Szuperanyu, de kinek?

Két gyerekkel - egy a babakocsiban, egy a hordozóban a hasamon - plusz a hátizsák az "enélkül nem indulunk el" pakkal (víz, kaja, nedves törlő, vastag ruha, pénztárca stb.) a Pandúrokról a Kövesdombra gyalog átmenni....kipipálva! Kellett hozzá egy kis comb meg vállizom munka, de megcsináltam. Valakinél voltunk, és hazafele gondoltam bemegyünk az ottani játszóterekre, hogy változzon a terep. De a nagylány nem akart a játszóterekre nézni sem, inkább babakocsizni akart. Megint mánia, hogy ő álmos, és ő akar a babakocsiban lenni, Matyit tegyem a hordozóba. Most persze ki is használta azt, hogy az eredeti terv is ez volt, mert nagy a távolság a két városrész közt. Tehát az új játszóterek felfedezése elmaradt. Akkor minek törte magam? Aztán: októberben háromszor sütöttem muffint, hogy legyen házi, egészséges, mégis csak lássa a gyerek a mintát: süt az anyja... De nem volt nagy keletje, ahogy a sütőtök levesnek se. Az utolsó adag tökös muffin felét én ettem meg, egy-egyet a gyerekek, párat após. Kettő egy hét után kőkeményen ment a kukába, pedig finom volt. Nem tudom miért. Szuperanyuskodás ide vagy oda, kérdés: van igény rá??