19 hónapos nagy kicsifiú

Matykó fejlődését nem követtük annyira mint első gyermekünkét. A blogba sem írtam annyit róla, a babanaplót töltögettem első évben, de az is üresebb, mint Sacóé. Ez valahol normális is, szegényre jóval kevesebb idő jut. Gyakran azon veszem észre magam, hogy napokig nem ülök le vele játszani. Hívom segítsen ruhát teregetni, elrakni, szívesen csinálja is, bevonom ebbe-abba, többet beszélek hozzá a napi teendők közben mint annak idején Sárához. Néha ha éppen térden/guggolva végzek valamit, akkor odajön, bújik, ölel, cirógatásra, testi kontaktusra vágyik. Ezt meg is kapja helyben, akkor is ha állok, és odajön, ha panaszkodni kell akkor zsémbelő arccal egyenes fut hozzám, de van amikor csak éppen kíváncsi, hogy mit csinálok, oda andalog, átkarolja a lábam, s akkor persze megkapja az öl/simi/puszi adagját :) Többet kap ilyet mint annak idején a nagytesó, de neki nem volt erre akkora igénye, vagy legalábbis nem fejezte ki ennyire, így. Most már bánom, hogy nem kapott ebből is annyit, de lehet, hogy csak nem kellett neki a megerősítés annyira, mert csak ő volt, figyelmet kapott sokat, és hát lány...ugye azt mondják a fiúk mások, anyásabbak, simulósabbak, stb. Sára komoly csaj volt mindig, ez meg olyan kis huncut. Valamire mondom nem szabad, például wckefét markolászni, és szembekacag...rendszeresen. Hízeleg. Szóval én nem játszom vele sokat, de ott van a tesó, akivel elvannak egymás mellett, és Sacc bevonja, neki is ad babát, ő is tologat ezt-azt Sára mellett, meg hát persze ha valami játék előkerül, akkor rögtön ott van, elvesz dolgokat, nézi a nagy mit csinál. Igen, ehhez hozzátartozik, hogy a babakocsit tolja benne mackóval és cumisüveggel, meg hogy a főzőcske edények nagy kedvencei...de hát ez van, engem nem zavar, majd leszokik. Emellett autózik, vonatozik is. Mindig az ad nekem erőt, amikor belül nyavajgok, hogy nem játszom Matykóval eleget, hogy valaki azt mondta: a legtöbb amit adhatok neki az egy testvér. S talán így van. Amikor a pénteki trécselős anyukás partin (havi egyszer szervezik, s most pénteken én is végre eljutottam, kimenőm volt:) elbúsultam lelkiismeret furdalásomat, hogy a kicsi nem kap annyit mint a nagy (időt, figyelmet, energiát), akkor nekik is ez volt a válaszuk: de van tesója. Valóban energiám sincs annyi és türelmem se már mint annak idején. De ez nem jelenti azt, hogy nem foglalkozok vele, csak másképp. Tény, hogy sokat tanul a nagytól, főleg beszéd szintjén vettük ezt észre, és persze már olyan könyveket és rajzfilmet nézeget amit S. ennyi idősen nem.
Tegnap töltötte az egy év 7 hónapot az úrfi, s ennek apropóján akartam kicsit beszámolni róla. Rég készülök, a másfél éves szülinapkor is, de mindig túl lusta vagyok hozzá. Nagyfiú, mert hamar nő, olyan hamar eltelt ez a másfél év, jó lenne ha még maradna egy kicsit kicsi, ilyen cirógatni, babusgatni való. Ugyanakkor kicsi legény, mert alig múlt 9 kiló, habár aránylag jól eszik. Csak válogatós: édesszájú. Felvágott, sajt, zöldség, gyümölcs nem kell, lekváros, mézes kenyér annál inkább, tejbegríz, pudding és gyümölcsös joghurt is jöhet bármikor. De mondjuk a túró vagy joghurt natúrba semmi esetre sem. Kedvence a banán, spenót (felcsillan a szeme ha meglátja), gyümölcsös joghurt, borsó, zsemle, pufulec, keksz minden mennyiségben. Pástétomos kenyeret kiköpi, narancsot is, de a levét issza.
Tegnap falhoz állítottam, 78 centi. Nem alacsony, csak azok a piszkafa lábai :)
Foga 15 van, alsó-felső szemfogak jöttek most utoljára, kínlódott velük rendesen, mert mind egyszerre bújtak, nagyon begyulladt főleg a felső ínye, de 3 kint is van.
Ügyesen beszél és mozog. Mondandója néha halandzsa, de akkora beleéléssel és mimikával mondja, nézi, hogy érted-e, reagálsz-e, hogy néha ki lehet találni, hogy miről beszél. Persze a segíísééé-t a tesótól tanulta, és ha valami nem sikerül, akkor keservesen: nem mmee! segííséé!-get kiabál. Sára most már rendszeresen Sáá. Három szótagú szavakat is kimond, amin meglepődök: betette, efodo (elfogyott), kápotta, kukuji (kukuri, a kakast nevezi így), kukuíí (cukorka, csoka, általában ami édesség). De ennél nehezebbeket is. A legnehezebb amit eddig kimondott a bodo szünena (boldog születésnapot). Az igent sehogy sem akarja kimondani, de most legalább jó alaposan bólogat ha igen a válasza valamire.
Nagy érzéke van a humorra, tudja mikor kell nevetni, kapható is rá, sokat mosolyog amikor nincs éppen rossz napja. Olyankor semmi sem jó, csak ölben lenne, nyafog, hisztizik. Ma teljesen egyedül felmászott a konyhai hokedlire és onnan mászott volna be az étetőszékbe. Csúszdához egyedül felmászik és le is csúszik, mikor ülve, mikor hason vagy háton. Egyre jobb az egyensúly érzéke, a támla nélküli hintán is hintáztatom. Szereti a játszóteret, játszóházat. Egyelőre más gyerekek nem nagyon foglalkoztatják, csak odamegy s bámulja esetleg, hogy mit csinálnak, de nem interakcionál velük, kivéve az ismerősökkel. Azokat megtapogatja, simogatja a hajukat. Magától integet búcsúzási helyzetben és ha valaki távozik akkor mondja, hogy emme, utána néz, integet. Szereti a labdákat, nagyon ügyesen dob, jobban mint S. most! Egyik kedvenc időtöltése, hogy kiül az ablakba és bámulja az utcát. Feláll az ablak alatti kis asztalra s néz kifele, mindig csupa maszat az ablak. Ha meglátja az apja autóját, akkor szól, hogy apa, vagyis, hogy jön haza apa. Alapvetően mozgékony gyerek, de nem mondanám, hogy "hiperaktív", ha kell ül 10 percet is egy könyv mellett.
Már kakált a wécébe, de úgy hogy láttuk rajta, hogy kell és ráültettük. Amúgy az ügy stagnál egy ideje, eljutottunk oda, hogy ha kakált szól, hogy kaka, de semmi több.
Nappali alvás legtöbb másfél óra, egyre későbbre tolódik ki, és sajnos nagyon sok időbe telik az elalvás, úgy 40 perc, de van, hogy egy óra vagy még több. Este is S. alszik el rövidebb időn belül, és M. hamarabb is ébred. Én nem értem ezt az alacsony alvásigényt...
Könnyen elsírja magát, főleg ha olyan napja van, de hamar megvigasztalódik.
Sok mindenben ügyesedik, például ha vetkőztetem: lehúzom egyik cipőt, tartja a másikat s mondja et is, ha levetem a kabátot venné a sapkát s mondja sapá is. Odahozza és helyreviszi a ruháknak a tálat, elvisz s bedob szemetesbe szemetet, ügyesen iszik pohárból, villával eszik egyedül, kanállal is próbálkozik. Ha valamihez kanál kell és elfelejtünk adni, akkor nyulánkozva kiabál, hogy kaá, kaá!
Általánosan elmondható, hogy nincs baj vele, jó fiú, habár akaratért nála sem kell a szomszédba menni, de még meggyőzhető figyelemeltereléssel, alternatíva felajánlással, nem úgy mint a nagy. Ha egy kicsit még gyarapodna-hízna is..., de ezen már túl vagyok, elfogadtam így s nem különösebben aggódom.
Immunrendszerére nem vagyunk a legbüszkébbek, de ovis tesó mellett... nem súlyosan de elég gyakran beteg, a tipikus takony-köhögés kombináció, egyéb baj szerencsére nem nagyon volt. Ő, S.-el ellentétben lázas típus, kis bajnál is van hőemelkedése, láza, S.-nek ritkán.
Dióhéjban ennyi, persze napról napra meglep valamivel, lenne még sok amit pötyögjek róla!