2013 július: Szemtelen!

A nyár nagy problémája a szemtelenség. A majdnem négyévesem lehülyézett. Később majdnem kaptam egy pofont. Ha pedig mondjuk kap a fenekébe akkor rávágja: Úgysem fájt! Egyszerűen pimasz és szemtelen. A hisztiket még úgy ahogy, az akaratosságot tudom kezelni vagy néha eltűrni, de a szemtelenséggel ki lehet kergetni a világból engem. Legyen csintalan, legyen tróger, legyen hisztis, de ne legyen szemtelen! Szóval, hogy lehet a tiszteletet megtanítani a gyermeknek? Persze kapott büntit: nem volt mese este, se olvasva se mesélve. Érintette is a dolog, mert kérte, de nem adtam be a derekam. Persze lehülyézte már mamát is... feszegeti a határokat, próbálgatja mit lehet, meddig mehet el...mindig jól letoljuk. De mintha még azért is csinálná. De nem tehetem, hogy szó nélkül hagyom ezt, hátha majd nem mondja...úgy fel megy ilyenkor a pumpám, hogy robbanni tudnék.

2013 július képekben

Sok-sok nyári séta:

Mert hordozni jó, még ha Simpson bácsit is:

Két hétig dédimama volt a vendégünk és ő vigyázott Matykóra. Backamadarason a parkban:

Amíg Matyi dédivel Vásárhelyen, addig Sacó Baróton volt a budapesti unokatesóval. Aztán mi is csqatlakoztunk. Szikoslokán pallónátkelés:

Sepsin is voltunk másik mamáéknál:

2013 július: Tusványos, a kihagyhatatlan

Egyesek szerint gyereknek nincs mit ott keresni. 2012-ben egy napot gyerekekkel, egy napot gyerekmentesen voltunk, persze estére ők nem maradtak. Gyerekmentes életünkbne minden évben legalább egy napot, vagy többet, még ha autóban is kellett aludni - itt voltunk. A CsakEgy (CsikiAnyák Egyesülete) sátrat nagyon élvezték a gyerekek. Egyre családbarátabba ez a hely, ami hangsúlyozza, hogy nem fesztivál - még ha olyan is a hangulat - hanem Szabadegyetem és Diáktábor. Aztán mamához vittük Sepsire a lurkókat, és utána visszamentünk bulizni. Kicsit tömeg és meleg és por van, de pár órát kibír a gyerek is, ha van egy olyan sátor, ahol játszhat, pihenhet, rajzolhat, ehet, közben persze én is ücsörgök a fa tövében és sörözök meg összehívom az ismerősöket s pletyózok. Férj is az a fajta, hogy Tusványost már csak azért sem hagyja ki, mert félig ott nőtt fel, és mert ott aztán minden ismerőssel találkozni lehet, ha csak egy évben egyszer is. Már nem is a koncertekért megyünk, hanem a hangulatért. És persze minden évben beszerzek valami vásárfiát, jó kis kézműves dolgot, vagy könyvet, idén fülcsiket vásároltam és könyvet a gyerekeknek. Az idei re nem vittünk gyerekeket, mamáéknál vakációztak, és nekem ebbe a Tusványosba minden belefért: volt Szent Anna tavazás, fürdés kollégákkal, ettem: lángost, kürtőst, kukoricát, pörköltet (vagyis fesztiválkaják kipipálva), régi barátnéimmal pletyóztam, andalogtunk Budapest Bárra Apával. Ez mind hétköznap. Hétvégén visszamentünk barátainkkal, buliztunk haverokkal Balkán Fanatikra, sok zsíros kenyeret ettünk, söröztünk, hajnali 5-re értünk haza. Jó volt, csak éppen sok mindenben pechesek voltunk: leutazás előtt pár órával belénk jött egy autó a stopnál, cégautóval voltunk ráadásul, egy óra dekkolás a rendőrségen, aztán elindultunk valahogy Tusnádra és leradaroztak Csíkban, a haver aki vezetett bűntetést kapott. Éjjel a koncert után haverina elvágódott egy lépcsőn, és a mentőautóban kötött ki fájó gerinccel...tehát kalandos nap volt, de szerencsésen hazeértünk. Vasárnap ültünk a fenekünkön, mostam, vasaltam, főztünk. Mitől ez a nagy lazaság? Hát úgy, hogy csak négy nap múlva megyünk a gyerekek után mamáékhoz, de most már hiányoznak, két hete nincsenek itthon.

2013 július: Biosszantó

A ló túlsó oldala

A mai bio-öko-természetes-energiatakarékos-környezetkímélő-fenntartható stb. őrület egyre elterjedtebb nálunk is. Engem fáraszt. És bűntudatot is kelt bennem, amit utálok, mert ugye én nem teszek meg minden tőlem telhetőt a család és a környezet egészségéért, és akkor milyen családanya vagyok én? Jó, hogy egyeseknek van erre ideje, energiája és pénze. Nekem nincs. Szerintem meg kell találni az arany középutat, az egyensúlyt mindenben. Nem járunk a gyerekekkel a Mekibe (csak fagyiért), de azért a "csak külön a gyereknek csak biót"...na hagyjuk már. Aztán azt sem élvezem, hogy van aki úgy elvan ezekkel, de arra nem gondol, hogy évek óta semmit nem sportol, nem mozog, vagy nem kirándult, stb. Persze lehet mozgásnak nevezni azt is, hogy citromlével súrolja félórákat a csempét. Vagyis egyik téren tesz az egészségért, másik téren meg semmi. Ha már beleveti magát, akkor vesse bele teljesen. én nem sportolok, de nem is jövök az egészséges életmód-öko-bió dumával sehol.

2013 július 9

Ha víz nincs, élet nincs!

Tegnap elvették a vizet, előzetes bejelentés nélkül. Elég kellemetlen tud ez lenni egy négytagú családnak, ahol még pelenkás is van… Igaz csak egy csőtörés miatt, és este 8-ra megadták, de elég szar ügy hazamenni két gyerekkel 4-kor és tálba kezet mosni - az erkélyen 5 litres palackban tárolt vízzel. Még jó, hogy ez is volt. Aztán meg nem lehet elmosogatni, takarítani, feltörölni, másnapra ebédet készíteni, ráadásul a gyerek a napi egy kakáját is akkorra időzítette, ráadásul nem túl keményet, tehát melegítettem kályhán s tálikóztam. A budi tartályt is alig mertem lenyomni, mert ki tudja mikor lesz még víz. Telefonáltunk Aqvaservhez, azt mondták csőtörés és dolgoznak az ügyön, de nem tudják mikor lesz. Aztán estére lett. „tevile vechi...” Apa elment négy darab 5 literessel vízért a munkahelyére. Szóval 4 óra víznélküliség után belegondolni is rossz, milyen amikor hónapokig nincs. Én csak azt éltem át még régi időkben, amikor meleg víz nem volt, s mindig fazekaltunk. Brrrr. tudom én, hogy vannak vidékek a világon ahol így élnek, de mi már eljutottunk egy bizonyos civilizációs szintre, sokat is dolgoztunk és fizetünk, hogy így élhessünk (lakást venni vagy bérelni, szolgáltatásokért fizetni, stb) és akkor elvárjuk, hogy a minimum meglegyen. És ha fizetünk csomót, akkor cseréljék ki a tevile vechi-et, mert Vásárhelyen biza nem a legolcsóbb a víz az országban, s még mennyi veszteséget is fizetünk...

2013 július: visszaállás a "hivatalos munka" mezejére

Egy "fél 8-kor indulok, fél 6-ra hazaérek, túlóra ingyenesen elvárt akár hétvégén is, a budizási időt is percre lejegyezzük" munkahelyről váltottam egy olyanra, ahol az a lényeg, hogy a meló legyen elvégezve, mindegy mikor csak amikor számon kérik akkor legyen meg, ahol a főnököm elfogadja, hogy kisgyerekek vannak és délutáni programnál úgy fogalmaz, hogy ha nincs más dolgom akkor menjek el a programra, illetve este szól, hogy én hamarabb leléphetek ha kell, illetve ha kell egy szabadnap, akkor a belefér típusú munkahelyre. Kicsit kevesebb pénzért, de a fizunövelés esélyével. Feladtam egy komoly, nagy presztízsű helyet, ahol szerettem a rendet, az embereket, hogy biztonság van, nem bukik be ma-holnap, hogy mindig van fizetés, még ha pár napot késik is, hogy megvan minden anyagi, logisztikai és egyéb segítség ami a munkámhoz kell, cserébe kaptam egy kicsit bizonytalanabb jövőt, ahol csak előre 3-4 hónapot lehet biztosra tudni, ahol sokkal kaotikusabb minden, ahol önállóbbnak, találékonyabbnak kell lenni, ahol nincs meg minden segítség. De 4-re az oviba érek ha kell, és reggel is vihetem 8-kor oviba, mert nem harapják le a fejem ha 9 után érek be. valamit valamiért. Egy biztos: gyerekeseknél sok minden főnök függő - van akivel beszélni vagy nincs, illetve cégkultúra függő: multi céges státusra hajazó, csak a profit számít beállítású, vagy humánusabb a hely. Félreértés ne essék, az sem volt rossz, sok mindenben jó, de most már mások a szempontjaim. Ezt vállaltam, tudatosan... 2013 májusától. Amikor is másfél évesen hagytam otthon Matyikámat, aki hányódik is szegény erre-arra, mamáknál, otthon apával, otthon dédivel, mikor hol. (Aztán augusztusban, négy hónap keresés után találtunk egy "nénit", aki vigyázzon rá.)

2013 júniusi bulgár tengerparti nyaralás

Megér egy külön képes bejegyzést...

Tenger után egy kis gyerekkori nosztalgia

A júniusi Bulgáriás nyaralásunk előhozta a gyerekkori nyaralási emlékeim a családdal. Leginkább a tengeres sátrazások...bizony van egy kis különbség az akkori sátras két hetes és a mai all inclusive 4 csillagos 7 napos tengerezés között.... Éjjel indultunk, lefektettek előtte felöltözve, de nem sikerült túl mélyen elaludni, amire kellett kelni. Be az autóba, amienk hátső ülése meg volt vetve, hogy aludjunk. Gyerekülés? Az mi? A kis Dacia tetején a nagy csomag sátor, ruha-cula egyebek az utastérben, kaja-edény a csomagtartóban. Reggelre meg is érkeztünk. Akkor az 1310-es Dacia csomagtartója volt a konyha, mellette kis elkerített résszel, amit úgy oldottunk meg, hogy vásznat feszítettünk ki: becsíptük a dacia hátsó ajtójához, aztán egy cső mögé kihúztuk s majd erősítettük a sátor oldalához. A bekerített rész volt a sátor udvara és ebédlő is egyben. Anyukám nagyon praktikusan tudott pakolni, szépen dobozkákba kimért mindent otthon. Ilyeneket ettünk, hogy hamar menjen és kis gázpalackos rezsón el lehessen készíteni a csomagtartóból: puliszka tejjel, túrós puliszka )és amiket lehet vele enni például lekvár), tejbegríz, ábc leves, tojás minden mennyiségben: rántotta kolbásszal, tükörtojás, főtt tojás (ezeket első napokba ettük mert az ilyesmit hűtőládában tartottuk), prézlis laska, pástétomos kenyér, lekváros kenyér, pardicsomleves paradicsompasztából. Szóval ő se ült órákat a "konyhába", de nem is ettünk extra kajákat. A parton sátraztunk, egy köpésre volt a víz, Mamaiara jártunk, teniszeztünk sokat...és minden nap kaphattunk valami finomságot: fagyit, csöves kukoricát, Colát :) Apám feljegyezte minden nap mire mennyi pénz ment el. Kötelezően minden évben a nyaralás második napján képeslapokat küldtünk a családnak (mit tud erről egy mai gyerek...) és telefonáltunk haza kétszer-háromszor, hogy megérkeztünk és otthon minden rendben van-e. Persze miután kiálltuk a sort a public telefonnál, és bedobáltuk a fém 100 lejeseket. Ej be lennék még egyszer gyermek...