Esztimanóék bloggerdíjat küldtek nekünk, vagyis díjaztak minket. Köszönjük szépen :). A díj átvétele azzal jár, hogy le kell írnunk hét dolgot magunkról (ez valahogy megoldható), és tovább kell adni a díjat hét bloggernek (ez nehezebben fog menni, mert nem olvasok rendszeresen hét blogot, de talán ha az Apa által olvasott blogokat is belesoroljuk...).


7 dolog rólunk:
1. - voltak és vannak terveink, de nagyon sokszor sodor minket az élet. Legtöbbször azt nehéz eldönteni, hogy hagyjuk magunkat sodorni, vagy ne.
2. - Apa és Anyáci sokmindenben különbözik, de a legfontosabb dolgokban egyezik a véleményünk, elveink, értékrendszerünk, ízlésünk, és ez a legfontosabb, mert ezek tartanak össze egy családot hosszútávon. Tartjuk, hogy "nagy dolgokban egyezség, kis dolgokban békesség". (Hasznos mondás, ajánlom mindenkinek.)
3. - mozgalmas, aktív, nem begubózó életünk van, de aludni és lustizni nagyon szeretünk :)
4. - óriási a nagycsaládunk, sok emberrel érintkezünk, sok barátunk van, sokan szeretnek minket és mi is sok embert szeretünk
5. - szerencsésnek érzem magunkat ami Sárát illeti: jó baba, nyugodt, sokat nevet, jól bírja az aktív örökmozgó életünket, ritkán sír vagy hisztizik, barátságos, kiváncsi, szereti és érdeklik a játékai, (de bármi: margarinosdoboz, szívószál, stb.), kommunikatív, jól eszik. Egyelőre ezeket a tulajdonságokat tudom elmondani nyolchónaposunkról. Személyszerint azért is érzem magam szerencsésnek babánkkal kapcsolatban, mert könnyű volt a terhességem és simán ment, ugyanígy a szülés is: aránylag rövid volt, nem szenvedtük meg nagyon, a szopizással és anyatejjel sem volt soha probléma, nem volt hasfájós vagy betegeskedő Sára, és megfelelően fejlődik mindenféle szempontból. Egy kis üröm az örömben: az alvásgondok, de hát nem lehet minden tökéletes, és hiszem hogy a jövőben ez is megoldódik. Szerencsés vagyok Apával kapcsolatban is, mert első perctől pelenkáz, fürdet, etet, játszik, sétáltat, bevásárol, takarít/mosogat/bármi: ilyen a mi Apácink. Szóval együtt gondozzuk/nevelgetjük Sáránkat.
6. - nem szeretem azt a kérdést, hogy "na és milyen anyának lenni?". Erre nem lehet normálisan, érdemben válaszolni; ha lerázni akarunk, akkor azt mondjuk, hogy "jó", és kész. (Mint a röpke "hogy vagy" - "jól", naponta többször előforduló séma.) Furcsa ez a kérdés (engem idegesít), általában azok kérdezik akik még nem anyák, és majd ha azok lesznek rájönnek, hogy milyen nehéz erre válaszolni. A saját anyánkat vajon megkérdezzük-e, hogy milyen anyának lenni? Ez annyira személyfüggő, hogy ki hogyan éli meg az anyaságot. Tőlem már sokan megkérdezték, de én még nem tudom mi lenne erre a jó és pontos válasz. Legközelebb azt mondom: "próbáld ki!".
7. - és végezetül: aki ismer, tudja, hogy nem jellemző rám a tömör és rövid fogalmazás, ezért sikerült ilyen hosszúra ez a 7 pont. :))

A hét díjazott blog majd később.