Az én okos nagy lányom

Ma reggel pocakkenegetés közben azt mondta Apa Sárának, hogy reggelizzen Anya cicijéből. Mire Sacó:

- Már csak Matyi reggelizik anya cicijéből.

Olyan jól esett, hogy ezt már így tudja, remélem majd pár hónap múlva is még így gondolja.

Kultúrálódás

Elénekli a Cickom, cickom dal első szakaszát végig. Néha előrukkol egy-egy régebbi dallal, vagy mondókával, vagy ha elkezdek egy olyat amit rég nem mondtunk (kb. hónapok óta) akkor ő is mondja, eszébe jut. Átvette a régi szokást: ha könyvet nézegetünk és van benne egy állat amivel tudunk éneket, akkor megáll a képnél és elénekli, ilyen a Lepke, lepke, a Csigabigás. Utóbbinál mondjuk összekeveri a két éneket, a Csigabiga gyere kit és a Lassan jár a csigabigát. Mindig mondja, ha azt az éneket például mama tanította, és mostanában azt is, hogy ha a "babáknál tanultuk" - a Caritas babafoglalkozásain. Ha elmondom a Kés, villa, tű, olló (a tű saját kiegészítés) nem gyermek kezébe való, rögtön mondja, hogy ezt mamától tanulta.

A rajzfilmekből (abból a párból, amit néz, de rengetegszer megnézi - hogy nem unja?) már idéz, illetve emlegeti a szereplőket. Ilyen Döme, a krumplibogár, vagy más Bogyó és Babóca szereplő, amelyik rajzfilmet Sacó Bogyó és Babócáknak nevez, nézek Bogyó és Babócákat! Másik nagy kedvence a Boribon, a Maszkabál (de csak az első rész, ha a második részt teszem be, akkor kéri a másikat, és a babást (a könyvborítón és cédén babaák vannak), vagy boldog születésnapos. Ez Halász Judit 3 dala mesefilmre énekelve, könyvben és cédén, a könyvet két hete minden nap el kell nézegetni. Ezeket nézi, és ezeket váltogatjuk, hogy változatos legyen, már amennyire lehet. Tévében rajzfilmet nem néz, pedig van, hogy hétvégén reggel bekapcsoljuk, de nem kötik le azok a rajzfilmek. Mondjam, hogy hála az égnek...egyelőre. Hallottam már más ekkora gyereket hisztizni a Minimaxért.

Kb. két hete minden este könyvnézés és villanyoltás után érkezik a kérdés: hol voltunk tegnap, hol voltunk ma, és ilyenkor elmesélem neki az egész napot elejétől végig, néha kiegészít, bele-beleszól, többször is kéri, hogy elmeséljem ugyanazt a sztorit.

Fantázia beindul

Sára felteszi a kiskanalat a fejére:

- Kalap.

Felteszi a tányéralátétet:

- Kalap.

Felteszi a kistányért:

- Kalap.

A ma esti vacsoránál mindenféle felvágott a tányérján, elveszi a margarinos doboz tetejét, lefedi vele a tányért:

- Becsuktam tányért.

És logika is van:

- Elfogyott Tedi. Megyünk üzletbe.

Ha bármelyik fagyishűtő pult előtt elmegyünk fagyit kér, és ha bármelyik pékség előtt elmegyünk kiflit vagy perecet. De szerencsére nem hisztizik egyelőre, észérvekkel meglehet neki magyarázni, hogy miért nem kap, vagy miért csak ezt vagy azt.

Mostanában az almát egészben veszi el/adom a kezébe, körberágcsálja, néha mondja:

- De van mag benne.

Ilyenkor kivágom a magházat. Ma elgurult az alma a konyhakövön, elkértem, mondom tisztítsuk meg, lemostam, megtöröltem. Pár perc múlva jön, nyújtja felém az almát:

- Tisztuljon meg.

Értsd: megint elgurult az alma, mossam meg.

Hökkenések 4

Ma ebédközben Sára előbb narancslevet ivott, majd kért Teddit. Ezt ráöntöttem a kétujjnyi megmaradt narancslére a pohárba. Odaadom, issza, megjegyzi, hogy narancslé is van és Teddi is van a pohárba. Majd:

- Narancslé elbújt.

Altatás közben a semmiből mondja:

- Normális vagyok.

??

Az utóbbi hetek nagy előhaladása beszéd terén, hogy már nem harmadik vagy második személyben beszél magáról, hanem áttért első személyre. Tehát nem Sára megeszi, hanem én megeszem, és nem ismételgeti ha azt mondom te elveszed a játékot, hanem elveszemet mond. Észrevétlenül tért át.

Ma lettem figyelmes a legújabb okosságára, amit először mondott ma nekem:

- Puha kiflit adjál.

Eddig azt mondta volna, hogy anya adjon puha kiflit, vagy puha kiflit kérek, de most már el tud vonatkoztatni és a második személynek megfelelő személyes névmásokat is használja.

Persze még néha úgy beszél, hogy anya segít (amikor segítséget kér), vagy anya egye meg (ha valamit nem kér), de egyre jobban fejlődik beszéd/mondatalkotás terén. Na persze a mondat más szempontból is érdekes. Délelőtt kiköpte a kiflisarkat miután csócsálta egy darabig, mert nem tudta rendesen megrágni s lenyelni. Az utcán voltunk, téptem másik darabot a kifliből, mondtam, hogy adok a sarok helyett puhát. S persze ezt úgy megjegyezte, hogy itthon a maradék kifli evésekor, amikor már jól összenyomódott a puha rész, teljesen a kemény héjnak lapulva és azt le kellett volna szakítani vagy harapni, kérte, hogy puhát adjak. Megjárja az esze!

Reggelinél azt mondta anélkül, hogy a babáról lett volna szó:

- Testvérkém hasamba van.

Úgy tűnik kicsit még mindig homályos a téma neki, habár elég gyakran esik szó a pocaklakóról, és egyre többen nyaggatják is szegényt, ismerősök, család stb. hol van a baba, hol van a testvéred, várod-e, stb., legalább annyira mint amikor megtanulta megmondani a nevét és hogy hány éves. Az is elmúlt nagyjából. Azt hiszem a testvérkés téma tovább fog tartani...

Szóval a megjegyzés után elmondtam elölről a sztorit, baba anya hasában, majd kijön, csak felnőtt néniknek lehet baba a hasába, neki is lesz amikor akkora lesz mint anya. Úgy tűnt megértette, mert szorgosan ismételte: csak felnőtt néniknek.

Újabb meghökkentő megjegyzésre még számítunk, mint például a múltkori: vacsorázom anya cicijéből.

Talán ennyire mesze még nem kellett volna menni a témában, csak majd ha megszületik a baba. De hát látja a cicit pocakkenegetés közben (amit együtt is szoktunk, simogatjuk, beszélünk hozzá, krémezzük), és én gondolva, hogy ne legyen meglepetés miért szopik majd a baba anya cicijéből (amit remélem fog) elmondtam, hogy s mint lesz a tej-cici-szopi-kisbaba ügy. Aztán magyarázkodtunk, hogy csak pici babák szopiznak és ő is szopizott amikor kisebb volt, és hogy a ciciből majd csak a testvére fog enni. Na ebben tudjuk, hogy lehet engednünk kell... Mindenképp tervbe van, hogy mutatunk neki fotókat az ő szopizásáról.

Hökkenések 3

Még egy utolsó bejegyzés mielőtt lelépnénk egy kicsit fiatalodni Tusványosra... és mielőtt egy újabb tornádó borogatna fel mindent az erkélyen és az egész városban. Most épp vidáman süt a nap. Maradjon így hétvégére.

Két dolog amiben egy gyerek és egy terhesség sem akadályozhat meg minket: télen sízés kétévente csakis pár hónapos magzat átcsempészéssel a határokon (eddig így jött össze minden franciaországi sízés), és Tusványos.

De tegnap Sára produkált pár dolgot, amikre megint csak rácsodálkozni tudok: még nincs két éves és már ezt mondja, gondolja, megjárja az esze, stb. Csodálatos, hogy egy emberpalánta, aki 700 napja sincs még, hogy köztünk van, már ennyi mindent megtanult.

Sétálunk. Egy kert mellett a gazban jókora csiga. Odamegy felveszi, és tisztán, érthetően, tökéletes magyarsággal mondja:

- Tajátam egy csigát.

És nem azt mondta, hogy csiga, vagy találtam csiga, vagy van csiga, vagy valami, hanem találtam egy csigát, ahogy magyarórán tanítják.

Elmegyünk egy kávézó terasza mellett, az asztaloknál emberek ülnek, csendben megyünk, én nem mutatok és nem beszélek.

Sára megszólal:

- Bácsik isszák a söjt.

Na puff neki.

Este könyvnézegetés közben eszébe jut a sárga labdája, ami nagyon leereszkedett, letettük a fürdőszobába, apa majd valamivel felfújja, ha még tudja, mert lehet kilyukadt és ezért ereszkedett le nagyon gyorsan nagyon lágyra.

Sára:

- Hol van sájda abda? A füjdőszobába. Bittos tusol.

:))

Hökkenések 2

Azt hiszem az eddigi leghosszabb szó amit Sára kimondott a csipkebokorvessző. A 10 számot felsorakoztató mondókából a kettő csipkebokorvessző a kedvenc része és a végén a szamár, aki megissza a vizet.

Ma többször mondogatta teljesen nem helyzethez illően (egy bolt előtt autóban ülve vártuk apát aki kenyérkét vesz), hogy betonkeverő. Igaz, tegnap voltunk barkácsboltban és látott betonkeverőt, de hogy ma honnan kattant ez be neki?...

Ma a vacsoránál azt mondta elmegy világgá. Kérdeztük, ki akar elmenni világgá, kis gondolkozás után: mama megy világgá... Hogy honnan mit hallott nem tudom, de tény, hogy a ma kölcsönkapott könyvben Boribon elindul világgá, mert mindent titokban tartanak előtte. Kérdeztem Sacót, hogy nem Boribon akar menni világgá? Megbeszéltük, hogy ez a világgámenés a Boribon születésnapja című könyvben van, meg is néztük. De utána is mondta még, hogy mama akar világgá menni...

Amúgy már idézget rajzfilmekből, amire persze csak úgy jövünk rá, ha megnézzük mi is a rajzfilmet. (Mondjuk normálisnak is tartom, hogy mielőtt valamit mutat a szülő a gyereknek nézze is meg, hogy mi az.) Mert például tegnap mondogatta: Pihe és Baltazár, amit meg sem értesz ha nem láttál Bogyó és Babóca történeteket, vagy egyik nap kiabálta: Alfonz gyere ki! Hát kellett egy kis idő míg rájöttem, hogy ez is egy Bogyó és Babóca részből van. Ma este azt mondta: nem szereti a szamócát. De már tudtam a helyes választ. A Jó éjszakát, Boribon című történetben a kiscica nem szereti a szamócát amit Boribonék vacsoráznak, ezért - kérdeztem Sárát: mit kap vacsorára? - tejet kap. Persze tudta a helyes választ. De ha nem ismered a történetet halvány gőzöd sincs miről beszélhet...

Amúgy a Boribon könyveket és az egyetlen boribontörténetet videóként megmutató kisfilmet a youtubon (Jó éjszakát, Boribon!) ajánlom minden kétévesnek. Nagyon egyszerű történetek, képek és szöveg, kicsit együgyűnek is tűnhet, de Sára nagyon szereti. Ezt a könyvet képes elnézegetni elejétől végig, miközben másoknál lapoz többet, forgatja, becsukja, megunja figyelni.

Ma kölcsönkaptuk Mikiéktől a Boribon születésnapját, mert elkezdtük Sacót felkészíteni a nagy napra, amikor betölti a kettőt. Egy Bogyó és Babóca sztori hatására kezdte mondani, hogy van születésnapja. Elmagyaráztuk, hogy mi a helyzet, mikor lesz, mivel jár, mi történik akkor. De a jobb megértés céljából elkértük ezt a könyvet. Mostanában minden nap mondja, hogy van születésnapom. Erre én mindig kijavítom, hogy csak lesz hamarosan. Már azt várom, hogy csak napok legyenek addig és akkor számolhassuk, hogy mennyit kell még aludni. Ezt már egyszer elmagyaráztam neki, még a naptárban is kihúztuk az eltelt napokat. Csak hát ez még magas egy szinte kétévesnek...

Puszilósdi

Sára pár hónapja felvett szokása, hogy követeli puszilgassuk a hátát. Van amikor a hasát, meg lábát kéri puszilni, de a hát a leggyakoribb. Ilyenkor általában kiterül az ágyon, vagy éppen alvás következik, felhúzza a blúzát a hónaljáig és azt mondja puszijja hátamat. Ellenállni nem lehet, már ez lett az egyik altatási módszerünk, a sok puszitól annyira ellazul, hogy el tud aludni. De belegondoltam - ma amikor elől-hátul, minden porcikáját puszilgattam, föléje hajolva négykézláb tartva magam, hogy nehogy bármiféle más hozzáérésemmel (az ujjbeggyel simogatáson és puszikon kívül) megzavarjam elalvásában - hogy ebbe vajon bele lehet-e fáradni?

Amit senkinek sem kívánok

Bent ülni egész nap a négy fal között 25 fokban (miközben kint 34 van napon) egy lázas, taknyos, köhögős 2 éves gyerekkel, akinek még a nyelvére és szájprémére is kijött valami herpesz féle izé, aki nem akarja bevenni a 3 féle szirupot, amit a doktornő felírt neki, aki ahányszor pelenkázzuk csak azt hajtogatja sírós hangon, hogy kuppot nem, aki éjjel fél óránként felsír és az összes létező alvó pozíciót és négyzetcentimétert az ágyban kipróbálta alvási szándékkal, aki nappal is elsírja magát félóránként a legkisebb dolgokért, esetleg éppen azért mert elcseppent a nyála a nagy buzgalomban, hogy valahogy levegőt is kapjon szegény, akinek már frásza van az orrszívó látványától is, de még szól ha folyik az orra, hogy papír-zsebkendővel töröljük meg, aki hiper-szuper érzékeny és anya ölében ülős napjait éli éppen, aki ha a melegtől és a szirupoktól még enne is valamit, akkor az csípi vagy bántja a nyelvén lévő sebet, tehát volt olyan nap, amikor össz-vissz egy fél banán és egy fél csomag pufulecet evett a gyerek, na meg a gyógyszereket, amiket belegyúrunk mindenképp.

Ezt csináltuk mi 4 napon keresztül. Most már kicsit javult a helyzet. Napközben még mindig bent ülünk a kánikula és erős nap miatt, de reggel és este kimozdulunk, a takony már nem folyós, de még néha eldugaszolja, ma reggelre jazzénekesnőket meghazudtoló rekedt hangon szólalt meg a szőkeségünk, és beszélt úgy egész nap, de nem köhög percenként mint eddig, csak csúnyábban, láza második napja nincs (elég volt 3 nap 38 fokosból), és már csak 2-3-szor sír fel éjjel.

Napközben még nem megyünk ki, csak délelőtt és este járjuk meg magunkat. A hangulata mérföldkövekkel jobb. A szirupot is beveszi már egész alázatosan, ha mellé tesszük azt a fenyegetőzést, hogy ha nem veszi be, akkor teszünk kuppot. Persze azt nem kell használni már két napja, mert nincs láza, de azért jól megijed és bekapja a szörpinek nevezett köhögés ellenit meg antibiotikumot.

Reméljük hétvégére kilábalunk ebből is, a betegség miatt elmaradt a héten egy találkozó Tündémanóékkal és egy babalátogatás.

Hiába, a pihenésnek ára van, ha két hetet mamáéknál lógattuk, most rádolgozunk.

Nyaralás 2011

Elmaradtunk a nyaralás beszámolóval, pótolunk.

Az idei nyaralásunkat egész otthonosan oldottuk meg családi környezetben. Egy hét egyik mamánál, egy hét a másik mamánál. Egyelőre ennél több nyaralásra nem készülünk pocak meg egyéb anyagi meggondolások miatt, de majd jövő nyáron! (pár éve ezt mondogatjuk...mondja meg valaki, hogy csinálják azok a fiatalok, akiknek a saját ház is összejön, autó is, gyereket is nevelnek, és még nyaralni is járnak) Az első nagyszülős héten igazi nagy családi találkozások voltak, keresztelő, unokatesó találkozó, unokatesókkal ismerkedés, játszás, rohangászás,

pancsolás medencében, kisbabanézés, a másikon sok eső, bent ülés, szomszédolás, dédimamázás, sétálás, fagyizás, nem alvás. A két hét történéseit részletesen nem igazán tudom leírni, pár képet gyűjtöttünk ide, egy csokorba.

A budapesti (bocs: csepeli) unokatesóval és keresztanyuékkal való találkozást megpecsételtük egy baróti játszóterezéssel medítláb.

Tornaóra mamával...

...és mama nélkül is.

Az egyik kedvenc képem a nagylányomról. (kezdtem mondogatni neki, hogy ő az én nagy lányom, hogy aztán tudjam mondogatni a másodiknak: a kicsi fiam, és Sacó ne vegye sértődésnek, hogy már nem ő az én kicsim...)

Juppi, pancsi!

Tamás unokatesó keresztelőjén ünneplőben a két szinte kétéves, Sára meg Tisdedő (kisGergő), akik annyira hasonlítanak egymásra, hogy akár le is tagadhatnának bármiféle vérrokonságot, nemhogy első unokatesóságot. Az aktuális gyerekcsősz Laca keresztapu (Sára a Laci-t nem hajlandó kimondani), mert a templomban csak az első énekszámig tudtak csöndben maradni a lurkók, és bármennyire is dicséretesnek, örvendetesnek meg pozitívnak tartotta a papbácsi, hogy sok-sok gyerek van a templomban, ilyenkor a szülő képe ég, ezért inkább kivittük őket.

Az unokatestvérei 80 százaléka nagyobb Sáránál, és 80 százaléka fiú is, de ennek ellenére jól kijön mindegyikkel, főleg azokkal akik már pátyolgatják, vezetgetik őt, megnézi a bicajukat, kipróbálja a motorjaikat, és reméljük, hogyha már ennyi kölökkel van körülvéve, kiismeri a fiúkat, és annál kevesebb csalódás éri majd e téren.

Akárhogy is van 8 unokatesója, azért most ő a hercegkisasszony köztük.

Ez a kép meseillusztrációnak is beillene, ahogy Hamupipőke cipő nélkül libben a zöld fűben...

21. századi Hamupipőke, csakis motoron, egy kis apai segítséggel. A háttérben Csipkerózsika is érkezik, ugyancsak apja által támogatva. Kár, hogy ezek az apák csak átvitt értelemben királyok.

Turisztikai információs vagy utazási irodák jelentkezését várjuk a következő kép megvásárlására, akik brandelni akarják Háromszéket, akár Erdélyt. Nem akarok különösebb elemzést írni, csak pár kulcsszó: galambdúcos székelykapu, kislány piros stilizált népviseletben, pázsit, zöld fenyő, kövek, szabad mezitlábaskodás...mi kell ennél több?! Na jó, mondjuk egy jó nagy kürtőskalács a kezében elment volna még...

Somostető

Ugyancsak nagy szervezést igényel elmenni egy másik népszerű helyre, a somostetői parkba, ahol két hintán kívül egyéb is szolgálja egy kétéves szórakozását. Mert ez is messze van, és ha már odamegy az ember, nem jön 20 perc múlva haza, tehát kajával, piával, játékkal, ruhával és pelenkával megpakolva mentünk oda egy barátnőmmel és Sacóval, hárman, a csajok. Mit meg nem tesz az ember, csak a gyereket élmény érje, még ha a játszótéren kívül minden jó pénzért is van: a nyalánkságok és a különféle vidámparki játékok, amiknek nem tudom pontosan mi a neve, de én így neveztem el a különböző árammal működő, síneken vagy egyéb pályán menő színes járműveket. Volt egy kempingasztalon pelenkázás, mert éppen múszáj volt, de a többi foglalkozás izgalmasan telt: hintázás, mászkálás, csúszda, labdázás, de leginkább céltalanul futkosás, bóklászás. Sára kedves csaj és önzetlen is tud lenni. Amíg elmentünk anyának innivalót venni (és persze közben leragadtunk a Thomas vonatnézésben meg kamionozásban - lásd képet) a barátnőm odaadta két roma kisiskolásnak a labdánkat, mert elkérték. (egy egész osztálynyi roma gyerek volt akkor a Somin, táskákkal, szerintem kihozták őket a tanítók, élvezték is, mindent kipróbáltak) De kikötötte, hogy amikor a labdatulajdonos kislány visszajön akkor vissza kell neki adni, és csak ott mellette játszhatnak, volt ott egy természetesen piskótakővel kirakott placc - mivel mással? - egy kosárlabdapalánk előtt. Amikor megérkeztünk a fiúcska rohant is Sárához a labdával odaadta neki, Sacó elvette, én közben megtudtam a sztorit, és mondtam, hogy játszhatnak még vele ha akarnak itt mellettünk. De a labda már a jány kezében volt. Na akkor mondtam, adja szépen oda még a fiúcskának, majd visszaadják. És nagyon ügyesen átnyújtotta a labdát az idegen gyereknek. Ilyenkor olyan büszke tudok rá lenni. (A történethez nem tartozik hozzá, de belőlem kikívánkozik, hogy miután játszottak a gyerekek a labdával megkérdezték elvihetik-e megmosni, mert sáros lett, ügyesen tisztán vissza is hozták. Aztán pár perc múlva jött a fiú, hogy adjunk egy lejt, mert az unokatestvére éhes, és vegyen neki valamit. Bennem összetört minden szép s jó, amit addig tapasztaltam ott, mondtuk pénzt nem adunk, de adunk egy pogácsát, elvette. :( )

Feelings...

Sára nézegeti magát az erkélyajtó üvegében, én a teraszon valakivel telefonon beszélek. Leteszem a telefont, hozzászólok. Összerezzen, felvisít, sírva fakad, megfordul, meg kell ölelni, vigasztalni. Kérdezem mi a baj. Válasz: féltem. Mondom neki: inkább megijedtél. Valóban megijedhetett, mert nem várta, hogy hozzászólok, biztos másfele kalandozott a figyelme. De honnan tudja egy kétéves mi az, hogy félni, vagy megijedni?

Mostanában nem csúszdázik. A babafoglalkozáson az éppen csak fél méter magas csúszdára felmászott, majd kérte vegyem le, kétszer is. Tegnap játszóházban voltunk, ott sem csúszdázott. Régebb szívesen lecsúszott. Múlt héten Baróton a játszótéren azt mondta mamának a csúszdázásra: nem mer. Honnan tudja egy kétéves mi az, hogy merni vagy nem merni?

Nagy élmény

A nyár egyik legnagyobb élménye Sacónak minden bizonnyal a strandolás volt. A Weekend erről szól, mint a dalban - jaj, úgy élvezem én a strandot: medencék, vizes csúszda, játszótér és fagyi egy helyen! Ebből a fagyit hagytuk ki csak, helyette volt gyümölcs evés, csoki majszolás a fűben pokrócon pucéron, csakis árnyékban. De meséljenek a képek. Köszönjük Kingáéknak, hogy hívtak (és a vizibugyikat), ők már régi motorosok strandolás szempontjából, mi ehhez eddig túl kényelmesek voltunk: messze van, autózni kell, csomag-gyerek gyalogszerrel (busszal) nehéz, a napi program sem túl megfelelő, hogy a nagy meleget elkerüljük, de még napsütésben pancsolhasson a gyerek egy órát...túl sok szervezés! Persze megéri. Miután kicsit tapogatózott és ismerkedett a környezettel, főleg a nem éppen esti fürdéshez használt melegségű vízzel, Sára visibált örömében, még futkosott is a vízben, ami óvatos természetéhez képest nagy előrelépés, azt is tűrte sírás nélkül ha a gyerekek lespriccolták, ki-be mászott a medencébe és még a jó sikamlós csúszdán is lecsúszott.

Hazafele még egy kis menve evés, aminek anya nem örül, de ha engedi akkor gyorsabban haladunk.

Játszótér körkép

Két másik játszótérre is szoktunk járni, szerencsére akad itt a környéken szép számmal játszó, azt hiszem ebből a szempontból ideális hely a Kövesdomb, legalább 9-10 játszótér van és egyik sincs túl messze. Egyik sem tökéletes, de mindegyikben van valami jó.

Ez éppen egy sokak által látogatott, de kevés játékszerrel felszerelt és

nem túl rendezett játszótér, túlzsúfoltsága, na meg a sok nagyobb gyerek miatt nem sokat járunk ide. Vannak veszélyes helyei, például beton perem, ahonnan a gyerek egy métert is eshet, lépcsők, sok a galambtoj, mert rengeteg a galamb, kicsit dzsungeles hely

tömbházak-templom-művelődési ház-üzletek négyszögében.

A következő játszótér elég szép hely, nagy homokozó van és mászkáló is (amint a mellékelt ábra mutatja - de nálunk még ritkák a mászkálók a tömbháznegyedek játszóterein), de kevés a játékszer, a hinták alatt állandóan sár van, és a szemét is sok a környéken, sok fiatal ücsörög a közeli padokon, tevékenységük járulékait nem kell bemutatnom...

A szép idők emléke...

Bizony volt ezen a nyáron napos idő is, ha a 10 napja tartó jelen időjárás ezt cáfolni is akarja.

Játszóterezés még június elején

A mezítlábaskodástól éjjel görcsölt a talpa (szerinte "szúr"), de egy kinetoterapeuta azt mondta ez normális ha nincs szokva a csoré lábbal járkálással, és sokat megy homokba, az fárasztja a lábizmokat.