. Az óvónéni után, őszintén, vártam a további kérdést, hogy mi lesz velük, akik meghalnak, vagy hogy én is vagy ő is meg fog-e egyszer halni. De nem, őt inkább az érdekelte, hogy mi lesz a gyerekekkel, ha nem lesz óvónéni :)
Újabb bizonyíték, hogy milyen érdekesen működik a gyermeki agy.

2 megjegyzés:

emese írta...

Éerdkes, szombaton volt Nekünk is ilyesfajta beszélgetésünk... Mi lesz ha meghal nagymami, Apó. És Anya, mi lesz ha Te meghalsz? Ki kellett menjek a budiba sírni...

Réka írta...

Én gyártottam egy elméletet, mesedolgot már jó előre ilyen szitukra, ha tovább kérdezősködne. Persze nem elmúlás van benne, hanem majd valahol találkozunk, s minden szép lesz s jó lesz. A hit oldalamat kell erősítenem hozzá.