szombat, augusztus 11

Egy születésnap margójára

Kislányunk (?) 3 évet töltött. Idén a születésnap nem volt három napig tartó dinom-dánom, mint tavaly, csak a keresztszülős-barátos-gyerekes ünneplést tartottuk meg, családi nem volt, mert eseményekből így is kijutott bőven.
Kezdtük azzal, hogy a konkrét születésnap előestéjén apát kiütötte valami vírus, kb. az ami a fél várost ledöntötte, és amitől a kórház fertőző osztályán egy ágyon ketten feküdtek még két hete. Szóval apával megjártuk a sürgősséget (megérdemlik adónk két százalékát, az biztos), aztán másnap anya is ágynak dőlt, legyengültem, a taccsot nem tettem ki, de nem sok tartott vissza, émelyegtem, kavarogtam. Szóval ilyen holdkórosan azon gondolkodtunk, hogy a másnapra betervezett partit nem kéne-e elhalasztani. Sára így sem érette, hogy miért van egyik nap a születésnapja, de a másik nap van a buli, akkor az is a születésnapja, vagy hogy is van ez?? Ágómama éppen péntek estére érkezett pár órával megelőzve a mentőt, amit éjjel apához hívtunk. Jött, hogy segítsen a hétvégi előkészületekben a szülinapi zsúrhoz, de soha jobbkor! Ő maradt a gyerkőcökkel míg mi a kórházat megjártuk, és a non-stop patikát. Miután a szombatot ágyba fetrengve túléltük (mama lájtos zöldséglevest főzött, a gyerekekkel sétált), vasárnap reggelre, vagyis az utolsó pillanatra hagytuk a döntést, hogy mégis lesz parti aznap délután. Nem jellemző ránk: vasárnap reggel fél 9-kor már a kellékeket vásároltuk a nagybótba, és rájöttem ilyenkor a legjobb shoppingolni: nincsenek sokan, nem kell tülekedni, sorba állni sem, az árúból a legfrissebbet kapod. Miért is nem jártunk eddig vasárnap hajnalban vásárolni? Otthon mamával összedobtunk két tortát, na persze azért kettőt, mert az elsőről messziről lerítt, hogy kb. két hét múlva sem fog vághatóra megdermedni, és mégis milyen torta az amit kiskanállal kell megenni pohárból? Szóval abszolút kezdő tortasütőként a joghurtos szőlőtorta túl nagy falat volt nekem (pedig az íze isteni volt, tényleg). A citromos-túrós sem lett látványra szebb, de legalább vágni lehetett szeletekre és az íze is jó lett, mindenki dicsérte, mint frissítő, egyáltalán nem édes édességet. Csináltunk pár szendvicset, gyümölcssalátát, a barátok beígértek segítségként egy adag muffint és mártogatós zöldségrudakat. Ezzel a kinálmáció része megvolt, még csak éppen magunkat kellett összeszedni. Matyók belázasodott, Sára meg egy fokkal kevesebbet sírt és visított a nunija miatt, ami kipirosodott, mint egy nappal előtte. Merthogy ők nem kapták el a gyomormenős vírust, de valami leverte őket is. Egyik piros nunival és piros fenékkel volt nyűgös szombaton, a másik aluszékony, ölben ülős lázzal. De nekimentünk a zsúrnak, mert Sára jobban volt vasárnapra, a kamillás ülőfürdő sokat segített és krémeztük is. Csak Matyiról nem tudtuk eldönteni, hogy a láz a foga miatt van-e (bújik két kicsi metsző fent egyszerre), vagy valami egyéb. Reggel jól volt, aztán ahogy telt a nap egyre nyűgösebb és melegebb lett. Végül is jól sült el a szülinapi parti, ha a kisebb hibáktól eltekintünk (például, hogy mi a szervezők késtünk 20 percet, vagy hogy csak kis fényképezőgépet vittünk és pár kép után az is teljesen lemerült, úgyhogy Tamáskeresztapu csinált pár képet telefonnal). Gyerekekkel, ajándékokkal, lufikkal, játékokkal és sok-sok kajával nagyon hamar eltelt 3-4 óra a Maros-parton.

És, hogy a napjaink még izgalmasabbak legyenek, és tényleg emlékezetes legyen angyalkánk harmadik születésnapja: Matyinak éjjel egyre magasabbra ment a láza, és a kúpokkal nem tudtuk megállítani, így hétfő hajnali 6-kor 39,5 fokos lázzal felmentem vele a gyerekügyeletre, ahol megvizsgálták, vért vettek az ujjacskájából, és mivel egy órán keresztül nem akart pisikálni a steril zacskóba, megkatéterezték és úgy vettek vizeletet a laborvizsgálatokhoz (persze megkérdezték, hogy beleegyezek-e. Igen, mit tehettem volna, hazavigyem úgy, hogy nem tudom mi a baja? Aztán végül így is úgy mentünk el onnan, hogy nem tudtam mi a baja...). Valószínűleg húgyúti fertőzés, ha semmi tünet csak láz. De az elsődleges vér és vizeleteredmények: minden negatív! Vagyis nincs fertőzés a vizeletben. De akkor mi van? Elküldtek a gyerekkórházba. Ott vártuk két órát azt a doktornőt, aki májusban megnézte, és felírta a löttyöket, amik meg kellett volna hozzák az étvágyát. Ő is megvizsgálta, de semmi különöset nem talált. Nyomjam tovább a lázcsillapítót ha még lesz láza (mert pont akkor nem volt, gondolom az ibuprofennek köszönhetően, amit a sürgősségen kapott), és várjuk meg az urokultura eredményt, ami három nap múlva lesz meg! Persze mire hazaértünk a kórházból megint 38 fok volt a láza... és ez tartott egész hétfőn és kedden, amikor is elvittem a családorvoshoz, hogy ő is nézze meg, és mondjon valamit, adjon valamit, mert akkor már az ibuprofen, a novocalmin, a szeszes borogatás és az ecetes talpkötés sem vitte le a lázát, csak a hideg vizes fürdő segített valamennyit. Adjunk summetrolimot napi kétszer, s várjuk meg az eredményt, ha majd kell antibiotikum akkor váltunk arra. Ez volt kedden. Mondanom sem kell, hogy a gyerek napokig semmit sem akart enni, se inni, csak cicin volt nyugta, és éjjel-nappal cicin lógott volna, ott aludt, ott evett... csak néztem: vannak még cicik egyáltalán? Mert tartalmuk nem sok. Szerdára a manón sok kicsi piros pötty meg folt jelent meg, főleg az arcán és a hátán, mellkasán. Hívom a családorvost: menjünk be a fertőzőre, nézzék meg, majd ők megmondják mi az. Ott kiderült, hogy semmi. Pontosabban semmi súlyos. Mivel a láz is mérséklődött elmondták nekünk, hogy valószínűleg enterovírózis. Van egy fajta ilyen kiütéses betegség, 3 napos, vagy 4 napos lázbetegség a neve, amire jellemző a nagy láz napokig, aztán pár nap kiütés és majd elmúlik, csak úgy ahogy jött megy is. Egyik fajta himlő sem, nem kanyaró, nem skarlát, nem ragályos, nem fertőz. Rosalea infantum. Ha mond ez valamit... Két nap s elmúlik, semmi gyógyszert ne adjak, maximum lázcsillapítót ha kell. Ha nem múlik, menjünk vissza. De elmúlt. Két nap alatt tényleg elmúlt. Ma sem értem ezt a betegséget, de van még most lefolyásban a városban más gyereknél is, beszéltem anyukákkal. Persze Sárát is elvittük hétfőn az orvoshoz, hogy nézze meg a nuniját, de akkor már sokkal jobban volt, csak kenegetni kellett tovább egyszerű fenékkenőccsel és helyrejött.
A betegeskedő hétvége után valahogy mindenki helyreállt, mert nem lazsálhatunk: fejest ugrottunk a lakásfelújításba, ugyanis ha nem lettünk volna eléggé lekötve a héten egészségügyi meg szülinapos teendőkkel, akkor most már van dolgunk: sikerült eladni a lakásunkat, tehát a kiszemelt és megelőlegezett újabbat el kell készíteni, lakható állapotba tenni. A héten építőteleppé alakult, és bizony ezerrel megy a meló, hogy a mostani lakunkból időre át tudjunk költözni a nagyobb lakásba. Szerencsére mamáék is nyakig beszálltak a projektbe: először is anyagilag, aztán meg elvitték Sacót, hogy Matyika felépülhessen piszkálódás nélkül, aztán nagyapó megérkezett, hogy segítsen a lakást kipofozni. Sára azóta átkerült a másik mamájához, tehát egy kis utóvakáción van, mert így mégis csak könnyebb lebonyolítani az egész költözést, ha csak egy gyereket kell végighurcolnunk az egészen. Jelenleg reggeltől estig folyik a munka, hogy megkezdhessük majd a beköltözést. Terv szerint augusztus végéig kell lebonyolítani az átköltözést és átadást. Nagyjából minden csempe-festék-parkett-kagyló forgalmazó boltot végigjártunk a héten többször is, mert éppen a megfelelő vécétartályt kerestük, vagy a megfelelő konnektort, vagy a megfelelő csempét falra-padlóra. És még a felénél se tartunk. Messze még a berendezkedés. Persze mindent csak szépen sorban, ahogy az időnk és főleg a pénztárcánk engedi. Erről szól ez a nyár. S ha majd minden kész, akkor jól megérdemelten elmehetünk szeptemberben nyaralni, amit szerencsére még áprilisban lefoglaltunk, így ez motivál, hogy haladjunk a dolgokkal, mert ha nem, akkor azt hiszem kedvünk és pénzünk se nagyon lenne elindulni...


4 megjegyzés:

Esztianyu írta...

Isten éltesse Sárát egészségben, vidámságban! A szülőknek meg hajrá a költözéshez:)
Erika

Anyáci írta...

Köszönjük!

Molnár Kinga írta...

Huhh, mozgalmas szülinap volt... Jó, hogy most már jól vagytok. Drukkolok nektek a költözés ügyben s tudod, ha segíthetünk, csak szólj... Várom, hogy találkozzunk s végre beszélgessünk egy kicsit...

Névtelen írta...

úgy szép az élet, ha zajlik, ugyebár.;-) na de ügyesek vagytok, megoldjátok ezt is, drukkolunk!