A gyerekek aránylag jól bírták déltől este 8-ig (Matyi aludt egy félórát egy hotelszobában, az ifjú házasok nászágyában:), de tanultunk: jó pár évig két gyerekkel lagziba nem megyünk, ha akarunk nyugodtan enni, beszélgetni, akár még táncolni is, és nem nézni hova tűnik el a nagyobb, éppen kinek az ölében nyálazik a kicsi, futkározni, ölbe gyereket táncoltatni, etetni, itatni, pisiltetni, stb., meg persze az úrfi egy percet sem akart a hordozójában ülni. Tudtuk, hogy nagyjából ez lesz, de most nem volt pesztránk és valójában akartuk is vinni, gondolván, hogy parkos helyen lesz, ahol állatokat lehet nézni, hintázni, sétálni tóparton, nemcsak vendéglőben csücsülni. Sára ezeket élvezte is, csak minket jobban igénybe vett a dolog, mint gondoltuk. Na meg a barátnőmmel is olyan viszonyban vagyok, hogy simán belefértek a gyerek az "esküvői képbe".
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Szépek vagytok!!!
Nagyon szép Kiscsalád! :D
És ez a frizura nagyon dögös Anyáci! :D
Köszi. A frizuráról: egyesek szerint dögös és fiatalít, mások szerint anyus és asszonyos, nem olyan leánykás mint a lófarok, egy biztos: változást akartam, az lett, de nem visszafordíthatatlan.
Megjegyzés küldése