Legfontosabb momentuma a "szereplés" volt, amit nem is szereplésnek fogtak fel a gyerekek. Ha Sárát kérdeztem a szereplésről, nem tudta miről beszélek, aztán rájöttem, hogy az óvónénik ezt nem szereplésnek állították be, hogy ne legyen nagy izgulás, stb, hanem énekelnek, táncolnak, körjátékoznak. Aznap már délben haza kellett vinni a gyerekeket, hogy a pedagógusok előkészítsék a termeket, az angyaljárást. Délután visszamentünk családostól az oviba az eseményre, amit csak ünnepélynek neveztünk el. Nem is izgult különösebben a leányzó, beöltöztettük egy kölcsön angyalka ruhába, mert a kicsi lányok mind angyalkák voltak, a kicsi fiúk bárányok, a nagyobb fiúk pásztorok vagy mesélő, Mária, József szerep jutott nekik. A szereplést sikeresnek mondhatjuk, az óvónénik is nagyon meg voltak elégedve, senki sem sírt, senki sem szaladt az anyukájához vagy szorongatta valamelyik hozzátartózóját. Maximum integettek a "nézőknek", el-el kószáltak a körből, sorból, az elején az óvónénik féltek, hogy mi lesz a sok három, vagy alig három évessel, de minden jól sült el. Megvolt a szülői könnyezés is, ugyanaz, mint amikor először ment lányunk be az ovis csoportjába, hát most először szerepelt, és nagyon édes angyalka volt, összeszorultak a torkok, és könnyesek lettek a szemek. A végén a gyerekek által készített lámpás ajándékot kaptak a szülők, és következett az angyaljárás. Karácsonyfát és hangszer ajándékot hozott minden gyereknek, még a dadusra és óvónénikre is gondolt... Aztán jött az est dinóm-dánom, falatozás-italozás része, egy szülőpár jóvoltából töltött-káposztázás volt, utána mindenki által készített sütiket nassoltunk.
Gyülekeznek az angyalok...
Hangával, aki - Sára szerint - a legjobb barátja az oviban.
Matyi elvegyült a vonatozó ovisok között.
Az angyal minden gyereknek kör formájú xilofont hozott. Sára kicsit furcsállotta, hogy csak ennyi...hát hol vannak a játékok? Aztán felvilágosítottuk, hogy majd még otthon is jön az angyal.
2 megjegyzés:
Gyönyörű angyalka volt Sára, mint az édesanyja :) Cs.
Köszi.
Megjegyzés küldése