péntek, szeptember 28

Mai szöveg Sárától 25

Esti lefekvésnél könyvet olvasunk, az a fajta amelyiknek egyik oldalán a történet, másikon puzzle van, miután elolvassuk a szöveget ki is kell rakni a képet. Mondja, hogy rakjam én, látom nehezére esik feltápászkodni ülőhelyzetbe, hogy kirakja. Kérdem:
- Álmoska vagy?
- Lustácska...

Pudingevésnél:
- Anya, te kéred a pudingod, mert én még éhes vagyok a pudingra?!
Kicsit kiszottyant a puding az abroszra:
- Hozzál vizet anya, mert itt menet van!!

Memóriája verhetetlen. Egy hete jár oviba, első nap délután alkotottunk valamit színes gyapjúból, de csak tíz percet ha foglalkozott a keretre kifeszített vászonnal, amire a gyapjút vékony rétegben fel kellett tapicskolni. Ma este az állatos könyvben a bárányról olvassuk, hogy gyapjút ad.
- Én is csináltam a színeket a bárányból.
Nekem kellett egy kis idő amíg leesett miről is van szó.

Zenét hallgattak az oviban.
- Olyan énekek is voltak amiket ismertem, és voltak olyanok amiket sohasem ismertem.



Az elvek és a szükség viszonyáról

Ha valaki vasárnap délután négy előtt pár perccel a százesztendős "cifra palota" előterében Szalóki Ági koncert előtt látott egy szülőpárost McDonaldsos kajával etetni két kisgyereket...nos azok mi voltunk. Égő, mi? Felvonul a történelmi épületben a híres gyerekzene előadó művészt meghallgatni kívánó vásárhelyi magyar szülők zöme gyerekestől, és én etetem az egy meg három évest a műanyaggal. Hát a helyzet kellemetlen volt, de ha egyszer éhesek voltak, és alig értünk el a koncertre, mert állatkertben voltunk meg játszótéren, és a kicsike akkora szunyát bevágott, hogy nem volt időnk hazamenni ebédelni, és mivel az alvás szent, hát fel nem költöttük azzal, hogy kivesszük a babakocsiból és autóba tesszük, meg cipeljük a harmadikra...és aztán találj 5 perc alatt elkészülő normális kaját vasárnap délután Vásárhely főterén...
Nem tudom mondtam-e már egy barátunktól hallott szállóigét: az elv olyan mint a fing, tartjuk amíg bírjuk! Nos ebben egyre inkább hiszek. Sára kb. két évesen evett először menő gyorskajáldában, és volt szülő aki csodálkozott, hogy a háromévesem nem tudja mi az a "meki", szerencsére elég ritkán kerítünk ilyesfajta kajálásra sort. Úrfink most először zabált ilyet. Na a szükség hozta, evan. Nekem spéci írtó jól esett! Azért persze gyümölcsös joghurtot aduk a gyereknek, nem úgy mint egyes ősanyák meg ősapák... A fajjal az ovikezdés kapcsán találkoztam megint, és már nagyon rég ígértem egy bejegyzést ezzel kapcsolatban, hamarosan érkezik.

csütörtök, szeptember 13

Sorstársaimnak, és azoknak, akik nem értik "mitől vagy fáradt, amikor egész nap csak otthon vagy a gyerekkel"

Megkövezés indulhat, de akkor is megosztom!
http://csakazolvassa.wordpress.com/2012/09/03/szemunk-fenye/
...és ahol egy kisgyerekről beszél, oda kell gondolni kettőt.


Ovivárós hangulatjelentés

Miután hétfőn szóltak a csütörtöki ovikezdő szülőértekezletről, ahová a gyereket is lehet vinni, elmondtam Sárának, hogy még hármat kell aludni és megyünk az oviba, megbeszélés lesz.
Másnap már nem volt szó a témáról, ma este került szóba, hogy holnap megyünk. Erre ő:
- Még csak egyet kell aludni az oviig?
- Igen.
- Úgy vártam az ovit.

Később:
- Hagyjál engem ott az oviban.
- De holnap csak egyórás megbeszélés lesz, elmondják mikor kell menni, mit kell vinni, találkozunk a többiekkel, majd jövő héten ott hagylak.
- Jó.
Erre én csak azt gondolom: ne igyunk előre a medve bőrére.

szerda, szeptember 12

Zsúfolt nyárvége

Az utóbbi hetek történéseit és benyomásait legegyszerűbben pontokba szedve tudom leírni, ennél bővebben oldalakon keresztül mesélhetném. A következők mind benne voltak:
  • egy lakás eladás
  • egy lakás vásárlás
  • 3 hétig tartó lakásfelújítás
  • 50/nap a meghozandó döntések száma: milyen parketta, milyen csempe ide, milyen csempe oda, melyik szaki hívása, melyik kagyló, melyik csap megvétele, melyik milyen mennyi villanykapcsoló, konnektor, falfesték beszerzése, stb.
  • átlag 5 út napjában valamelyik szakboltba csak egy darab lécért vagy csavarért vagy ecsetért vagy stbért.
  • Sára kiszállásra küldése mamáékhoz idén negyedszerre (talán, de nem biztos, a lényeg, hogy többet volt nem itthon a nyáron mint itthon :( )
  • 1 hét költözés
  • sok haver, sok doboz, sok cucc, sok zsák, sok cipekedés
  • 1 nagymama születésnap
  • 1 útlevélkészítés a legkisebbnek: izgulás, hogy vajon kész lesz-e az okmány az utazásig: hajszálpontosan aznap lett meg, amikor utaztunk
  • 1 hét nyaralás: - 12 óra éjjeli és nappali vezetés 4 megállással - 7 nap 3 csillag 2 medence 4 család 1 tenger, napi 4 étkezés 1 fagyizás n sörözés
    - Matyi bármikor bármennyit ül vízben, még ha lila és remeg is a szája már; Sacó: "nem szeretem a hullámokat" és miután szajkózza két napig, hogy CSÚSZDÁZZUNK !, amikor ott van a lehetőség, aqua park, sok csúszda, sok víz, akkor semmit sem akar kipróbálni, a medencébe is csak sokszori unszolásra megy bele, de akkor aztán nem akar kijönni, persze ezt záróra előtt fél órával...
  • 10 óra hazavezetés, 1 fogadkozás: autóval két gyerekkel nappal hosszú útra többet soha!
  • 3 óra bóklászás fővárosban, nagy boltban 1000 ember és sok kívánt árú között 20 perc parkolóhely keresés után
  • 1 asztalkával gyarapodott csemetéink szobája, legyen ahol kézi tevékenykedni. Mára kipróbálva: ceruza nyom vizes ronggyal nem, de popsitörlővel lejön.
  • meglepetés megszállás mamáéknál 1 éjszakára, hogy ne kelljen még két és fél óra alvásba végződő nyafogást kibírni autóban, és majd itthon a harmadikra sok csomag és két alvó gyerek felhordása közepette énekelni, hogy éjjel érkezem...
  • 4 nap pakolás, takarítás, rendezgetés
  • ...és itt tartunk most. Nincs minden kész, nem is lesz egyhamar, de alakul. Mondhatom, hogy rendben vagyunk. A többit majd szépen sorjában, ahogy időnk és pénztárcánk engedi, most már nem szorít semmiféle határidő, megnyugodhatnánk...ha másféle izgalmak nem várnának ránk: OVIKEZDÉS! :), aztán meg egyéves oltásra kéne jelentkezni, stb., mindig kerül valami, csak, hogy ne dőljünk hátra nyugodtan, és ne legyen unalmas az élet!