Első nap (hetek) az óvodában

Jaj, kicsi leánykánk, ezt a közhelyes címet is leírhattuk már kiscsaládunk történetében...No de ennek is el kellett jönni. És a főszereplő példásan viselkedett. A felkészítő egy ideje tart: óvodás történetek olvasása, például Pöttyös Panna óvodába megy, mesélés az oviról, az első megbeszélésen a gyerekek is részt vettek, barátnőmmel közösen terveztünk és varrtunk oviszsákot (ezúton is köszi), stb. A nagy nap reggelén otthon adtam neki instrukciókat, mert gondoltam ha odaérünk olyan izgatott lesz, hogy nem tud majd figyelni: elmondtam, hogy lesz reggeli, és ebéd is, egyedül kell enni, és ha pisikálni kell akkor szóljon, mert kiviszi az óvónéni, vizet is tőle kérjen ha szomjas, meg, hogy ha azt mondják, hogy ki kell menni kezet mosni akkor menjen szépen, meg, hogy segítenek neki majd öltözni amikor mennek az udvarra...szóval készítgettem. Aztán négyesben cók-mókokkal (párna, pizsama, csereruha, stb) és egy csokor mezei virággal beállítottunk. Aznap három új gyereket fogadott a csoport. Megmagyarázom: Sára waldorf módszer szerint működő csoportba jár, az ottalvósba, mert van normál programos is, a Fecske óvoda keretén belül működnek, és államilag fenntartott csoportok. Ez a két Waldorf csoport van kerek e városban, hosszú is a várakozási lista, csak 3 éveseket vesznek fel, szobatisztaság kötelező, testvérek előnyben, tehát próbálják kiszűrni a sok jelentkezőt. Mi is úgy kaptunk helyet, hogy már egy évvel ezelőtt jeleztük, hogy ide szeretnénk járatni, és idén indultak előkészítő-osztályok hatévesekkel, így többen mentek el a csoportból, lett sok hely az újaknak, mert ezek bizony vegyes csoportok, 3-6 éves gyerekekkel. Külföldön ez nem ritka. Nem mellékes, hogy régi lakásunktól 200, a mostanitól 50 méterre van, még az úton sem kell átmenni (mégis nehezen sikerül odaérni 8-ra, de ez más tál tészta), ez is támogatta az idejelentkezést.Tehát bátran mentünk, nem volt semmi tiltakozás, pedig korán is kellett kelni, ahhoz képest, hogy 8-9 között szokott ő ébredni, most 7.15-kor kelni kellett. Amikor odaértünk kicsit megszeppent, az asszisztensnő megnézte, hogy nem piros a torka, kicsit ismerkedett vele, aztán Sára nem akarta a virágot odaadni az óvónéninek, de nem volt durcás, csak hallgatag az első fél órában. Bement, és asztalhoz ült reggelizni. Az óvónéni melléült, és be is indult a leányzó mondókája. Csak annyit hallottam, hogy mi úgy szoktuk, hogy Matyi.... A folyóson várakoztunk apával, be-be kukkintottunk a terembe. Reggeli után, amikor mentek kezet mosni, elköszöntünk. Egy óra múlva jött egy üzenet az óvónénitől: Minden rendben! Felszusszantunk.
Délután már 3-ra utánamentünk, aztán a napok teltével ez kitolódott 4 órára, de lehet menni egészen 4.45-ig. Felváltva visszük-hozzuk, hol apa, hol én. Soha nem várt még azzal, hogy ő többet nem megy, soha nem sírt, de reggel azért még lustizna egy kicsit, és elég nehezen tudjuk magunkat összeszedni.
Már az első nap után kérdezte, hogy ő mikor fog egyedül enni oviban? Ezen meglepődtem, mondtam, hogy majd ha 5-6 éves lesz.
Csudák csudája az otthon nem alvó lányunk az óvodában alszik délután! Nem éppen minden nap (mondom ezt két hét tapasztalattal), és nehezen is alszik el, de már többször is sikerült.Az első napokban nem akart rögtön hazajönni, komótosan meguzsonnázott az asztalhoz ülve, még csak egy kicsit bábozhasson, még csak egy kicsit gyapjút gyömöszölhessen...
Pár perc könnybe lábadt szem. Ennyit engedtünk meg magunknak apával első nap az óvoda folyósólyán, de csorogni nem hagytuk, és a mosoly az arcunkon volt. Na nem azért volt, mert jaj drága itt kell hagynunk, mi lesz veled nélkülünk, hanem, mert jé, már ekkora lányunk van, hogy eltelt az idő, na meg, hogy juppi, be büszkék vagyunk rá. Otthon az apja megjegyzi: képzeld el, hogy fogunk bőgni amikor férjhez megy!!
Tény: az otthoni viselkedése annyiban változott, hogy délután több figyelmet igényel részemről. Ha nem figyelek rá, akkor még mondja is: anya figyelj rám!, anya hallgass ide!, anya nézz ide, nézz rám!... Próbálom megérteni, de sokat türelmetlenkedek is vele: délelőtt Matyival vagyok, érthető, hogy este többet akar belőlem, kicsit anyásabb lett mint volt. Ma reggel apa vitte oviba, de öltözés közben mondta, hogy én vigyem, persze aztán az apja vitte, és nem ellenkezett. Mostanában "fáj a lába" a lépcsőn le meg felmenni, néha ölben kell cipelni, már amikor nem veszekedük vele végig hurcolva őt a három emeletet, és van kedvünk cipelni a 16 kilóját. Szóval többet akar belőlem, így hogy 8 órát távol van tőlem. Igaza van, csak nekem kell még átállnom, hogy a kicsit jobban tudjam hanyagolni délután. A jelzései egyértelműek, lásd lábfájás, hogy ölbe legyen, és egyéb hasonló trükkök, de már szépen szóvá is teszi a dolgokat - meglepetésemre.