Nem hiszünk a gólyamesében

Ma egy szülőkkel tartott beszélgetésen szóba került, hogy miként lehet elmagyarázni a gyerek korának megfelelően, hogy testvér érkezik. A szakember szerint fel kell készíteni a gyereket mindenképp, és azt kell neki mondani amiben mi is hiszünk, amit hitelesen tudunk átadni, nem valaki más véleményét, elképzelését, mert akkor megérzi, hogy bizonytalanok vagyunk. Illetve azért is fontos, hogy azt mondjuk amit valójában mi szeretnénk, mert azt valószínűleg nagyon sokszor meg kell ismételni, ha kérdezi többször, és ne bonyolódjunk bele mondókánkba, magyarázatunkba, ha egyszer ezt-máskor amazt válaszoljuk hiteltelenek leszünk. Azt is elmondta, hogy szerinte nem jó egy gyereket a gólyamesével hitegetni, amikor észreveszi, látja, hogy az anyuka hasa nő, és akkor mégis a gólya hozza a babát, akkor mi van azzal a pocakkal, meg miért tűnik el anyuka napokra és jön vissza vékonyabban?? Teljesen így gondolom én is.

Erről jutott eszembe, ahogy Sárának elmagyaráztam a "nagy válaszokat", amikor feltette "az élet nagy kérdéseit". Amikor a saját tesója volt útban, nem kérdezősködött. Mondtuk amit mondtunk (és nem a méhecske meg a gólya volt a főszereplő) - elhitte, tudta mi lesz. Különösebben nem tértünk ki a hogyanra, csak a végtermékre: kisbaba lesz, így és úgy fog viselkedni, stb. De pár hete nálunk volt egy terhes barátnőm, nagy hassal segített fürdetni Sárát aki egyszer csak kérdi:

- Honnan lett a baba Csilla hasába, és hogy fog onnan kijönni?

Zsupsz neki, egyszerre két ilyen kérdés... Gondolkodási idő nem sok volt, így a válasz is egyszerűre sikeredett: Csilla és a baba apukája nagyon szeretik egymást, sokat puszilkodtak és lett egy pici baba Csilla hasába, aki most növöget, majd Csilla elmegy a kórházba és ott a doktorbácsik segítenek, hogy a baba kijöjjön, tudod, ahogy Matyi is megszületett és mint az Emmás könyvben Emma tesója (Finy Petra: A tesó-ügy könyve).

Többet nem kérdezett. Hazudni semmit nem hazudtam (mert például nem mondhattam, hogy a Csilla férje, mert még nem az, de barátját vagy élettársát sem, mert azokat a fogalmakat ő még nem érti, de tudja, hogy minden gyereknek van apukája...). Amikor elmeséltem Apának a diskurzusunkat nagyon komolyan azt mondta:

- Na aztán a leány senkinek sem fogja megengedni, hogy megpuszilja, nehogy terhes legyen...