Kisérletinyuszizás

Lejárt az első hét az új néninkkel, aki...hát jó, jó, de nem egy Ildikó. Vagyis nem az igazi. És nem tudjuk megmagyarázni hogy miért, egyszerűen nem úgy bánik a gyerekkel, de ettől még jól, nem olyan odaadó, de ettől még szereti Sárát és kedves vele, csak alapjáraton egy más személyiség mint a régi nénink, külleme is durvább: magasabb, teltebb, ridegebb embert sugall. Kicsit messze lakik és tömbházban (régi néni közelebb volt és udvaros házban), de van közel hozzá játszótér több is, meg piac, járkálnak is minden nap, már amikor jó az idő. A gyereknek nincs baja a nénivel, amikor megérkezik indul befele, üti a széket: pájna, pápál = párnát a fenekem alá, enni akarok. Ebből a szempontból szerencsések vagyunk, Sára eddig mindenkit elfogadott a környezetében, bárkivel elmaradt eddig, vannak kedvelt és nagyon kedvelt emberei, de még senki láttán nem sírt vagy volt undok bárkivel is. Az első kísérleti napok lejártak, a gyerek jól van, néni marad, legalábbis egy darabig biztos.