Betegség miatt...letörve

Sárának piros a torka. És ebből adódóan jön a többi probléma: köhög, folyik az orra, hőemelkedése van. A taknyolás már hétfőn elkezdődött, az igazi kálvária csak szerdán. Szirupot kéne inni, kétfélét is, a doktornéni felírta, de első megkóstolás után nem hajlandó többet a szájába venni egyiket sem, nem beszélve arról, hogy egyik jobban meghánytatja mint a másik. Ezt persze akkor tapasztaltuk amikor lefogtuk és úgy tuszkoltuk bele a szirupot, külön-külön vagy összevegyítve...mindegy. Jaj nem, a kajával való összekeverés sem segít a dolgon, akkor is öklendezik tőle. Egy gyerekgyógyász barátnőm tanácsa szerint hagyjam ki az erősebbet, a jobban hánytatóst és csak a másikat próbáljam adni, de ha nem akkor is elmúlik a betegség, mert ez vírusos lehet és nem bakteriális, semmiképp sem kell már most antibiotikum, megvan ennek a maga szép lefolyása. Mondanom sem kell ugy-e, hogy apa a hétvégén orrdugulással, rossz közérzettel és köhögéssel küszködött, az utóbbi mai napig tart... Azt kívántam legyen már vége a télnek, és íme vége. Ezzel beköszöntött a szép napsütéses tavasz, ami a vírusok és baktériumok kedvenc jelentkezési periódusa. Kellett ez nekünk?
Az úszás elmaradt a héten, mert elromlott a vízmelegítő, pár hónaposnak nem nagy öröm hideg vízben uszkálni. Még jó hogy így alakult, piros torkon nem segített volna az uszkálás. De valahogy úgy alakul már 3 hete, hogy nem tudom elvinni erre a programra...mintha ezek valami jelek lennének, valami le akar beszélni róla.
Amúgy Manókának jókedve van, nappal nincs gond. Este nehezen alszik el (nem mintha eddig ez sima ügy lett volna), orrdugulás és köhögés miatt gyakran megébred, étvágytalan, inni sem akar, ...minden ami ezzel jár. Csak a cici és a tejci az egyetlen amit szívesen elfogad bármikor. A barátnőm szerint ne is erőltessek egyebet. Pont mikor már büszke kezdtem lenni, hogy egyáltalán nem beteges baba a mienk. Lejárt az első fél év, kezdődnek a bajok... Ez a betegség is akkor kellett jöjjön amikor éppen cicin való elalvásról szoktattuk le, már elég jól haladtunk, de ilyen állapotban nem igazán kínoznám.
Összegyűltek a dolgok, tovább nem is részletezem. A hét eleje még jó volt, csokis muffint majszoltunk,








kedden este csajos kimenőm volt Sára nélkül, Emőkénél házilag készített forrócsokit iszogatva pletyóztunk, apa otthon babázott/fürdetett/etetett. A muffin konyhai antitalentumoknak készült egyszerű recept szerint van, csak meg kell venni egy Dr. Oetkeres muffinkészítő dobozt, abban minden benne van por formájában, azt az ember összekeveri 3 tojással és kevés olajjal, majd be a sütőbe. Nem lehet túl egészséges, de finom. Néha kell engedni a kisértésnek...
Help! Ha valaki tud valamit ilyesféle anyaletörtség ellen...