Rettegj Vásárhely - itt robogok én!

Eltelt az első munkás hetem.
Sára jól viseli. Délelőtt apával van, majd néninél, alvás után hazajön. Az alvás résztől féltünk a legjobban, hogy fog tudni elaludni ha más altatja, más helyen délután, de ez is összejött, sőt: szerdán 3 kerek órát aludt a néninél.
Anya jól viseli - a munkát. Azt nehezebb megszokni, hogy keveset vagyok Sacóval, este alig jut idő valamire a kötelezők melett (rendrakás, kevés házimunka, tusolás, fürdetés, vacsorakészítés, pakolás másnapra, altatás).
Muszáj eldicsekednem, hogy személyemben kereshetik reggel fél 8-kor és délután 5-kor Marosvásárhely utcáinak szelídmotorosát, pontosabban autósát. Na nem száguldok én, mondjuk nehéz is olyankor, amikor a főtér zárva, a környező utcákban hömpölyögnek a kígyózó autosorok, rendőr rendőrt ér, és fék-gáz-fék-gáz, egyes-ketes-egyes-kettes tempóban haladunk csak, mert ilyen is volt a héten. Összefoglalva: autóval járok melózni. Kicsit nagyképűen hangzik a jelenlegi benzinárakat figyelembe véve, de örülök, hogy próbálok autót vezetni megtanulni, nem csináltam még semmi hűlyeséget, részemről nagy teljesítménynek tartom ezt az egészet, lévén, hogy féltem a vezetéstől, meg főleg a vásárhelyi forgalomtól. De összeszedtem magam, azt mondtam nem lehet nehezebb, mint a gyereknevelés, és a felnőttlétemhez valamint életünk megkönnyítéséhez az is hozzájárul, hogy autót kell vezetni városban, csúcsforgalomban!