Megdermedtem ma, amikor Sára a polc mellett állva itta a tejet, aztán gondolta egy kézzel nem elég fogni a csuprot, megfogta kettővel! Igen, jól esett le annak akinek leesett: ehhez el kellett engednie a polcot. Állt a konyha közepén, a semmibe kapaszkodva, pontosabban csak a tejes csuporba, észre se vette, úgy elvolt a szürcsöléssel. Én meg nem síkolthattam örömömben, hogy jé, drágaságom, milyen ügyesen állsz egyedül!, mert akkor összerezzen, kiejti a kezéből az innivalót a szőnyegre, és még el is esik, mert elvesztheti az egyensúlyát. Hát így csak álltam, én is megtámasztottam a csészét, aztán amikor több nem kellett (az egész nem tartott 10 másodpercnél tovább), elvettem tőle, ő már rögtön vissza is tapadt a polchoz, és mintha mi sem történt volna ment tovább az élet.
Akinek menő gyereke van most ne röhögjön, emlékezzen vissza milyen volt amikor a csöppség először megállt a saját lábán két szempillantás erejéig. Sára néha még megállt úgy, hogy nem vette észre, de csak nagyon rövid időre, most azonban más volt, még ivott is!
Gratula, majd csutortokon bemutathatja, hogy miket tanult :) cs.
VálaszTörlés