Archív 2009 november

Első családi fotónk
# 2009-11-17 09:07 kedd

Ez a kép apa jóvoltából megjelent a Vásárhelyi Hírlap november 11.-i számában, egy cikk illusztrációjaként. Hiába na, szakmai ártalom...


Mamás napok járnak
# 2009-11-30 17:22 hétfő

Miután múlt héten 2 napot Katimamáék voltak nálunk, péntek óta Ágómama a segítség. Megmutattuk neki péntek este, mekkora nagy csajok vagyunk, és a nagy kádban pancsolt Sárababa. Aztán anyáék hamar le is léptek, és otthon hagyták mamát pesztrának. Elmentek kicsit dógózóba napimenü szorólapozni, és utána Quimby koncertezni. A leányzó éppen 9-től fél 1-ig bírta, néha ébren néha szundizva, de 12 után eltört a mécses. Éppen annyira ordított, hogy mama segítséget kért sms-ben: "Sára éhes". Persze mire hazaértünk, már csendesen pihegett mama ölében, a hasán feküdve. Megetettem és vártuk, hogy milyen szépen elalszik majd, végülis éjjel 1 óra. Igen ám, de a kiscsaj nem ezt gondolta. Hanem körülbelül ezt: "igen? koncerteztetek? itthon hagytatok? na jó, akkor már nehogy aludjatok, legyen igazi bulizós éjszakánk!" És rázendített. Elemében volt, nyekergett, rugdalózott-hadonászott, mintha éppen déli 1 lett volna. Egészen 3 óráig. Akkor is csak cicin csillapodott le és aludt el. Hát kell-e mondanom, hogy másnap kicsit kómásan ébredt a társaság...

Szombaton nagytakarítás volt, mama kivixolta a házat, délután megint kaptunk egy szabad órát, amíg bevásároltunk. Este kollegiális társaság érkezett Sáranézőbe, és elhalmozták babacseket hasznos és szép ajándékokkal. Tudtak ezek valamit: Pötyi katicabogaras könyvet kaptunk, egérkéket, akik hamar felvették a Cini nevet, és még ruhácskákat is. Az elalvás a zsúfolt nap ellenére nem volt ma sem zökkenőmentes, 12-re sikerült anyának a kiságyban aludva hagyni Sárát rengeteg ringatás és cicizés után. Reggel 7-kor már újból ébren volt Manóka, de azért ez aránylag egy normális éjszaka volt.

Nem így a vasárnap. A napközbeni alvások a déli séta ellenére is csak 1 órát tettek ki összesen aznapra, persze este 8-kor már elejtette a fejét Minimanó. Húzta a lóbőrt, fürdeni kellett volna, de sajnáltuk felkölteni, így aztán a saját órája szerint müködve éjjel 2.30-kor költött. Kapott cicit, de nehogy már visszaaludt volna, mint ahogy éjjel egy ilyen kisbabának kéne. Na nem! Cocokáztatta magát úgy kb. 4-ig. Anya nagyon haragudt rá, mama sajnálta anyát és a babát is, így parkoló autókat és Sáraújjacskákat számolva altatta el Ágómama az unokáját, persze Sára ringatózva az ölben. Anya addig próbált aludni. Sikerült is reggel 8-ig, mert akkor Minimanó olyan frissen ébredt mitha éjjel mi sem történt volna.

Szóval hol vannak már azok a 9, 10 órás éjszakai alvások egyszusszra?!

Holnap Ágómama hazamegy, és várjuk Katimamáékat. Mert a mamákból sosem elég!

Ajánló
# 2009-11-25 16:28 szerda

Az alábbi cikk sok igazat mond. És pont kiscsaládi életünkbe illik bele. Vekerdy Tamás arról beszél, ami az ő területe: gyereknevelés, anyás-apás, iskola-óvoda, stb. Minden gyerekközeli embernek ajánlom, de nemcsak. Sajnos Vekerdy előadására nem jutottam el, de ezt az Erdély FM-en elhangzó interjút szívesen hallgattam.

http://eletmod.transindex.ro/?cikk=10515

Egy nagyon okos idézet
# 2009-11-25 16:22 szerda

Egy általam nagyon kedvelt blogon találtam ezt az idézetet, és lekoppintottam. Remélem a blog írója nem haragszik meg érte, de annyira így gondolom én is.
"Sok felnőtt rég elfelejtette már, hogyan lehet élvezni az élet apró örömeit. Túl sokat foglalkoztatnak bennünket az olyan fogalmak, mint a siker és a kudarc, vagy az, hogy milyen benyomást teszünk másokra. Elfelejtettük, hogyan lehet játszani, hogyan lehet örülni, és a gyerekek emlékeztetnek rá bennünket. Emlékeztetnek a legősibb értékekre, azokra, amelyek valóban fontosak az életben: az öröm, a derű, a pillanat átélése, a bizalom, a jó kapcsolatok. Oly sok mindent tanulhatunk gyermekeinktől." (Brian Weiss)
Amúgy a blogot ajánlom mindenkinek, aki mosolyra és energiára vágyik néha. Én jól szórakozom olvasása közben, feltöltődöm és sokat tanulok is.
http://www.napraforgo-napraforgo.blogspot.com/

Negyedik szavazás eredménye
# 2009-11-25 15:51 szerda

Hát az eredmény most egyértelmű: második helyen 5 szavazattal a 'nem' (tipikus, tipikus - ezt hallja a leggyakrabban a kisgyermek, hát ezt használja majd legelőször). Az 'apa' 6 szavazattal az első. Meg is sértődhetnék, hogy 'anya' csak 3 szavazatot kapott, de nem teszem, mert tudom, hogy az apa könnyebben kiejthető, tehát nagy valőszínűséggel hamarabb kimondja a kisgyerek, mint az anyát. De érdekes módon 4 szavazattal a ribonukleinsav is megelőzi anyát, ami szerintem csak abból adódhat, hogy blogolvasóinknak jó a humorérzéke. Kösz, hogy szavaztok.

Zajlik az élet Bodáéknál
# 2009-11-25 15:36 szerda

Az utóbbi 10 napban is volt ám action kiscsaládunk házatáján. Az egyik legfontosabb, hogy múlt hétfőtől újabb hivatalos okmánnyal rendelkezik Sára, a születési bizonyítványán kívül. Lett neki útlevele, úgyhogy már nem lehet csak úgy kicsempészni az országból!

Minimanó megkapott a múlt héten még két oltást. A hepatitis B elleni oltás kötelező, és az állam kéne adja ingyen. De ismerve szép hazánkat... szóval perkáltunk 40 lejkót érte, és örüljünk, hogy még így is volt oltás, mert hiányban szenvednek még a kórházak is. Ezt szuriban kapta a kis cubákjába. A másik az szabadon választható oltás, már amennyire szabadon ki tud adni a szülő 290 lejt a rotavírusért, ami vírusos hasmenés ellen van. Ezt szájon át adták be a kisleánynak, de tízszer úgy kiabált miatta, mint a szuri miatt. Igaz, a szuri öt másodpercig, míg a torkon keresztüli letuszkolás három fázisban és 5 percig tartott. Miért nem tudnak olyan szereket kitalálni kisbabáknak, amiket bevehetnek szájon keresztül? Minden hónapban megszúrni egy oltás miatt... Ezen alkalommal apa is besegített manóka lefogásába nyugtatásába, és mindhárman urai voltunk az injekciós helyzetnek. De azért eldöntöttük, hogy ezután csak a kötelezők és slussz.

Egyik este Gyopiéknál voltunk sültgesztenyézni, ami nagy kedvencem, és otthon készítve olcsóbb mintha az utcaszéli árusoktól venném, akik mellesleg egyre többen vannak. Nagy biznisz a gesztenyeárulás? Még így is, hogy minden boltban kilóra vehető?

Szombaton főzőcske nap volt. Bebizonyosodott, hogy nem fér meg két szakács egy konyhában, főleg nem a mi kis lyukunkban. És ezt most kivételesen mégsem a konyhánk mérete miatt mondom, hanem mert én elkezdtem megkreálni egy levest, amit Gergőnek kellett befejezni. Khm...kicsit sűrűre sikeredett, de ehető volt, még Álmos is bizonyíthatja, akit áthívtunk ebédre, ha már az azelőtti héten az ő húsgombócos karalábélevesét ettük. A másodikot majdnem egészében Gergő készítette, és miután a lelkére kötöttem, hogy előbb a liszt és utána a tojás a jó sorrend a bundázott húsnál, igazán finom rántotthúsit készített. Még desszert is volt: előre fagyasztott lapokból köményes-szezámmagos sósrudak, amin ezekből csak éppen só nem volt. Ezt már én készítettem még előző este. Hiába na...előbb utóbb csak igazi családias hétvégi menüket tanulunk meg összedobni, ha már így családdá alakultunk . Apának kell a kaja, hogy bírja a melót, anyának kell a kaja, hogy legyen tejkó, és Sárának is kell a kaja: lásson jó példát, nem csak enni, de elkészíteni is tudjuk, tehát nem kell félnie, jó helyre érkezett. Meg hát a közös kajálás gondolom minden családban nagy öröm. Én személy szerint nem szeretek egyedül enni.

Szombat este társasoztunk Csilláéknál, Sára a legkeményebb női csapat tagjaként (anya-Csilla-Sára) majdnem megnyerte a Rizikó partit, de persze a legjobb úgy is apa lett, őt nehéz legyőzni ebben a stratégiai (+kis szerencse) játékban. Általában csak Álmosnak sikerül.

Hétfőn ortopéd doktornéninél voltunk Sárával. Sajnos csak nagy nehezen tudta szétnyitni a kislány csipőjét a doktornéni, így el kell mennünk röntgenre, hogy majd szétnézzenek Sára csipője táján. Reméljük tornán kívül egyébbre nem kerül majd sor. Persze anya régi munkahelyén kerestük fel a doktornénit, és mi voltunk a nap sztárja. Sok-sok kolléga, de főleg kolléganő volt kiváncsi a leányzóra, akit most láttak pocakon kívül először . Nagyon tetszettünk nekik, Sára mosolya és szeme, anya új-régi sziluettje. Még fotó is készült a Manóról, aki néha bizony elsírta magát még anya vagy apa ölében is a sok kiváncsiskodó ember láttán.

Hétfő délutántól ma reggelig kicsit mamás/tatás-unokásdit játszodtunk, mert baróti mamáék voltak nálunk látogatóba. Örültem, mert így kevesebbet lógott rajtam a kis hóhányó, és kimenőt kapott a hátam/gerinncem. Kedden hajnalban kicsit nosztalgiázhattak mamáék, hogy milyen is volt 30 évvel ezelőtt felkelni sötét hajnali órában egy nyekergő, hajnali 5-kor aludni nem akaró hisztikéhez. Mondhatta anya, hogy ez Sáránál nem rendszeres, mamáék azzal maradtak, hogy Sára hajnalosan másfél órát kesergett, míg apukája el nem ringatta. Persze utána lőtte a szunyát délelőtt 11-ig. Hogy lehet így rendszeres programot kialakítani egy gyereknek? Persze tatáék sétáltatták meg kicsit a mostanában egyre ritkább napsütésben a leányzót. Trükközni nekik sem lehetett: ha a babakocsi leállt Sára ordított, szóval állandó mozgásban kellett lenni. Kicsit ügyesbajos dolgokat is intéztünk. Ma reggel hétkor pedig egy sz*ros pelenkázással búcsuzott a leányzó mamáéktól. Még szerencse, hogy mamáék ma korán akartak kelni, így nem Sára költötte őket.

Délután újabb pesztra jelentkezett be, Kati húgom képében, de a délutáni sírással egybekötött altatást ő sem bírta. Hiába: vannak dolgok amikhez csak anya ért.

???
# 2009-11-22 10:25 vasárnap

Miért van az, hogy Sára a százszor látott dolgokat is úgy megtudja nézni, bámulni és csodálkozni rajta mintha először látta volna? Talán mert még csak 3 és fél hónapos?

Száraz információk és tények
# 2009-11-22 10:15 vasárnap

Egy pár információt szeretnék megosztani blogunk főszereplőjéről, Sárababáról. A kiscsaj a héten töltötte be a 6 kilót és a 15 hetet; 3 hete a nagy kádban fürdik, sőt: tusol(tatják); megtudja ragadni a Gézákat (gézből készült rongyok mindennemű cseppfolyós anyagok törlésére), és a szájához gyömöszöli; hetente több liter nyálat is tud termelni; kedvenc foglalatosságai: saját kezének rágása (egyelőre egyszerre csak egy kéz fér be a pofijába), bugyborékeregetés sajátkészítésű nyálból, fenékmosás után 2 percen belüli pelenkafelrakás előtti pisilés, nyekergés; fülig érő szájjal tud mosolyogni ha beszélnek hozzá, cirógatják és kedvesek vele; egy helyben eltöltött percek száma nagyon kevés nála, még akkor is ha ölben van, mindene a séta; lányunk előfordulási helyei: nagyszoba nagyágya, anya vagy apa öle, hordozható kagyló, de semmiképp sem a kiságy; fő éltető eleme a cici.

Harmadik szavazás eredménye
# 2009-11-16 12:50 hétfő

Mivel döntetlen az állás (10 igen, 10 ő döntse majd el), egyelőre csak az biztos, hogy lesz lyuk Sára fülén, még csak azt nem tudni mikor . Anya győzködi apát, hogy minél hamarabb, apa győzködi anyát, hogy ez elér, majd ha nagylány lesz. Köszönjük az eddigi segítséget, de jó lenne ha kommentbe erősítenétek egyik vagy másik oldalt.

A hétvégénk
# 2009-11-16 12:41 hétfő

Hétvégénk csendes volt, de nem unalmas. Szombaton ebédet csináltunk. Apa, tőle nem megszokott módon majd felgyújtotta a konyhát két csirkecomb megsütése közben. Még ha anya produkálja ezt, de apa... Rövidke takarítás után látogatóink voltak, Csilla és Vince. Együtt néztük a vásárhelyi kosárlabdacsapat újabb bukdácsolását a Temesvárról közvetített mérkőzésen. Vasárnap újabb látogatók: előbb Meskóta (régi jó barátném) nézte meg most először Sárababát, kaptunk tőle kenceficéket, és megdicsérte a leányzó szépségét. Tudtunk volna még napokig beszélgetni, mert téma az akadt, és rég nem láttuk egymást, de sajnos vissza kellett utaznia Kolozsvárra. Utána megestebédeltünk, apa elment "politikai koncertre" dolgozni (Demjén Rózsi bácsi énekelt a rmdsz meghívására), hozzánk pedig feljött Judit (jó barátnőm, aki nem annyira régi, de egyre régebbi), és egész este együtt kuttyogtunk, babáztunk, mostunk, vasaltunk, mosogattunk, etettünk, altattunk. És persze folyt a pletyó, ahogy csajok között szokott. Ebbe Sára szépen bele is aludt, úgy 10 óra tájban, és biza reggel 8-ig lökte a szunyát. Ehhez képest ma délben már másfél órája alszik! Biztos egy újabb alvós periódus...hát amilyen az idő...én is téli álmot aludnék!

Péntek esti mese
# 2009-11-16 12:25 hétfő

Nos a péntek este egy fokkal jobban sikerült, mint az egy hónappal ezelőtti próbálkozás, de még mindig nem az igazi, és nagy a gyanum, hogy egy darabig nem is lesz az. Mert Sárababa még nagyon kisleány, és amikor rázendít, akkor nincs mit tenni, cicit kell adni. Nem történt ez másként most sem. Fél kilenckor léptem le otthonról. Utána baba majdnem elaludt apukája karjában, de zavaró tényezők jöttek közbe, hirtelen látogató, bosszankdtunk is, hogy lehet bejelentetlenül csak úgy megjelenni egy babás háznál este kilenckor, de aztán az ügy hamar elsimult. Igen ám, de akkor Sára már egyáltalán nem akart elaludni, és nyűgölődni kezdett. Ez fokozatosan ordítássá alakult, amit apukája sehogy sem tudott csillapítani. Most még segítség sem volt körülötte, fogta így: sírt, fogta úgy: sírt, ringatta így: sírt, ringatta másképp: sírt. Azzal fogta magát és a gyereket, ne nyuvadozzon tovább szegény, meg hát a saját dobhártyája épségének megörzése érdekében is, be az autóba, és elindultak kocsikázni. Úticél: anya. Anya pedig mit tehetett volna, szépen leszaladt az utcára, be az autóba, és megetette a gyereket; aztán hajtottunk még két kört altatás képpen, és szent volt a csend. Én visszamentem a szülinapi összeröffenésre, apa hazahozta Manókát. Alvás az itthon már nem volt, de legalább sírás sem. És fél 12-re megérkezett a felmentősereg, vagyis hazamentem, hogy felváltsam az esti műszakos apát. Eképp kaptam én - egy fél órás megszakítással - ajándékba három szabad órát a kiscsaládomtól.

Újabb próbálkozás
# 2009-11-12 17:24 csütörtök

Pénteken újra próbálkozunk az "anya elszökik pár órára baba mellől, apa bébiszittel" sztorival. Ugyanis este szülinapi buliba vagyok hivatalos. Majd elmesélem mi lett a dologból. Ha most is kapok három órát az jó, csak közbe itthon legyen csend. Ne úgy mint múltkor.

Amúgy ma SÜTÖTTEM kókuszreszelékbe forgatott csirkeszárnyakat, és... nyámi!! Nem vagyunk oda a kókuszért különösebben, de ez ízlik. Azt olvastam, hogy a kókuszdió nagyon egészséges. Tervbe van egy másik recept kipróbálása is: lenmagba forgatott csirkeszárnyak.

Bővül a barátok köre
# 2009-11-10 21:22 kedd

Tegnap Sárának megmutattam KisGergő fotóját a képernyőn. KisGergő az unokatesója Sárának, kerek 3 héttel kisebb Sáránál, és Budapesten él. Amikor Sára meglátta Gergőcske aranyos pofiját, ugyanazt produkálta, mint a katicabogaraknak! Többszöri tesztelésre is mosolygott az uncsitesójának. Eddig még sosem mosolygott a képernyőre, akármit is látott ott. Csak sajnos anyáék túlbúzgó igyekezete, hogy minél többször ismétlődjék a jelenet, lefárasztotta Sárát, és a fényképezőgépnek nem mutatta meg milyen szépen ismerkedik KisGergővel (aki tulajdonképpen Nagy Gergő, de valahogyan meg kell különböztetni az azonos nevű pasikat a családban, és csak reméljük, hogy később a gyerekben nem okoz majd személyiségzavarokat, hogy ő tulajdonképpen kicsi vagy nagy? ).

Szavazás eredménye
# 2009-11-08 23:10 vasárnap

Újabb egyöntetű válasz: Tej van? nyert! Éljen a tej! Mégpedig az anyatej.

Sztori két részletben
# 2009-11-08 23:05 vasárnap

Második rész: A nagy mesemondó, az öreg malom, a molnár és az internet

Az eddigi legizgalmasabb hétvége folytatása helysziníleg Erdővidékre tevődött. Szombaton a sétáé volt a főszerep. Világot látni voltunk. Bebarangoltuk fél Kisbacont. Megnéztük Elek apó új szobrát. Nagyon szép és kellemes a környezet, ahová leültették a nagy mesemondót egy padra, és onnan szemléli a falú felújított iskoláját, háttérben a kis református templommal, és csörgedező patakkal. Az idillt csak a patakszéli pillepalack+neylonzacskó gyűjtemények zavarják meg. "Eztán" a malomárok partján felsétáltunk a 300 éves vízimalomhoz, ami éppen működésben volt: malackáknak őrölt vegyesen búzát és kukoricát. A molnárbácsi kicsit megmutatta nekünk, városiaknak, hogyan is müxik a szerkentyű. Valódi csoda, hogy az 1714-ben épített malom még mindig ugyanúgy működik, mint régen. Az udvaron különféle malomkövek, némelyek egy darabból, mások több kőtömbből összetéve. Egy ilyen kerék egy emberöltőt is kitart munkálkodva. Megnéztük a gátat is, ahonnan a malom a vízet kapja, ami most csőben folyik el a nagy lapátos kerékig. Csak onnan csörgedezik tovább természetes malomárokban. Ha a komcsik tudták volna, hogy egy ilyen szerkentyű világhírű is lehet, és mennyi lesz az eszmei értéke, akkor meghagyják eredeti állapotában, és nem vezetik a vizet csőben. De 1989-ben még más eszmék számítottak. Amint megtudtuk, a gát nemcsak szemetet akaszt meg, amit a fenebb lakók szabadítanak bele, hanem egyszer még egy halott ember is fennakadt itt, akit a molnár talált meg. De a rémtörténetet ellensúlyozza, hogy Sára már 3 hónaposan "átlépte" azt a küszöböt, amit nemrég Károly angol herceg, trónörökös is! Igen bizony, híres hely ez a kis malom, csodájára járt még Kálnoky gróf meghívására az angol trónörökös is. Az eseményt a több száz éves kunyhó falán logó fotó is bizonyítja, amin rajta van az idős molnárnéni a családjával, és Charles. Vajon hány oldalas szerződést írattak alá velük, hogy nem adhatják el a fotót senkinek semmi áron??

Egy kis beszélgetés következett a helybeliekről, kivel mi hol történt, a molnárbácsi elmondta kiket talált meg interneten keresztül a "minap este". Aztán sok "mondom-e" közepette kaptunk jó tanácsokat a 80-on túl is jópofa és kedves molnárnénitől, akinek a molnárbácsi a fia.

Kár, hogy Sára mindezt végigaludta...

A szombati kaland rokonlátogatással folytatódott. Egyeseknek már csak a sírhelyéhez tudtunk látogatóba menni. Sára mesét hallgatott a déd-, az ük- és a szépszüleiről a kisbaconi temetőben, míg a felnőttek egy-két gyertyával emlékeztek. Még Benedek Elek síremlékére is vethetett egy pillantást a poronty, és megtudta, hogy a faluban mindenki Benedek, Boda, Bedő vagy Lakatos nevezetű, de mindenképp a "b" betűsek vannak többségben. Uncsitesóékhoz is benéztünk, majd meglátogattuk a másik dédimamáékat a baróti temetőben. És akkor már annyira késő volt, hogy ideje volt kicsit otthon melegedni. Persze az álom a sokat látottak és hallottak ellenére sem tört rá Sárára túl hamar.

A vasárnap elég szunyókálósra sikerült, valószinűleg ma heverte ki a kalandokat. Az éjjeli 8 óra alvás mellé, még lenyomott délelőtt 2 órát, a két és fél órás autóutat is, és már este 10-kor elaludt. Eképp lépett be Manóka négy szunyogcsípéssel és sok információval gazdagabban életének negyedik hónapjába!

Sztori két részletben
# 2009-11-08 21:47 vasárnap

Első rész: Emberek és állatok

Talán élete eddigi legizgalmasabb hétvégéje volt Sáránknak, és vele együtt a kiscsaládnak. Szerdán éjjel este hazarohantunk Barótra, ahonnan elvettünk még valami papírokat, és csütörtök reggel fél 9-kor Sepsin termettünk. A pluszba megtett 140 kilóméterről most nem mesélek részletesen, csak annyi a tanulság, hogy útnak indulás előtt mindig, de mindig, mondom MINDIG ellenőrizze le az ember fia, hogy minden papír nála van-e, amiknek okán tulajdonképpen utazik. Jelen esetben az ember lánya vétett: csak 70 km-rel Vásárhely után ellenőrzött, és még így is jó, hogy megtette. Csütörtök reggeliben elintéztük ügyes-bajos dolgainkat, majd a nap nagy részét dédimamáéknál töltöttük, ahol Sárának eljött a Kánaán: ölből ölbe! A család apraja-nagyja adta-vette a kiscsajt, akinek ezzel semmi problémája nem volt. Este még több látogató, akiknek lehetett gügyögni, mert mostanában éppen abban a fázisban van Sára, hogy bárkivel tud szinkronmondikálni. Pénteken is folytatódott a látogatók hada, de hősünk kifáradt, és délután négy órát szunyált egy lefektében. Apukája próbálta bemutatni Sárát Popeye papagájnak és Cucunak, a tengeri malacnak. De Manókánk rájuk se nézett, szóval egyelőre a családi állatkert nem érdekli őt, bármennyire is közel nyomultak apjával a rácsokhoz. Este mama bevállalt egy baba-mama fél estet, míg anyáék tettetett felszabadultsággal bolyongtak egy kicsit a városban. Még aznap este átkocsikáztunk a Hatodon másik mamáékhoz. Az úton találkoztunk rókával, és még két robogó vonatot is láttunk. Egyikkel versenyeztünk is, de aztán apusunk, a sofőr "okos enged, szamár szenved" elv alapján, hagyta hadd előzzön meg a CFR járgánya, mert így ő ért előbb a sorompóhoz, és mire elhaladt, mi is ott termettünk, és átmehettünk, anélkül, hogy várakozni kellett volna.

Vajon
# 2009-11-01 16:10 vasárnap

Eszembe jutott: lehet Sára nem is a katicabogaraknak, hanem a lóheréknek örül annyira, mert azok egytől egyig négylevelűek. Tehát a kiscsaj örül a szerencséjének!

Sára legjobb barátai
# 2009-11-01 13:34 vasárnap

Manóka legjobb barátai csak síkban léteznek, mégpedig a falon. Ők azok a katicabogarak, akik lóhere növénykékkel együtt műanyag terítékalátéten helyezkednek el, amik a konyhában az asztal fölött védik a falat. Azt vettük észre egyik nap, úgy kb. 2 hete, hogy véletlenül Sárát arccal a falvédők fele tartottuk, és ő figyelni kezdte a rajzokat. Sokáig nézte közelről a katicabogarakat, és egyszercsak elkezdett nekik mosolyogni. Utána kipróbáltuk többször a jelenetet. Akarattal úgy ültettük a babát, hogy nézhesse a bogarakat, és pár másodperc szemügyrevevés után mindig kacag. Lehet a piros foltok miatt, nem lehet tudni mi okoz neki ilyen örömet. Az biztos, hogy a játékainak még nem mosolyog, csak csodálkozik rajtuk, meresztgeti a szemét, a ház többi dolgait is csak bámulja, felméri őket, kapkodja tekintetét. De a katicabogarakkal pillanatok alatt megbarátkozott, és mindig tud rájuk mosolyogni. Amikor élőben mutattunk neki egyet, az nem izgatta fel annyira. Valőszínű kevesebb pötty volt rajta, és nem volt olyan szép nagy élénkpiros. De mi már eldöntöttük, hogy az oviban a katicabogár lesz a jele a leányzónak!

Manóka nyert!
# 2009-11-01 13:11 vasárnap

A Sára-becenév szavazást egyöntetűen a Manóka nyerte. Gratulálunk a nyertesnek, reméljük viselőjének is tetszik!

Archív 2009 október

Unalmas pénzügy
# 2009-10-30 15:24 péntek

Sára a héten kétszer is megjárta magát hivatalos ügyekben. Szerdán és pénteken a várost és a pénzügyet jártuk, hogy papírokat intézzünk, futunk a pénzünk után egy jó ideje. Pontosabban azért ami jár nekünk normálisan, csak előbb be kell szerezni egy halom igazolást innen-onnan, és mindezt egy 2-3 hónapos gyerekkel. Az államtól járó pénzek megszerzésének kálváriáját most nem mesélem, aki ebben az országban él, az tudja, hogy mit jelent ha nem te tartozol az államnak, hanem ő neked. A bürokrácia a csillagos eget verdesi. Ha te elmaradsz egy adóbefizetéssel egy napot is, már bűntetnek, ellenőröket küldenek a cégedre, feketelistás leszel, stb. De ha neadjisten neked járna a gyermeknevelési pénz, akkor lótsz-futsz papírokért, hogy bizonyítsd be, hogy te megérdemled. Jelzem: augusztus elején szültem, most október vége, és legjobb esetben is csak novemberben kapunk pénzt, mert hát legalább 3 hónap míg a dossziénkat elbírálják. Aztán ha éppen nincs pénzed pelenkára vagy kajára a gyereknek, hát az nem számít. 4 hónapig ki kell bírni. És még szüljél gyereket! Az állam így bátorít! Persze támogatnak, csak előbb járd meg a bürokrácia poklát. Szóval Sára annyira élvezte a pénzügyön való sorbanállást, ablaktól ablakig való küldözgetést, sok néni érthetetlen tekintetét, hogy belealudt. Mindkétszer.


7vége
# 2009-10-25 20:00 vasárnap

Hű...na jó rég nem jelentkeztem. De a héten nem történt semmi különös, igazán nyugodt hetünk volt. Habár ha jobban belegondolok...a hétvége jó volt, valószínű a kellemes időjárással függ össze. Pénteken délután feljött Kati és bébiszitterkedett, amíg én megfürödtem. Utána Gergő elvitt minket a várba, és amíg dolgozott, mi hárman csajokul sétáltunk az utóőszi kellemesen meleg időben. Sára Katin volt a kenguruban, nyugodtan szunyókált. Aztán engedtünk a bennünk bújkáló kisördögnek, és elmentünk kajálni a KFC-be. Minden lelkiismereti duma ellenére, hogy így meg úgy a gyorskajáldás táplálkozás...nekem nagyon jól esett! Igen, finom volt és imádom a gyorskajáldás kaját, főleg a sültkrumplit! Na végre kimondtam hangosan, kövezzetek meg. Persze ez nem jelenti azt, hogy gyakran ott eszünk. Sőt, nagyon ritkán. Mert egészségtelen, mert drága, mert stb. De már hónapok óta kivántam ezt a fajta kaját, még terhes voltam, amikor rámjött. Most megengedtük magunknak, pontosabban csak én, mert Gergő inkább a kínai mellett döntött, de én bezabáltam egy csirke+krumpli+üccsi menüt. És valószínű sült hagymakarikát is ettem volna, ha lenne a KFC-ben olyan, mert az a másik kedvencem. De az ritkaságszámba megy, még a Mekiben sincs. Szombaton magyarországi rokonok voltak nálunk látogatóba, újabb lehetőség, hogy büszkélkedjünk Sárababánkkal. Büszkélkedtünk is, de dicsérték is! Szép és nagy és aranyos. Dagadt a máj. Délután egy gyorsvásárlás után elmentünk egy igazi családi sétára. Apucival együtt három óra hosszat bandukoltunk a Maros partján és a Weekenden, szinte szabad szemmel látni lehetett, ahogy a D-vitamint szívja be Sára teste. Gyönyörű idő volt, október végén rövidújjúban... Este halat ettünk volna, ha nem lettünk volna annyira éhesek, hogy ne legyen türelmünk kiszedni egy csomó szálkát abból a halból, amit a gyártó Hering filének címkézett meg, de hadd el filé! A fél kilóból tíz deka csak csont volt! Mivel vasárnap is napos idő volt, sétaköreinket ma is megtettük. Még kicsit melózni is elkísértük apút, Vásárhely egyik rózsadombján is megjártuk magunkat. A városon kívül terül el egy szép dombon, ahonnan látni lehet egész Vásárhelyt. De úgy döntöttünk inkább nem költözünk ki a városból egy medencés, kacsalábon forgó magánvillábaházba. Csak mert messze van mindentől...


Idegenek a lakásban
# 2009-10-20 12:31 kedd

Múlt csütörtökön nagy felfordulás volt kis lakásunkban. Kimosattuk a fűtőtesteket, észbe kaptunk mi is, most, hogy beindították a távfűtést. Két idegen bácsi is ott lófrált a lakásunkban egész délután, de Sárát nem különösebben zavarta egyikőjük sem. Még a nagypapás, néha Sárához gügyögő elég ijesztő pocakos figura sem, akinek nem volt alkoholgőztől mentes a lehelete. Szóval anya vagy Xénia öléből bámulta az idegeneket, aki miatt este aztán anyáék takarítottak, súroltak, töröltek, de végül is visszaállt a rend. Szokja a baba is a felfordulást, lássa milyen a valódi élet, ami néha ilyen kellemetlen dolgokból is áll, mint sárcseppeket súrolni a fehér falról. És ha még azt is hozzátesszük, hogy a fűtőtestek most sem működnek tökéletesen... még jó, hogy Sára nem fog fel sokmindent egyelőre, nem ette a frász, hogy sok pénzt kiadtunk a semmiért. Szerintem azon sem filozófált, hogy miért kell iszákosnak lennie minden mesterembernek. Na jó, a kilencven százalékuknak!


A rossz idő hatása
# 2009-10-20 12:18 kedd

A hétvégénk érdekes volt. Három napig vendégünk volt Xénia. Voltunk sétálni Sárástól, még az egyik napról a másikra érkezett hideg sem riasztott el. Bebújtattuk a leányzót a prémes, vastag kezes-lábasba, kötöttsapka a fejre, és dacoltunk a széllel is. Shoppingoltunk is egy kicsit, szétnéztünk turkikban és hobbiboltban. Péntek este kártyaparti volt nálunk. Sárával csak egy ideig vettünk részt benne, éppen addig, amíg annyira nyűgölt, hogy el kellett altatni. Vele együtt én is elaludtam, így kimaradtam a nagy visztpartiból. Akkor ébredtem fel, amikor már éppen távozóban voltak a vendégek. Szombaton römiztünk, de csak a kiscsalád és Xénia. Persze ez is csak addig tartott, amíg Sára hagyta. Aztán jött a lefekvés. Vasárnap Xénia hazautazott, így véget ért a dupla pesztrálkodás Princessza felett. De ez a 3 nap is elég volt ahhoz, hogy megszokja egy nyekkentésre rögtön ölbe kerül . Vasárnap óta szomorú őszi idő van, ami valószínűleg álmosítja Manókát, mert a vasárnap és a hétfő 80 százalékát alvással töltötte. Hamarabb sötétedik, ezért az este is hamarabb jön el, hamarabb fürdetünk és hamarabb altatunk. És reménykedünk, hátha lesz még pár kellemesebb esőmentes napsütéses őszútó nap, amikor sétálhatunk még nagyot, és napozhatunk is, hogy kellő képpen búcsuztathassuk a nyarat/őszt. Persze sétálni télen is kell, még ha hideg van is, hadd szokja a lurkó a mindenféle időjárást. Valójában ilyen időben nekem nincs kedvem kimozdulni, sok culát magunkra szedni.

Shopping, autózás, miegymás
# 2009-10-16 10:57 péntek

Vasárnap pizzasütés volt. Előbb elmentünk bevásárolni, természetesen jó cókmókosan gyermekestől, ahogy szoktunk. Ilyenkor Sárababa a kagylójában fekszik, amit rárakunk vagy belerakunk a nagy bevásárlókocsiba, és végigkerekezünk az üzleten. Anya és apa futkározik a polcok között és beledobigálja a kosárba ami kell. Ha Sára elkezd nyöszörögni, akkor gyorsítunk a tempón, hogy ne kelljen irulni-pirulni az emberek előtt: ekkorka gyereket elcipeltünk vásárolni, és szegény mennyire nem bírja, ejnye-bejnye rossz szülők, kínozzák az apróságot. Ha csend van, akkor persze mosolyogva bámulják a kisdedet: milyen édesen alszik, milyen ügyes ki család, még bevásárolni is elhozzák, és hogy hallgat a baba. Jó esetben Sára végig alszik. De általában a kasszánál való sorbanállást nem bírja, ott kiakad a türelmet mérő tű, és rázendít. Ilyenkor megoszlik a munka: anyánál a gyerek (ölben általában elhallgat), apa gyorsan pakol, és száguldunk kifele. Ha az autóban folytatja a nyürrögést, azt már csak mi halljuk. Szerencsére a sok fekvőrendőr, a pompás állapotban lévő útjaink gondoskodnak arról, hogy amíg az autó mozgásban van, Sáraleány elhallgasson, bámulja a változó terepet. Nagyon bírja ez efféle ringatást. De ha véletlenül megállunk a pirosat jelző lámpánál, akkor elindul a nyürrögés, csak amíg újra elindulunk. Ha elég sokáig tart a rázkódás, még a szemeit is becsukja, akár el is alszik. Szóval szeret autózni. Ugyanez a helyzet a babakocsizással is. Nincs gond, amíg mozgásban vagyunk, de amint anya kicsit megpihenne, netalán olvasna egy padon amíg a lurkó alszik... no azt már nem! Nyekergés gomb bekapcsol, és tovább kell sétálni, hogy ringatózzon a gyerkőc. És ez a valódi ringatózás! Csoda, hogy nem kap agyrázkódást a gyermek: a járdák általában sokkal rosszabb állapotban vannak, mint az utak, nincs feljáró a kerekeseknek, nem beszélve a sok piskótakövezett szakaszról. Szóval a babakocsi annyira rázkódik, hogy nemcsak elaltatja a gyereket a mozgás, hanem fel is ébreszti, ezért séta közben nem tud túl mélyen aludni a baba. Egy biztos: Vásárhely nem egy babakocsibarát város.


Életünk első esküvője
# 2009-10-13 16:04 kedd

Emlékszik már valaki mikor vett részt először életében esküvőn? Gondolom legtöbben nem. Én azt hiszem 6 éves voltam amikor a keresztszüleim, Júlia és Misi összeházasodtak. Nem hinném, hogy előtte lagziztam volna. Sára már két hónaposan résztvett egy igazi esküvőn, igaz csak a templomi szertartáson volt jelen . Nagyon ügyesen végighallgatta a papbácsit, közben még a templomkertben is sétáltatta Gergő, mert szombaton (még) szép idő volt. Ne csak cseppfolyos formában jusson D-vitaminhoz a kiscsaj. A záró imádságnál még a két kis kezét is összefogta. Sáránk legalább olyan szép volt mint a menyasszony, anya próbálta az alkalomnak megfelelően felöltöztetni, tehát ruhácskában volt, és még szexi zöld harisnya is volt a lábán, amiben nagyon szeretett szabadon rugdalózni. Még egyszer köszönjük a harisnyát Jutkának és Pityúnak, és a farmer zsebes ruhát Xéniának.


Prünyella
# 2009-10-13 15:46 kedd

Ez a név úgy ragadt rá a Drágaságunkra, hogy mostanában sokat nyürizik, nyekereg, sírdogál. Ez a prünyizés. Ez nem az az igazi sírás, nem is visibálás, és nem ordítás, hanem csak amolyan hiszti-piszti.


Három pasi nem ér fel egy cicivel
# 2009-10-13 15:24 kedd

Ez még a szuris napon történt. Az úgy volt..., hogy csütörtök este 9-től leánybúcsuztató buliban volt jelenésem. Délután megsült a szilváspite, amivel a csajoknak akartam kedveskedni, aztán estére hazajött a pesztrajelölt: apa. Kicsivel 8 után elindultunk hárman a kis Ka-val, ahogy szoktunk: jó sok cók-mók, apa leviszi gyereket a kagylójával, és beülteti az autóba; anya összeszedi a gyerekkel járó cuccokat, meg még a sajátját is, zárja az ajtót, és lerepül az első emeletről, gyorsan be a kocsiba a baba mellé, és már indulhatunk is. Elfurikáztunk a varrónőhöz, hogy elvegyek pár felhajtott nadrágot, aztán megálltunk egy üzletnél, hogy Gergő megvegye az esti vacsorához valót. A terv ugyanis az volt, hogy míg én bulizom, Gergő Sárára vigyáz, és Álmos átmegy hozzánk spagettit készíteni. Valahogy Tamás is bejött a képbe, szóval önfeledten búcsuztathattam volna Zsuzsát, tudva, hogy három megtermett férfi felügyel a gyerekre, akit most először hagytam otthon egész estére. Az éhség miatti visibálást a hűtőben hagyott anyatej kellett volna csillapítsa, amit cumiból ivott volna meg Sárababa. Azért van ez a sok volna, mert az este nem éppen terv szerint sült el. A nyürizés már az üzletnél elkezdődött, amíg vártuk vissza apát. Utána én kiszálltam a meglepi buli helyszínén, vagyis Juditnál, és kiscsaládom hazament. Az autóban végig sírt Sáraleány, a tömbház körül tette vele a köröket Gergő, de a nyűgös kedv megmaradt. Közben a másik két pasi is megérkezett, készült a vacsora, de Sára - akkor már - ordítását nem tudták semmivel csillapítani. Apa nem hívott fel, mert a megegyezés úgy volt, hogy csak akkor hív haza, ha már nagyon nem bír a gyerekkel. Utolsó mencsvár az etetés volt. És itt jött a meglepetés. Álmos minden kedves tejelőkészítő művelete ellenére sem akarta elfogadni a cumit a kiscsaj. Pár cseppet sikerült belefröcskölni a szájába, de nem akart enni. És továbbra is ordított eszeveszetten, akárki is próbálta vigasztalni. Azt gondoltuk, hogy nem alszik el könnyen, de azt, hogy még ölben is ordítson egész este....Ekkor adta fel a harcot a három testőr. 11:45-kor felhívott Gergő. A háttérben hallottam Sára üvöltését. Éppen csak letettem a fenekem a Jazz foteljében. Persze nem mondta Gergő, hogy gyere haza, csak elmagyarázta, hogy nem akar enni cumiból. De persze a háttérzaj megtette a hatását, több nem is kellett. Rohantam taxiért és száguldottam haza, mint a szélvész. Otthon várt három kétségbeesett pasi és egy éhes száj. Persze amint megkapta a cicirészét elhallgatott Sára, és rövid időn belül el is aludt. Na szóval így jár aki kéthónapos baba mellett még bulizni is akar... De az a pár óra is megérte, amíg odavoltam, mert jól sikerült meglepetésparti volt. Sajnálom, hogy Álmos és Tamás kicsit kiábrándult a babázásból, de most legalább látták/hallották, hogy mi a real life!


Két hónapos Sára
# 2009-10-12 11:10 hétfő

Jaj, nagyon levagyok maradva a beszámolókkal, mert gyorsabban történnek a dolgok, mint hogy időm engedné, hogy megírjam. Ma délelőtt Sárababa elaludt 11-kor, és gondoltam billentyűzetet ragadok. De amire ettem valamit és letusoltam, Sára befejezte a szunyát, ugyhogy most itt az ölömben, és együtt pötyögünk, mert nem akart szépen csendben elszórakozni az ágyon.

Arról még nem meséltem, hogy múlt hétvégén Sára újra otthon ünnepelt. Hogy mit? Hát a második hónapos születésnapját. Az elsőn is otthon volt, és úgy alakult, hogy október 4. is otthon ért bennünket. Mindkét mamáékat meglátogattuk, és még dédiéknél is voltunk. Apa közben dolgozott, mert a céges papírokat otthon kellett hagyni, ezért is mentünk haza egyrészt. Jól telt a hétvége, Sára jól viselkedett, és ami anyáéknek is nagyon jó volt: az autóban oda és visszaúton sokat beszélgettek mindenféléről, kihasználva a két és fél órás kocsikázást.

Anya első szilváspitéje
# 2009-10-08 17:36 csütörtök

Vigasztalásképpen az injekciózásra szilvás lepényt süttem. Gondolom inkább nekünk vigasztalás, de az illatától valószínű Sára is elbódult. Igen, igen, tudom, tudom. ÉN, igen Réka sütött. Úgy ahogy kell: tojás, liszt, sütőpor, tepsi, volt ott minden amire ilyenkor azt mondjuk, hogy tésztasütés. Én, az antikonyhatündér a Hírlapból megszerzett recept alapján nekiálltam a dolognak. A konyha nem robbant fel, a süti nem égett oda, és a lányom is végignézhette, hogyan készül a házisütemény. Reméljük gyomorrontást sem kapunk tőle. Valójában annak örülök, hogy látta az anyját kötényben és fakanállal a kezében lisztet méricskélni, stb.; így talán kialakul benne egy helyes kép az anyáról, szerepek, stb. Az egész folyamatban részt vett valójában: tegnap a piacon megvásároltuk a szilvát és még amit kellett, és ma megsüttük a lepényt. Ha nagyon figyelt tanulhatott. Vagy még nagyon korai erről beszélni?


A szuriról
# 2009-10-08 17:21 csütörtök

Sárával ma először mentünk a családorvoshoz, eddig mindig ő jött hozzánk. Ideje volt az első oltásnak. Pontosabban a harmadiknak, mert kettőt már a kórházban, megszületése után beadtak neki. Az ügy annyira nyugodtan lefolyt, mint amennyire idegesen álltunk hozzá, főleg apa: jaj, megszúrják a gyermeket! Olyan oltást kaptunk, amit kötelező beadni minden babának és az állambácsi finanszírozza. Segít nem elkapni a szamárköhögést, diftériát, meg miegymásrt, csupa olyan betegséget amibe pár évtizede sok kisbaba belehalt. Sára jól viselte. Persze miért is ne viselte volna jól, amikor ez volt az első találkozása a tűvel, és magával a helyzettel, eddig nem tudta, hogy mi az. Valószínű arra nem emlékszik amit kétnaposan kapott. Most hogy megismerte, majd meglátjuk hogyan áll a dologhoz következő alkalommal. Ugyanis még van egy pár oltás amit be kell kapjon. A legközelebbit egy hónap múlva, hepatitis B ellen. Nagyon ügyes volt ma, csak akkor kezdett sírni amikor lefogtuk a kis lábát, hogy megszúrják a combját. Persze amíg bement az anyag szegény ordított, de utána az ölömben hamar megvigasztalódott. Apa közben figyelemelterelésen volt a doktornénivel, mert ő nagyon izgulós: azt mondta bent sem akar lenni míg szúrják Sárát, de aztán végül bent volt, csak nem nézte a műveletet. Az injekciót egy aszisztensnő adta be, aki utána gyorsan ki is ment a szobából, nehogy következőkor Sára ordítson ha csak meglátja. De szerintem ő még olyan kicsi, hogy rá nem fog emlékezni, még nem is látja élesen az arcokat, és beszélni nem beszélt hozzá. Mármint az aszisztensnő Sárához .


Alvástéma
# 2009-10-08 16:58 csütörtök

Úgy tűnik tévedtem, amikor azt írtam, hogy csoda volt, hogy Sára átaludta az éjszakát. Ha minden csoda három napig tart, akkor ez nem az volt, mert egyre gyakoribbak azok az éjszakák, amikor Kismanó elalszik 10/11/12-kor és reggeli 5/6-ig huzza. A kis rekorderünk már megdöntötte a héthetesek nem alvási idejének rekordját, amikor 14 órát ébren volt végig. Megdőlt a legkésőbben elalvó kisbaba rekordja is: éjjeli 1 óra. Felhívom a figyelmet, hogy ez az esti elalvás! Tehát nem aludt mondjuk 8-tól, majd evett és visszaaludt, hanem úgy esett neki jól, hogy altattassa magát este három órán keresztül. Aztán ma éjjel megdöntötte a leghosszabban átaludt éjszaka rekordját is: 22-től reggel 6:30-ig. Ez éppen 8 és fél óra evés és megébredés nélkül. Hogy csinálja?! Meglepetésekben gazdagodunk. Ugyancsak alvás téma: Sára a saját ágyában alszik! Na nem elalszik, csak ott alszik. De ez is több mint semmi. Sokáig azt hittem, hogy ez nem fog megtörténni soha, mert eddig amiután elaludt beleraktuk az ágyába, de rögtön ébredt meg, mintha ezernyi kis szeg szúrta volna a fenekét, nyűgölt, sírt míg kivettük. Ezt egy este akár háromszor is megcsináltuk, és akkor persze velem aludt a nagy ágyban. De úgy látszik kicsi lányunk ügyesedik, és tud a saját ágyában is aludni. Lehet megsajnált minket: ha már annyi pénzt kiadtunk kiságyra, akkor használjuk is. Csak így tovább kicsi lány!


Sára éjszakai élete
# 2009-10-05 14:56 hétfő

Majd elfelejtettem elmesélni, hogy Sára már házibuliban is volt. Ez inkább olyan üldögélős-társasjátékos buli volt, csak Katie Meluat hallgattunk, és Sára menüje csak a tej volt - buliban ez kevésbé népszerű ugyebár - de akkor is! Elmondhatja majd, hogy első házibuliján 7 hetesen vett részt. Gyopinál és Tamásnál voltunk, akik nem messze laknak tőlünk. Gyalogszerrel mentünk át, persze Sára cipeltette magát a hordozóban.. Jól érezte magát, mert sok ember vette körül, foglalkoztak vele, simogatták, ringatták, beszéltek hozzá, egyszóval: ő volt a társaság - ha nem is a világ - közepe, legalábbis egy darabig. Aztán a külön neki fenntartott hálószobában anya megetette és elaltatta. Még akkor sem ébredt fel, amikor éjjel 3-kor felöltöztettük és hazacipeltük. Pironkodtunk kicsit, hogy egy 7 hetes gyerkőcöt éjjel 3-kor hordozunk gyalog hűvös időben... de hadd szokja a night life-ot.

Megtörtént a csoda!
# 2009-10-02 12:46 péntek

Sára ma átaludta az éjszakát! Tudom, hogy ez ebben a korban csak véletlen lehet, de mi szülőkül akkor is értékeltük, hogy este 11-től reggel 6-ig aludt evés nélkül, nem forgolódott éjjel és nem is nyekergett, még taknyos sem volt. Az utóbbi hetek legnagyobb babaproblémája a szortyogó orr volt, ami miatt Prünytyőke nehezen szuszogott, éjjel forgolódott, és a reggeli szopizás is nehezen ment: ilyen kisembernek nehéz összehozni a belégzés-szívás-nyelés-kilégzés négyes kombinációt, főleg ha piszukaka van az orrban. A doktornő szerint számíthatunk rá, hogy akár egyéves koráig is a takonnyal fogunk küszködni . De van már orrszívó-porszívónk, ami első hallásra durva dolognak tűnhet, de nem az, és nagyon hasznos. Van egy kis műanyag csőszerkezet, amit rá kell helyezni a porszívó nyakára, majd bekapcsolja az ember a porszívót minimális szívóerővel, és kihúzatja a piszkot a baba orrából. Persze az akció előtt jó ha csepegtetünk az orrba, hogy feloldódjon és könnyebben kijöjjön ami nem oda való. Az éjjel esett is, és borus szomorú idő van ma, lehet ezért is volt olyan nyugodt-alvós éjszakánk, és a nyugalom még most is tart, mert Princessza napközben is jól alszik. Ha így folytatja, lehet hamarosan áttérünk a napi hatszori kajálásra, mert egyelőre tartjuk a hét evési alkalmat. A lényeg: ÁTALUDTA AZ ÉJSZAKÁT.


Mese a jövevény érkezéséről
# 2009-10-01 16:38 csütörtök

Egy kis élménybeszámoló következik arról, hogyan is érkezett meg hozzánk Minimanó. Valahogy a 9 hónap vége fele úgy éreztem ez a Prücsök hamarabb ki fog jönni a kelletténél. Nem fizikai jelei voltak, csak valami legbelülről jövő megérzés, mai napig sem tudom mi. És hát nem így lett?! A születés előtti 4 nap következik.

Pénteken megvolt a nagy bevásárlás: babaágy, babakocsi, pelus, stb., minden ami kell. Szombaton megérkezett a pelenkázó komód, és még elég nagy felfordulás volt, mert az előszoba szekrényt is akkor szerelte fel apa és István, a különbejáratú asztalosunk. Kevés időnkben összeraktuk a babaágyat és a pelenkázót, és már rohantunk is lagziba. Mert úgy-e nagy bevállalósan saccolt születési időpont előtt két héttel anyának még lagzizhatnékja volt . Felvettem egyetlen terhesen is szalonképes ruhámat, és azt az egyetlen szandált ami jó volt még rám (az utolsó 3 hónapot abban jártam ki), és elruccantunk a Predeal vendéglőbe Emőke és Lóri esküvőjére. Jól viselte magát a pocak, 6 órát bírtunk ki a buliban, táncoltam is kicsit, és még külön bánásmódban is részesültem: egy pincérhölgy gondoskodott rólam - kaptam marcipán virágot, ami nem mindenkinek járt a tortaszeletéhez, a vacsit is kihozták csak nekem hamarabb, és becsomagolták, hogy hazamehessünk, mert már fáradt voltam. Gergő is nagyon vigyázott rám, jegelte a székre kinyújtott vaskos lábaimat. A vasárnap rendezkedéssel telt, próbáltuk berendezni a még mindig inkább raktárként funkcionáló gyerekszobát. Hétfő pihenési nap volt. Este még egy kis kocsmázás is belefért. Kicsiptem magam, és nagyon bátran legyalogoltunk a G-be. Almalé, miegymás lötty elfogyasztása után még haza is sétáltunk. Volt pár fura szúrás az alhasamba, amit addig még sose éreztem. De különösebben nem ijedtem meg. Tudtam, hogy a terhesség vége fele mindenre lehet számítani. Az éjszaka úgy telt mint a többi, vagyis aludtam rendesen, semmi különös nem történt. És akkor eljött a kedd reggel! 12 nappal a kiírt időpont előtt beindultak a dolgok. A reggeli tusolás után elment a víz. Pontosabban elindult, mert azt tudni kell ám, hogy ez nem csak úgy egyszerre elfogy, hanem órákon keresztül tud csordogálni. Akkor autóba pattantunk és be a kórházba. Fura volt, mert semmit nem éreztem, nem fájt semmi, nem nyomott semmi, nem húzódott semmi. Ez kicsit ijesztő volt. Déli egykor már hálólingben voltam a szülészeten. Már megvizsgáltak és biztos volt, hogy eljött a nagy idő. Arra gondoltam, hogy majd másnap reggel talán kipottyan. De Sára nem húzta addig. 2-kor beindultak fájdalmak, kibírhatóak. 5-kor beindultak a kibírhatatlanok is. És 19.55-kor megszületett Sárababa. Lila volt, hajas, 3400 gramm, 54 centi és kislány. Kicsit sírt, egyet tüsszentett, és minden rendben volt vele. Okozott egy kis bonyodalmat, hogy anyja neve nem egyezett a gyerkőc nevével, de miért olyan evidens az, hogy egyforma kell legyen a vezetéknevünk?

Ha valaki azt mondja akkor reggel tízkor, hogy este tízkor már a babámat szoptatom - azt mondtam volna az lehetetlen. De íme, 12 óra leforgása alatt minden lejárt. Köszönöm a leányzónak, hogy nem kínozott meg nagyon. Ja, és a 12 nappal hamarabbi jövetel eddig még nem okozott semmi problémát. Sőt: ha arra gondolok, hogy akkor még ennél is nagyobb lett volna... De biztosan jelent valamit. Itt a vége fuss el véle...

Archív 2009 szeptember

Nagy a világ
# 2009-09-29 13:31 kedd

Kiscsaládunk azóta kiscsalád, amióta megszületett Sáraleányzó. Azelőtt is család voltunk, de akkor csak mikró . Sárababa pont ma 8 hetes. De ma nem igazán ünneplős a kedve, mert sokat alszik. Ma ilyen napja van. Körülbelől minden hétre jut egy ilyen nap. A doktornéni szerint ez lehet egyszerűen front miatt, vagy csak kialszik valamit, például az előző napok izgalmait. Anya kifejezetten örül az ilyen napoknak, mert ilyenkor még egy kis blogolásra is jut idő.

Igazán van mit kialudnia szegény gyereknek, mert a hétvégén sűrű volt a program. Pénteken Kecsetre utaztunk baráti társasággal. Apa elmaradt szülinapi bulijára mentünk. Kecset Udvarhely mellett egy kis falu. Vince amigó családjának van ott egy nem kis, de bazi nagy parasztháza. Hangulatos ház, festői környezetben, füves udvarral, tornáccal, csűrrel, fabudival, de mindenféle kényelmet szolgáló dologgal is: vezetékes víz, gázkályha, fedett terasz. Hétvégi kiruccanásokra néha használjuk. Ezúton is kösz Vincének. Szóval Sára megjárta magát Kecseten, ami Vásárhelytől másfél órára van. Az útazás simán lezajlott, mert Sára autóban mindig jól alszik. A péntek estét jól bírta, még a becsiccsent bácsik zajongását is . Szombaton is sokat aludt, gondolom a friss levegőn levés megtette a hatását. A hazaúttal sem volt gond. De hogy ennyi ne legyen elég, vasárnap még kimentünk Vármezőbe, a légballonfesztiválra. Sokat nem láttunk a ballon showból, mert későn érkeztünk, és az esti felszállások előtt eljöttünk. Sára is ügyeske volt, kivéve amikor anyáéknak ebédelni kellett volna. Ez csak felváltva ment. Hogy mit jelent az ha Sára ügyeske? Hát ebben a korban azt, hogy alszik, vagy ha nem is alszik, de jól elvan, csendben, nyugodt, nem nyürizik. Ez mostanában kezd menni neki, de eddig elég nyürike volt. Persze vannak jobb és rosszabb napok. Örülök, hogy a szép időt kihasználtuk hétvégén, mert ma már borus idő van. Lehet ezért alszik annyit Pöttömke...

Ez volt Princessza második nagy utazása. Az első egy hónapos korában volt, amikor hazavittük Sepsire. Persze akkor is jól meghordoztuk, hogy ha már elindult, akkor lásson világot. Voltunk Baróton, Kisbaconban, Szikoslokán, de még Olaszteleken is. Élménydús első 8 hete volt a kiscsajnak, kár, hogy később semmire sem emlékszik belőle.


Hogy miért is? - folytatás
# 2009-09-29 12:43 kedd

Soha nem olvastam rendszeresen blogot... egészen addig, amíg Andi barátnőm el nem indította saját Krakkóban az élet című blogját. Erre rákattantam. Előtte is bele-bele olvastam blogokba, de az utolsó löketet, hogy én is írjak, ez adta meg. Jó dolgokat ír jól. Ezuttal is gratula neki, és továbbra is várom sziporkázó stílusban megírt bejegyzéseit, amik azért is fontosak nekem, mert Andi két éve Lengyelhonban él, és elég ritkán beszélgetünk azóta. A blogon keresztül informálódom felőle. Na meg persze néha csak úgy felhív miközben a villamosra várakozik. De ez nem olcsó mulatság. A mess? Hát melóba dógozni köll, ritkán vagyunk egyszerre bent, stb. És persze azon kiváltságosok közé tartozom, akiket meglátogat amikor hazajön. Üdv neked csaj, és hajrá!

Aztán beleolvasgatok néha ismerősők blogjába, de csak úgy véletlenszerűen. Ilyen például kismama-baba blogot, volt tanáraim, volt évfolyamtársam, kollégáim blogja. Kedvelek egy-két fotós blogot is. Régebb nem gondoltam volna, de íme én is elindultam...


Kezdetnek...
# 2009-09-23 16:23 szerda

Megelőzve azt, hogy mindenki megkérdezze miért indítottam blogot, már most elmondom: a dolog összetett.

Azért, hogy

1. bárki akit érdekel elolvashassa, hogy mi történik velünk, így nem kell többször elmondanom ugyanazt például telefonon, vagy leírjam e-mailben.

2. megmaradjanak a történtek, akár egy naplóban (sose voltam jó naplóíró, hátha most több kitartásom lesz). Később jól jöhet.

3. haladjak a korral.

És azért, mert

1. újdonság, gondoltam kipróbálom, mert akár érdekes is lehet blogozni

2. előttem járó példák láttán késztetést éreztem rá

3. csak úgy.