péntek, szeptember 28

Mai szöveg Sárától 25

Esti lefekvésnél könyvet olvasunk, az a fajta amelyiknek egyik oldalán a történet, másikon puzzle van, miután elolvassuk a szöveget ki is kell rakni a képet. Mondja, hogy rakjam én, látom nehezére esik feltápászkodni ülőhelyzetbe, hogy kirakja. Kérdem:
- Álmoska vagy?
- Lustácska...

Pudingevésnél:
- Anya, te kéred a pudingod, mert én még éhes vagyok a pudingra?!
Kicsit kiszottyant a puding az abroszra:
- Hozzál vizet anya, mert itt menet van!!

Memóriája verhetetlen. Egy hete jár oviba, első nap délután alkotottunk valamit színes gyapjúból, de csak tíz percet ha foglalkozott a keretre kifeszített vászonnal, amire a gyapjút vékony rétegben fel kellett tapicskolni. Ma este az állatos könyvben a bárányról olvassuk, hogy gyapjút ad.
- Én is csináltam a színeket a bárányból.
Nekem kellett egy kis idő amíg leesett miről is van szó.

Zenét hallgattak az oviban.
- Olyan énekek is voltak amiket ismertem, és voltak olyanok amiket sohasem ismertem.



Az elvek és a szükség viszonyáról

Ha valaki vasárnap délután négy előtt pár perccel a százesztendős "cifra palota" előterében Szalóki Ági koncert előtt látott egy szülőpárost McDonaldsos kajával etetni két kisgyereket...nos azok mi voltunk. Égő, mi? Felvonul a történelmi épületben a híres gyerekzene előadó művészt meghallgatni kívánó vásárhelyi magyar szülők zöme gyerekestől, és én etetem az egy meg három évest a műanyaggal. Hát a helyzet kellemetlen volt, de ha egyszer éhesek voltak, és alig értünk el a koncertre, mert állatkertben voltunk meg játszótéren, és a kicsike akkora szunyát bevágott, hogy nem volt időnk hazamenni ebédelni, és mivel az alvás szent, hát fel nem költöttük azzal, hogy kivesszük a babakocsiból és autóba tesszük, meg cipeljük a harmadikra...és aztán találj 5 perc alatt elkészülő normális kaját vasárnap délután Vásárhely főterén...
Nem tudom mondtam-e már egy barátunktól hallott szállóigét: az elv olyan mint a fing, tartjuk amíg bírjuk! Nos ebben egyre inkább hiszek. Sára kb. két évesen evett először menő gyorskajáldában, és volt szülő aki csodálkozott, hogy a háromévesem nem tudja mi az a "meki", szerencsére elég ritkán kerítünk ilyesfajta kajálásra sort. Úrfink most először zabált ilyet. Na a szükség hozta, evan. Nekem spéci írtó jól esett! Azért persze gyümölcsös joghurtot aduk a gyereknek, nem úgy mint egyes ősanyák meg ősapák... A fajjal az ovikezdés kapcsán találkoztam megint, és már nagyon rég ígértem egy bejegyzést ezzel kapcsolatban, hamarosan érkezik.

csütörtök, szeptember 13

Ovivárós hangulatjelentés

Miután hétfőn szóltak a csütörtöki ovikezdő szülőértekezletről, ahová a gyereket is lehet vinni, elmondtam Sárának, hogy még hármat kell aludni és megyünk az oviba, megbeszélés lesz.
Másnap már nem volt szó a témáról, ma este került szóba, hogy holnap megyünk. Erre ő:
- Még csak egyet kell aludni az oviig?
- Igen.
- Úgy vártam az ovit.

Később:
- Hagyjál engem ott az oviban.
- De holnap csak egyórás megbeszélés lesz, elmondják mikor kell menni, mit kell vinni, találkozunk a többiekkel, majd jövő héten ott hagylak.
- Jó.
Erre én csak azt gondolom: ne igyunk előre a medve bőrére.

szerda, szeptember 12

Zsúfolt nyárvége

Az utóbbi hetek történéseit és benyomásait legegyszerűbben pontokba szedve tudom leírni, ennél bővebben oldalakon keresztül mesélhetném. A következők mind benne voltak:
  • egy lakás eladás
  • egy lakás vásárlás
  • 3 hétig tartó lakásfelújítás
  • 50/nap a meghozandó döntések száma: milyen parketta, milyen csempe ide, milyen csempe oda, melyik szaki hívása, melyik kagyló, melyik csap megvétele, melyik milyen mennyi villanykapcsoló, konnektor, falfesték beszerzése, stb.
  • átlag 5 út napjában valamelyik szakboltba csak egy darab lécért vagy csavarért vagy ecsetért vagy stbért.
  • Sára kiszállásra küldése mamáékhoz idén negyedszerre (talán, de nem biztos, a lényeg, hogy többet volt nem itthon a nyáron mint itthon :( )
  • 1 hét költözés
  • sok haver, sok doboz, sok cucc, sok zsák, sok cipekedés
  • 1 nagymama születésnap
  • 1 útlevélkészítés a legkisebbnek: izgulás, hogy vajon kész lesz-e az okmány az utazásig: hajszálpontosan aznap lett meg, amikor utaztunk
  • 1 hét nyaralás: - 12 óra éjjeli és nappali vezetés 4 megállással - 7 nap 3 csillag 2 medence 4 család 1 tenger, napi 4 étkezés 1 fagyizás n sörözés
    - Matyi bármikor bármennyit ül vízben, még ha lila és remeg is a szája már; Sacó: "nem szeretem a hullámokat" és miután szajkózza két napig, hogy CSÚSZDÁZZUNK !, amikor ott van a lehetőség, aqua park, sok csúszda, sok víz, akkor semmit sem akar kipróbálni, a medencébe is csak sokszori unszolásra megy bele, de akkor aztán nem akar kijönni, persze ezt záróra előtt fél órával...
  • 10 óra hazavezetés, 1 fogadkozás: autóval két gyerekkel nappal hosszú útra többet soha!
  • 3 óra bóklászás fővárosban, nagy boltban 1000 ember és sok kívánt árú között 20 perc parkolóhely keresés után
  • 1 asztalkával gyarapodott csemetéink szobája, legyen ahol kézi tevékenykedni. Mára kipróbálva: ceruza nyom vizes ronggyal nem, de popsitörlővel lejön.
  • meglepetés megszállás mamáéknál 1 éjszakára, hogy ne kelljen még két és fél óra alvásba végződő nyafogást kibírni autóban, és majd itthon a harmadikra sok csomag és két alvó gyerek felhordása közepette énekelni, hogy éjjel érkezem...
  • 4 nap pakolás, takarítás, rendezgetés
  • ...és itt tartunk most. Nincs minden kész, nem is lesz egyhamar, de alakul. Mondhatom, hogy rendben vagyunk. A többit majd szépen sorjában, ahogy időnk és pénztárcánk engedi, most már nem szorít semmiféle határidő, megnyugodhatnánk...ha másféle izgalmak nem várnának ránk: OVIKEZDÉS! :), aztán meg egyéves oltásra kéne jelentkezni, stb., mindig kerül valami, csak, hogy ne dőljünk hátra nyugodtan, és ne legyen unalmas az élet!