Az elvek és a szükség viszonyáról

Ha valaki vasárnap délután négy előtt pár perccel a százesztendős "cifra palota" előterében Szalóki Ági koncert előtt látott egy szülőpárost McDonaldsos kajával etetni két kisgyereket...nos azok mi voltunk. Égő, mi? Felvonul a történelmi épületben a híres gyerekzene előadó művészt meghallgatni kívánó vásárhelyi magyar szülők zöme gyerekestől, és én etetem az egy meg három évest a műanyaggal. Hát a helyzet kellemetlen volt, de ha egyszer éhesek voltak, és alig értünk el a koncertre, mert állatkertben voltunk meg játszótéren, és a kicsike akkora szunyát bevágott, hogy nem volt időnk hazamenni ebédelni, és mivel az alvás szent, hát fel nem költöttük azzal, hogy kivesszük a babakocsiból és autóba tesszük, meg cipeljük a harmadikra...és aztán találj 5 perc alatt elkészülő normális kaját vasárnap délután Vásárhely főterén...
Nem tudom mondtam-e már egy barátunktól hallott szállóigét: az elv olyan mint a fing, tartjuk amíg bírjuk! Nos ebben egyre inkább hiszek. Sára kb. két évesen evett először menő gyorskajáldában, és volt szülő aki csodálkozott, hogy a háromévesem nem tudja mi az a "meki", szerencsére elég ritkán kerítünk ilyesfajta kajálásra sort. Úrfink most először zabált ilyet. Na a szükség hozta, evan. Nekem spéci írtó jól esett! Azért persze gyümölcsös joghurtot aduk a gyereknek, nem úgy mint egyes ősanyák meg ősapák... A fajjal az ovikezdés kapcsán találkoztam megint, és már nagyon rég ígértem egy bejegyzést ezzel kapcsolatban, hamarosan érkezik.