2013 július: visszaállás a "hivatalos munka" mezejére

Egy "fél 8-kor indulok, fél 6-ra hazaérek, túlóra ingyenesen elvárt akár hétvégén is, a budizási időt is percre lejegyezzük" munkahelyről váltottam egy olyanra, ahol az a lényeg, hogy a meló legyen elvégezve, mindegy mikor csak amikor számon kérik akkor legyen meg, ahol a főnököm elfogadja, hogy kisgyerekek vannak és délutáni programnál úgy fogalmaz, hogy ha nincs más dolgom akkor menjek el a programra, illetve este szól, hogy én hamarabb leléphetek ha kell, illetve ha kell egy szabadnap, akkor a belefér típusú munkahelyre. Kicsit kevesebb pénzért, de a fizunövelés esélyével. Feladtam egy komoly, nagy presztízsű helyet, ahol szerettem a rendet, az embereket, hogy biztonság van, nem bukik be ma-holnap, hogy mindig van fizetés, még ha pár napot késik is, hogy megvan minden anyagi, logisztikai és egyéb segítség ami a munkámhoz kell, cserébe kaptam egy kicsit bizonytalanabb jövőt, ahol csak előre 3-4 hónapot lehet biztosra tudni, ahol sokkal kaotikusabb minden, ahol önállóbbnak, találékonyabbnak kell lenni, ahol nincs meg minden segítség. De 4-re az oviba érek ha kell, és reggel is vihetem 8-kor oviba, mert nem harapják le a fejem ha 9 után érek be. valamit valamiért. Egy biztos: gyerekeseknél sok minden főnök függő - van akivel beszélni vagy nincs, illetve cégkultúra függő: multi céges státusra hajazó, csak a profit számít beállítású, vagy humánusabb a hely. Félreértés ne essék, az sem volt rossz, sok mindenben jó, de most már mások a szempontjaim. Ezt vállaltam, tudatosan... 2013 májusától. Amikor is másfél évesen hagytam otthon Matyikámat, aki hányódik is szegény erre-arra, mamáknál, otthon apával, otthon dédivel, mikor hol. (Aztán augusztusban, négy hónap keresés után találtunk egy "nénit", aki vigyázzon rá.)